183798. lajstromszámú szabadalom • Flókuláló-flotáló berendezés

1 183 798 2 A találmány tárgya kolloidális, emuigáit és finoman szuszpendált lebegőanyagokat, zsírt, olajat tartalmazó vi­zek és szennyvizek tisztítását végző berendezés. Ismeretes flotáló élj árások és a megvalósításukra szolgáló berendezé­sek a feladatot a szennyezések vegyszeres koaguláltatásával — flokuláltatásával képzett pelyhek különböző módon elő­állított gázbuborékokkal történő érintkeztetésével és fel­­úsztatásával oldják meg. A felúszott szennyezőanyagot hab formájában távolítják el a kezelt folyadék felszínéről. E be­rendezések általában köralakú kúpos fenekű (radiális átfo­lyású) vagy szögletes (hosszanti átfolyású) kivitelűek, me­lyekben az összekapcsolódott buborék-pehely aggregátu­mok felfelé; a tisztított víz lefelé irányuló sebességkompo­nensei eredményezik az elválasztó-, illetve tisztítóhatást. A buborékok képzésénél fontos cél ezek kis mérete. Az is­mert megoldások közül a sűrített gáz bevezetésével történő buborékoltatás egyszerű, viszonylag kevéssé energiaigé­nyes, de a nagy buborékok miatt a tisztítóhatás korlátozott (169886 sz. magyar szabadalom). Igen kis buborékok elő­állítására alkalmas a víz elektrolitikus bontásából eredő gázfelszabadulás, de nagy energiaigénye és az elektródák fogyása miatt a gyakorlatban kevéssé elteijedt (171 746 és 172 725 sz. magyar szabadalom). A legelőnyösebb megol­dás levegővel előzetesen túlnyomáson (általában (3—7 bar) telített víz adagolása a berendezésbe. A nyomáscsökkenés hatására ilyenkor az oldott levegő nagyrésze igen finom bu­borékok formájában válik ki. Hátránya a megoldásnak, hogy meglehetősen komplikált kiszolgáló berendezések szükségesek a túltelített vízáram előállítására (nagynyomá­sú szivattyú, nyomásálló telítőtartály, levegőkompresszor légtartállyal, biztonsági- és automatikus szabályozóberen­dezések, pl. Tatabányai Szénbányák Ásványelőkészítési és Vízkezelési Fővállalkozás :, .Oldott levegős Flotáló” gyárt­mányismertető). Egyes esetekben lehetőség nyílik a leve­gőkompresszor elhagyására, ha a környezeti levegőt a nagynyomású szivattyú szívóvezetékébe keverik be, (SE­­DIFLOTOR gyártmányismertető, Amerikai Egyesült Ál­lamok) de az ilyenkor alkalmazott radiális átömlésű centri­­fugálszivattyúk csak igen kevés levegő szállítására alkal­masak, és hatásfokuk nagymértékban romlik. Hasonló­képpen előnytelen a vegyszerbekeverésre és flokuláltatásra alkalmazott (egy, vagy sorbakapcsolt két) külön keverés tartály alkalmazása, majd a szennyvíznek csővezetéken történő továbbszállítása a flotálóberendezésbe. Itt jelentős a kiszolgáló berendezés igény, és azonfelül a képzett pely­hek tördelése a csővezetékben. A 2 268 757 sz. francia sza­badalom szerinti flotáló egyik kiviteli alakján ugyan a me­chanikusan kevert flokulálótér a berendezés közepén he­lyezkedik el, de egyúttal annak nagy hasznos terét foglalja el (a víztér legmélyebb részén; az egész berendezés átmé­rőjének mintegy negyedében). A flokulált szennyvíz innen többszöri irány töréssel, hengerfelületek közötti szűk tér­ben jut a gyűrűalakú, kisebb vízmélységű tulajdonképpeni hasznos flotálótérbe. Találmányunk lényege olyan berendezés, mely a szeny­­nyezéspelyhek (részecskék) és mikrobuborékok egyidejű képzését, és a tisztított víztől való — az ismert megoldások­nál hatákonyabb — elválasztását eredményezi az áramlás olyan vezetésével, amely fokozatosan növeli a részecskék és buborékok találkozásának valószínűségét. Flokulátor­ként a flotálóberendezésbe épített kis helyigényű, mecha­nikus keverés nélküli; mindkét végén nyitott vezetéksza­kaszt alkalmazunk, melyben álló keverőelemek (static mi­xer) foglalnak helyet. A keverőelemekkel töltött vezeték­­szakasz felső végénél egymáshoz közel csatlakozik a szennyvíz, a kezelő vegyszerek) és a képződő buborékokat szállító vízáram (a továbbiakban flotálóvíz) bevezető csö­vei, így a gázbuborékok a pelyhek növekedése közben; azokba mintegy beépülnek, hatékonyabban kapcsolódnak egymással és nagyobb részük úszik fel a későbbi flotálás­­nál. Az álló keverőelemes vezetékben a keveredés optimá­lis intenzitású, térben homogén és elkerülhető a részecskék ülepedése. Ennek következtében a flokulátorban 5—15 s tartózkodási idő elegendő a megfelelő hatás eléréséhez. Ennek szokásos értéke 5—20perc (a 2 268 757 sz. francia szabadalom szerint 5—10 perc). A háromfázisú (víz-gáz­­részecske) áramlás lefelé irányúló vezetését olyan áramlási keresztmetszettel alakítjuk ki, hogy sebessége (célszerűen 0,05—0,15 m/s) nagyobb a flotálásban résztvevő apró bubo­rékok felszállósebességénél, de kisebb a flotálás áramké­pét zavaró nagybuborékok felszállósebességénél, így az utóbbiak felfelé haladva eltávoznak. (Bizonyos esetekben pl. mosószertartalmú szennyvizek pH optimumának beál­lítása sav adagolásával), a felszabaduló gázbuborékok (pl. C02) résztvesznek a flotálásban — melynek előnyös hatása a flotálóberendezéstől elkülönített flokulálótér esetén az is­mert megoldásoknál nem érvényesül. Az álló keverőele­mes, egyesített buborék- és vegyszerbevezetéssel működő flokulátor alkalmazásával kísérleteink során mintegy 20%-os tisztítási hatásfok növekedést értünk el az ismert megoldás alkalmazásához képest. A tisztavíz elvezető és flotálótér határoló felületét alulról felfelé haladva azonos, majd csökkenő keresztmetszetűre alakítjuk ki, minek kö­vetkeztében egyrészt tovább nő a flokulátorszerkezetünk által megnövelt részecske—buborék találkozás valószínű­sége, és kisebb felületű síkon történik a (felúszott részecs­kékből és buborékokból képződött) hab kiválása. Ugyan­akkor tisztább elfolyó víz egyenletesebb elvezetése valósít­ható meg ennek sebességcsökkenése miatt. Ez elkerülhető­vé teszi a flotáló tartályok felső peremén ismert megoldá­sok szerint elhelyezett külső körgyűrűcsatoma kialakítását is. A felúszott hab eltávolítására szolgáló forgó kar(ok) ta­lálmányunk esetében nem folytonos hanem áttört (perfo­rált, rácsos vagy fésűszerű) kialakításúak, amely a felúszó szennyezések koncentráltabb formában történő eltávolítá­sát teszi lehetővé, amennyiben lehetőséget ad a hab kevésbé kötött víztartalmának a kar egész működő felületén történő visszafolyására. A berendezés példaképpeni kiviteli alakját az 1. ábra szemlélteti. Ezen a flokuláló-flotáló berendezés függőle­ges metszete szerepel. A berendezés külső befoglaló része a síkfenekű, célszerűen állóhengeres 1 tartály, melynek át­­mérő/hossz aránya kisebbeknél célszerűen 1 —1,5:1; na­gyobb kivitelnél 4 ~ 6:1. A tartály közepén a fenékhez rög­zítve foglal helyet a felfelé táguló keresztmetszetű 2 beveze­tő elem. A 3 flokulátor vezeték mindkét végén nyitott kivi­telű; az álló keverőelemekkel töltött magassága, az 1 tartály magasságának 0,8—1,1-szerese. A 3 vezeték és a 2 bevezető elem alsó végei között foglalnak helyet a 4 áramlásvezető elemek. A 3 vezeték álló keverőelemekkel töltött szakaszá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom