183818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szűrt és klórral vagy ózonnal fertőtlenített ivóvíz előállítására

1 183 818 2 Megfelelő minőségű, kórokozóktól mentes, szűrt és fer­tőtlenített ivóvíz előállítása világszerte egyre nagyobb gon­­dotjelent. Különösen lakott helyektől, központi vízművek­től távoleső területeken, fejlődő országokban, trópusi vidékeken végzett munkák, vagy az ilyen helyekre pl. kamionokkal történő áruszállítások esetén okoz problémát a megfelelő minőségű vízzel való ellátás megszervezése. Mint ismeretes, az ilyen helyeken hozzáférhető főként fel­színi , vagy felszínalatti vizek a bennük levő korpuszkuláris anyagoktól, csíráktól, kórokozóktól és más, az egészségre káros élőlényektől csak nehezen, költséges berendezések­kel tisztíthatok meg. A tisztítási folyamat rendszerint két lépcsőben, szűréssel és fertőtlenítéssel történik. Ezek a műveletek általában csak központi telepeken, gyári berendezésekkel oldhatók meg. Ilyen telepek (vízművek) berendezése csak nagyobb közösségek számára gazdaságos. A fertőtlenítés, ami több­nyire klórral, vagy klórtartalmú vegyszerekkel történik újabb problémákat vet fel. A klórt csak speciális biztonsági tartályokban lehet tárolni és szállítani, a fertőtlenítés műve­lete csak speciális berendezésekkel, kiképzett szakembe­rekkel hajtható végre. Hasonló a helyzet a klórtartalmú vegyszerekkel is. A klórnak a fertőtlenítés helyszínén sós vízből ún. elektroklórozással történő előállítása megol­dott, de az előzőekhez hasonlóan az eddigi irodalmi adatok alapján drága és bonyolult berendezéseket igényel, melyek csak központi telepeken iparszerűen üzemeltethetők. Az elektroklórozáshoz használt elektródok platinából, vagy platinaötvözetekből készülnek, ami a berendezést megdrá­gítja (Geo Clifford White. Handbook of Chlorination. Van Nostrand Reinhold Co. New York 1972). Kisméretű, hordozható vízszűrőket főként fegyveres erők részére eddig is hoztak foigalomba, ezek azonban a víz fertőtlenítését nem oldották meg. Az USA-ban a légi­erők, illetve diplomáciai kirendeltségek részére kidolgoz­tak hordozható vagy vízvezetékre szerelhető—az elektrok­­lórozás elvén működő — vízfertőtlenítőt, ez viszont csak a víz fertőtlenítésére alkalmas, tehát eleve tisztított — szűrt vizet feltételez. Hátránya, hogy nemesfém (platinaötvözet) elektródokat alkalmaz, ami a berendezést megdrágítja (Halogenic Products Co. 375 West 400 North Salt Lake City 84103 USA, Gyártmányismertető Kiadvány 1981. J. W. P. C. F. 53.3/2 4.a. 1981). A klórozással, vagy elektrok­lórozással történő vízfertőtlenítés további problémája a megfelelő klóradagolás szabályozása. Központi telepeken ez műszeres, vagy laboratóriumi módszerekkel történik. Helyszíni körülmények esetén, amikor a fertőtlenítés biz­tonsága érdekében a szokványos klóradag sokszorosát kell használni, problémát okoz a klórfelesleg fogyasztás előtti eltávolítása. Itt kívánjuk megemlíteni, hogy a fertőtlenítés hatásosságát a fertőtlenítendő víz pH-ja is befolyásolja. A vízben oldott klór igen gyorsan hipoklóros savvá alakul. A szabad hipoklóros sav (HOC1) igen jó fertőtlenítő, mert a kórokozók sejtfalán áthatol. Ha a pH 7,0-nál nagyobb, ami természetes vizeknél elég gyakori, akkor a hipoklóros sav részben hipoklorittá, pl. nátriumhipoklorit (NaOCl) ala­kul. Ennek fertőtlenítő hatása jóval kisebb, mint a szabad hipoklóros savé (Harmadfokú szennyvíztisztítási módsze­rek. Fertőtlenítés. VIZDOK. Budapest, 1973). A találmány célja, olyan eljárás és berendezés szolgálta­tása, mely nem helyhez kötött, gyorsan és hatékonyan szol­gáltat szűrt, fertőtlenített ivóvizet, mely fogyasztáskor nem tartalmaz fölös mennyiségű fertőtlenítőszert. A találmány alapja az a felismerés, hogy a megfelelően kiválasztott elektródanyaggal (grafittal) egyszerű berende­zésben, olcsón, nagy hatékonysággal lehet klórt fejlesz­teni, s amennyiben a sr.erilezés után a szervezetre nem káros, sőt előnyös C-vitamint használjuk — kis koncentrá­cióban — a klórfelesleg lekötésére, akkor olyan klórkon­centrációval fertőtleníthetünk, mely lényegesen lerövidíti a kezelés idejét. További felismerés, hogy a lebegőanyagok előzetes kiszűrése lényegesen megnöveli a klór hatékony­ságát. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány ér­telmében olyan eljárással oldottuk meg, amelynél a fertőt­lenítés során keletkezett oxidálószer feleslegét, pl. klórt vagy ózont C-vitaminnal (acidum ascorbium) távolítjuk el, előnyösen 25—50 mg/1 adagolásával. A hordozható beren­dezésnek többrétegű szűrője és grafitelektródás elektro­­klórozója van. A többrétegű szűrő habszivacs, kvarcho­mok és aktívszén rétegekből van kialakítva. Az elektroklórozó kisfeszültségű — 12—24 V — áramforrás­ról való üzemeltetésre van kialakítva. Találmányunk szerinti eljárást az alábbi példával szem­léltetjük: A kiindulási nyersvíz pl. felszíni víz megfelelő mennyi­ségét (10—20 litert) a habszivacs, kvarchomok és aktív­­szénrétegeket tartalmazó szűrőn leszűrünk. A lebegőanyag eltávolítás hatását kis mennyiségű alumíniumszulfát adagolásával fokozzuk. A szűrt víz kis részletéhez (kb. 200 cm3-hez) 1—3 % konyhasót adunk, majd a kismé­retű elektroklórozókban az alkalmazott áramforrás feszült­ségének (24—12 V) megfelelő ideig (5—10 perc) elektroli­­zálunk. Ekkor kb. 200 cm3 1000—1200 mg/1 aktív klór tartalmú koncentrátumoí nyerünk, mely 100-szoros mennyiségű (20 liter) víz fertőtlenítéséhez biztonságosan elegendő aktív klórt tartalmaz. A szűrt vízhez hozzáöntjük a koncentrátum megfelelő mennyiségét. A fertőtlenítés tíz perc alatt végbemegy. A fogyasztásra szánt víz adott részletéhez fogyasztás előtt kis mennyiségű (0,05 g/l/C-vitamint adunk). A klór­felesleg eltávolítása másodpercek alatt végbemegy. A találmány szerinti berendezést egy kiviteli példa kap­csán rajzok segítségével ismertetjük közelebbről. A mellé­kelt rajzokon az 1. ábra: a találmány szerinti szűrő egy lehetséges kivi­teli alakjának vázlatos metszete; 2. ábra : a találmány szeiánti elektroklórozó egy kiviteli alakjának vázlatos metszete. a) Szűrő A berendezés 105 mm átmérőjű 800 mm hosszúságú cső­ből van kialakítva, mely egészségügyileg engedélyezett műanyagból, előnyösen polietilénből, vagy polipropilén­ből készül, de készülhet könnyűfémből, előnyösen alumí­niumból is. Az (1) csőben három szűrőréteg helyezkedik el: 1. Durva előszűrő (5), mely habszivacs, 50 mm vastag­ságban; 2. Homokszűrő (6), mely 0,8—1,2 mm szemcsézetű homok, 300 mm vastagságban; 3. Aktívszén szűrő (7), mely granulált aktívszén előnyösen „Filtrasorb 400” vagy más ennek meg­felelő készítmény, 150 mm vastagságban. A szűrőrétegeket szitaszövet (4) választja el egymástól. A szűrőcső alja a holttér kiküszöbölésére (2) lejtős kiala­kítású. Ide csatlakozik a (3) szűrt víz elvezetőcső. A berendezés az 1. ábrán látható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom