183766. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyezett folyadék, főleg szerves anyaggal szennyezett folyadék ártalmatlanná tételére
A találmány tárgya eljárás, amelynek segítségével szenynyezett folyadék, főleg szerves anyaggal szennyezett folyadék, például szennyvíz, ártalmatlanná tehető. A találmány szerinti eljárás elsősorban az ipari szennyvizek káros hatásainak kiküszöbölésére alkalmas, amely szennyvizek igen nagy koncentrációban tartalmazzák a szennyezőket. Ismeretes, hogy a szennyvizek tisztítására szolgáló megoldásokat általában három csoportba szokták sorolni. E szerint biológiai, kémiai és fizika-kémiai megoldásokról lehet beszélni. A biológiai szennyvíztisztításnál tulajdonképpen mikroorganizmusok révén történik a szennyvíz ártalmatlanná tétele, amelynek biológiai oxidáció az alapja. A biológiai eljárások hátránya, hogy a szennyvízben lévő nagyobb szerves anyag koncentráció esetén nem várható hatásos eredmény, vagyis nem tekinthető arányosnak a hatása a szennyvíz szervesanyag tartalmával. Ezen túlmenően rendkívül időigényes, nagy helyszükséglete van, továbbá a beruházási költségek és az üzemköltségek tekintetében is rendkívül kedvezőtlen a biológiai eljárások alkalmazása. A kémiai módszerrel történő szennyvíztisztítás lényege, hogy különféle vegyszereket adagolnak a szennyvízhez és e vegyszerek hatásaként a káros komponensek vagy kémiai átalakulás folytán válnak veszélytelenné, vagy olyan átalakulás következik be, amely lehetővé teszi fizikai módszerekkel vagy mechanikus eszközökkel a káros anyag elkülönítését (pl. ülepítés, flottálás.). A kémiai módszerek alkalmazása is igen sok hátránnyal jár. A különféle vegyszerek tárolása, mozgatása, a szennyvízbe való juttatása általában speciális berendezéseket kíván, ennek megfelelően mind a beruházási költségek, mind az üzemköltségek tekintetében nagy ráfordítást igényel. Külön meg kell említeni azokat a hátrányokat, amelyek a kémiai szerek alkalmazása mellett az egyes berendezási részletek rövid élettartamában nyilvánulnak meg. A szóbajöhető kemikáliák ugyanis rendszerint agresszív anyagok a szerkezeti anyagokra nézve, ezért a különböző berendezési részek élettartama csekély. A szennyvíztisztítás következő ismert módszere a fizikai-kémiai módszer. Az ilyen eljárások foganatosításakor részben mechanikus eszközökkel biztosítják a szennyvíz egyes szennyezőinek elkülönítését és hatástalanná tételét, másrészt bizonyos kémiai szereknek a felhasználását is igényűképpen azért, hogy alkalmazni lehessen a mechanikus eszközöket. Az ebbe a csoportba tartozó szennyvíztisztítási módszerekre példaként említhető a szűrés, az adszorbció. A fizikai-kémiai eljárások hátránya, hogy igen nagy beruházást jelentő berendezéseket igényelnek, ezek élettartama szintén csekély, karbantartási igényük nagy, továbbá az eljárások foganatosítása rendkívül energiaigényes is. Az ismert szennyvíztisztító eljárások és berendezések közös hátrányaként kell megemlíteni, hogy azok alkalmazása tulajdonképpen csak kompromisszumot jelent, de nem eredményezi a szennyvíz tökéletes ártalmatlanná tételét. Arról van ugyanis csak szó, hogy az ismert megoldások esetében egy bizonyos — a környezet szempontjából még tűrhető — mértékig biztosítják a szennyvíz tisztítását. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy egyszerűen és olcsón lehetővé tegye a szennyvíz tökéletes ártalmatlanná tételét. A találmány szerinti eljárást az a felismerés alapozza meg, hogy ha a szennyvíz folyadékállapotát megszüntetjük és lényegében a folyadékállapottól eltérő állapotba hozzuk a szennyvizet, akkor az termikus oxidáció útján tökéletesen elbontható és olyan salak illetve füstgáz keletkezik, amely a környezetre nem veszélyes. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy a szenynyezett folyadékhoz mindjárt a keletkezése után vagy az azt követő kezelés után nedvszívó éghető anyagot, vagy nedvszívó anyagot és éghető anyagot adagolunk, majd az így keletkezett, lényegében folyadéktól eltérő állapotú anyagot közvetlenül vagy előkészítés — pl. brikettálás — után elégetjük. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál a szennyezett folyadékba fahulladékot, vagy fúrészport, vagy szénport vagy más éghető anyagot, vagy ezekből többfélét adagolunk. A javasolt eljárás megvalósítása során biztosítható, hogy a folyadéktól eltérő állapotú „szennyvíz” a benne lévő éghető anyag arányánál fogva önfenntartó égési folyamatot biztosít. Megfelelő tervezés esetén tehát elérhető, hogy a szennyvíz ártalmatlanná tétele folyamatosan működő tüzelőberendezéssel történik. Különösen olyan ipari szennyvizek ártalmatlanná tétele esetén előnyős a találmány szerinti eljárás alkalmazása, amelynek keletkezési helyéhez közel van olyan anyag, ami önmaga is hulladék gyanánt áll elő és amely a szennyvízbe adagolva akár mint nedvszívó, akár mint éghető anyag jöhet szóba. Kedvező esetben a találmány szerinti eljárás keretében végbemenő termikus oxidáció révén a keletkezett hőenergia közvetlenül vagy átalakított formájában például villamosenergiáként is hasznosítható. Egyes esetekben előnyös lehet az eljárás olyan foganatosítási módja, amelynek értelmében a lényegében folyadéktól eltérő állapotú anyag elégetése során fejlődött hőnek legalább egy részét visszavezetjük az újabban keletkezett szennyezett folyadékba, vagy az ebből újabban képzett, lényegében folyadéktól eltérő állapotú anyagba. Az előbbi esetben a folyadék egy részének kipárologtatását lehet biztosítani, az utóbbi esetben pedig a lényegében folyadéktól eltérő állapotú anyag száradását lehet siettetni. A találmány szerinti eljárás alkalmazása során sok esetben mellőzhető minden más módszer, például a kémiai eszközökkel és módszerekkel történő semlegesítés és ily módon a találmány révén az említett egyéb módszerek alkalmazása révén előálló, a környezetre nézve esetleg szennyező hatású közbenső termék létrejötte is kiküszöbölhető. Előnyös változata lehet a javasolt eljárásnak az olyan megoldás is, amelynél a szennyvízben lévő szennyezők dúsítására használt anyagokat a dúsult szennyezőkkel és szennyvíz koncentrátummal együtt vetjük alá — de természetesen nem folyadékfázisban — a termikus oxidációnak. Ilyen eset fordul elő például ha koksz adszorbens felhasználásával történik a szennyvíz egyes komponenseinek megkötése. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
