183761. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vezetékből kiáramló közeg térfogatarányos adagolására
1 183 761 2 A találmány tárgya berendezés vezetékből kiáramló közeg térfogatarányos adagolására, célszerűen meszes vízlágyító berendezés mésztejének adagolására. A találmány szerinti berendezés legcél szerűbb gyakorlati alkal mazása a meszes vízlágyító berendezésnél lehetséges. Az adagolás céljára önmagában ismert buktatóedényt is alkalmazunk. Buktatóedényeket adagolás céljára régebben csakis mészszódás— vagymészszódástrisós — vízlágyító berendezéseknél alkalmaztak. A merülő serleg a merülés során felvett tartalmát a tartály tetején átemelve öntötte ki, és ezt a folyadékot szóda- vagy trisóoldat adagolására használták. Ilyen adagoló ábrája látható Őri Róbert: ,,Tápvízelőkészítés erőművek üzemében” című 1949-ben Budapesten kiadott könyve 38. oldalán. Az ioncserélési rendszerek elterjedésével a mész-szódatrisós lágyítók elvesztették korszerűségüket, a meszes vízlágy ítás mint előlágyítás azonban továbbra is megmaradt. Ismeretes, hogy a kisebb teljesítményű meszes vízlágyító berendezések mészadagolását minden esetben mésztelítővel oldják meg. Nagyobb teljesítmény esetén (50—100 m3 felett) kialakult gyakorlat szerint a mészadagolás szokásos módja az, hogy a mésztejet egy fordulatszámát és lökethosszát szabályozható szivattyúval a reaktorba nyomják és az adagolandó mésztej mennyiségét a nyersvíz minőségétől és a reaktoron átvezetett nyersvízmennyiségtől függően személyi beavatkozással irányítják. Nagy kondenzációs erőművek mészlágyító berendezései többnyire folyamatos terheléssel járnak, így a személyi beavatkozásra ritkán kerül sor. Az adagoló szivattyúk, mint ismeretes, igen költségesek. A fent ismertetett nagyobb teljesítményre méretezett megoldások hátránya, hogy változó teljesítmény esetén, valamint a mésztej koncentrációnak beállítása nagyobb képzettségű személyzetet igényelt. Ipari kazántelepeknél a teljesítmény ingadozás a nap különböző szakában, továbbá az évszakoktól függően is állandó, ezért az adagolószivatytyús megoldásokat ipari kazántelepek esetén ritkán alkalmazzák. Nagyobb teljesítményű szeszes vízlányító berendezések mésztelítőit és reaktorait a szabadban szokásos elhelyezni, vagy pedig, ahol a szakaszos üzem miatt a téli lágyveszély fennáll, a reaktort és mésztelítőt — még nagyobb teljesítmény esetén is — épületen belül célszerű elhelyezni. Ipari kazántelepeknél a meszes vízlágyító berendezések elhelyezése nagy helyigényük miatt problémákat okozhat, és az épületben való elhelyezés lényegesen megnöveli a beruházási költséget, mert a mésztelítő felső szintjét 7—8 m magasra kell helyezni, mely magasság felett a vízelosztó kezelő személyzetnek mozognia kell. így az épület belmagassága kb. 10 m kell legyen. Ezen berendezések nagy hátránya ezért, hogy a helyigény és az épületek nagysága tetemes költségtöbb'ítet, sokszor megoldhatatlan porblémát jelent. Célunk, hogy találmányaink útján a fenti hátrányokat jelentősen csökkentsük. Rájöttünk ugyanis arra, hogy a mésztelítő elhagyható, amennyiben a meszes vízlágyító reaktorba bevezetett nyersvízhez megbízhatóan térfogatarányosan adagoljuk a meszet és ezt az eddig alkalmazott telített mészvíz helyett a mésztejjel végezzük az ipari kazántelepeknél. Fenti új megoldást az teszi lehetővé, hogy a mésztej adagolását az erre a célra eddig nem alkalmazott buktatóedénnyel, valamint a mésztejben elhelyezett új merülőedény alkal mazásával biztosíthatjuk olymódon, hogy a merülőpohár alsó kivezetését flexibilis csővel csatlakoztatjuk a meszes vízlágyító reaktorhoz. A találmányi gondolatot kiegészíti az a felismerés, hogy a mésztej koncentrációjának állandóságát az adagolótartály túlfolyója és az adagolótartály bevezetése közötti állandó folyadékrecirkulációval biztosíthatjuk. A találmány berendezés vezetékből kiáramló közeg térfogatarányos adagolására, célszerűen meszes vízlágyító berendezés mésztejének adagolására, ahol az anyagszállító vezeték egy fix tartályban elhelyezett tengely körül elforgathatóan elrendezett buktatóedényhez csatlakozik. A tartály kivezető vezetéke egy meszes vízlágyító reaktorhoz van kötve. A bukatóedény tengelyéhez kar van erősítve, amelynek egyik felén állítható ellensúly van elhelyezve, a kar másik fele rúd útján adagolótartályba elhelyezett merülőedényhez van kötve. A találmány lényege abban van, hogy a merülőedény nyugalmi helyzetében az adagolótartály folyadékfelszíne felett, a bukatóedény billent helyzetében pedig az adagolótartály folyadékszintje alatt helyezkedik el. A merülőedény alsó része flexibilis cső útján a meszes vízlágyító reaktorhoz csatlakozik. Az adagolótartály folyadékszintjének magasságában túlfolyó van elhelyezve, amely egy keverőtartályhoz csatlakozik. A keverőtartály elvezetőcsöve szivatytyúhoz van kötve, míg a szivattyú és az adagolótartály között összekötővezeték helyezkedik el. A találmány szerinti berendezés lényege tehát, hogy a buktatóedény bukása révén mozgásba hozott merülőedény mésztejet (Ca/OH/2) tartalmazó adagoló tartályba merül, amelynek folyadékszintje túlfolyóval van biztosítva. A túlfolyás egy alacsonyabb szinten elhelyezett, az adagolandó mésztejet tartalmazó tartállyal van összekötve, amely tartályra helyezett vezeték szivattyú nyomócsonkjához kapcsolódik. A szivattyú nyomócsonkjához csatlakozó vezeték a mésztejet a merülőedényhez csatlakozó adagolótartályba szállítja. A merülőedényből a mésztej annak alsó részén elhelyezett kifolyónyílásán távozik és ahhoz flexibilis folyadékelvezető cső csatlakozik, amelyből az adagolt mésztejet közvetlenül vagy közvetve meszes vízlágyító reaktorba vezetjük be. A találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját rajz alapján ismertetjük részletesebben. Az ábrán látható, hogy az áramló közeg az 1 vezetékenérkezika2 buktatóedénybe. Ha a 2 buktatóedény telt állapotában a közeg súlyától a 3 tengelye körül lebukik, a 4 buktatótartályon kívül a 3 tengelyre erősített 5 kar a 6 rúd segítségével a 7 merülőedényt a 8 mésztejet tartalmazó adagolótartályban a folyadékszint alá süllyeszti, így az megtelik mésztejjel. A 2 buktatóedény a lebukás következtében kiürül, mely után azt az 5 karon lévő 9 ellensúly visszaállítja eredeti állapotába. A 4 buktatótartályba került közeg a 10 vezetéken át a 11 mészlágyító reaktorba távozik. A 2 buktatóedény eredeti állapotába való visszaállásával egyidő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 2
