183736. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a termőtalajok folyadékkal, pl. híg trágyalével, öntözővízzel stb. való vakond-drenes táplálására
I 183 736 2 A találmány a termőtalajnak folyadékkal pl. híg trágyalével, öntözővízzel stb. vakond-drénes táplálására vonatkozik. A termőtalaj nagyrésze a szokásos mélyszántáson kívül talajlazítást is igényel, amit gépi altalajlazítóval szokás elvégezni. A talaj megkívánja a bizonyos időnkénti rendszeres trágyázást, ami történhetik szilárd, vagy vízben oldott műtrágyával, híg trágyalével, homogenizált hígtrágyával, fázisbontott istállótrágya híg fázisával, esetleg erre alkalmas szennyvízzel. Ezt a trágyázást úgyszólván kizárólag felületi szórással, permetezéssel vagy általában felületi öntözési módszerrel szokás végezni. A szilárd műtrágya a felületen veszít hatóerejéből, az előzőleg kezelt és tárolt, majd a felszínre kiöntött vagy kiszórt trágya ehhez megfelelő berendezést kíván meg, s homogenizálás a híg halmazállapotú anyagoknál energiaigényes, a trágyát a kihelyezés után a felületen párolgási és beltartalmi veszteségek sújtják stb. A termőtalajt ezenkívül olyankor, amikor a benne levő kevés természetes nedvesség a haszonnövény evaporizációjához a kívánt feltételeket biztosítani nem tudja, öntözni is kell. Ez az öntözés általában árasztó vagy esőszerű, tehát felületi öntözéssel történik. A felszín alatti öntözés a szükséges állandó telepítésű berendezés költséges volta miatt gyakorlatilag nem kerülhet megvalósításra. Másrészről a nagyüzemi állattenyésztésnek állandó gondja a keletkező hígtrágyának, istállótrágya híg részének a felhasználása. Erre sokféle módszert ajánlottak már, mindegyik meglehetősen költséges, akár szétválasztják a keletkező hígtrágyát szilárd és híg fázisra, akár nem, ez a földekre kijuttatva mindenképpen csak a növényekre hasznos, de a kórokozói révén az állatvilágra és sokszor az emberekre is ártalmas, veszélyes. Ezért alkalmazásukat szigorú egészségügyi előírások szabályozzák, amelyeknek a betartása sok nehézséget okoz és éppen ezért néha hiányosan is történik meg. Ami az altalajlazítást és a hígtrágyának stb. a talajba juttatását illeti, már ismeretes olyan megoldás, amely a mélyszántás szokásos mélysége alatti altalajlazítást vakond-drénezéssel oldja meg, s amely ezeket a vakond-drénjáratokat használja fel a hígtrágya, bizonyos vízben oldott műtrágyák, esetleg öntözővíznek a talajba bevezetésére. Ezt oly módon éri el, hogy a dréneket keresztező nyílt csatornákat tölt fel a talajba juttatandó folyadékkal s ez onnan gravitáción kerül be a vakond-drénekbe. A folyamat a magas vízállású talajoknál végzett felszín alatti vízelvezetések fordított menete. Ennek a megoldásnak a hátrányai nyilvánvalóak. Rendkívül gondos magassági tervezést kíván meg, hogy a nyílt csatorna mindig a terep legmagasabb pontjain haladjon — mintegy gerinccsatornaként —, a vakond-dréneknek ezekből kell kiindulni, tehát a nyílt csatornának megfelelő, a vakond-drén mélységéhez igazodó mélységűnek kell lennie. Hátránya továbbá, hogy a vakond-drénjáratokra merőlegesen a nyílt csatornát kihúzó traktor járószerkezete a kihúzott dréneket részben betaposssa, ill. keresztmetszetét szűkítheti. A mélyszántó eke által húzott nyílt csatorna is eltömíti, illetve kihúzásakor rongálja a drénjáratok bevezető szakaszát, mivel a csatornát csak drénjáratok elkészülte után lehet kihúzni. Ilyen csatorna létesítése is, fenntartása is költséges, a vakond-drének kivezető nyílásai könnyen eldugulnak. Öntözővíz és vízben oldott műtrágya vezetésére alkalmas, de állati eredetű hígtrágyák, trágyalevek, szennyvizek a nyílt csatorna feltöltéséhez szükséges mennyiségben és szükséges hosszabb ideig való benntartása már kifogásolható, sőt az érvényben levő rendelkezések szerint nem megengedett, mivel fertőző lehet és a környezetet szennyezheti. A nyílt árok rézsűi következtében meglehetősen széles sávot foglal el, amit a mezőgazdaságilag jól művelhető, az öntözés révén tovább javított területből kell elvonni. Mindezekkel szemben a jelen találmány célja főleg a hígtrágyának, az istállótrágya híg fázisának a környezetre nem ártalmas felszín alatti elosztórendszerrel történő elhelyezése, ezenkívül más folyadékoknak: folyékony műtrágyának, vízben oldott műtrágyának, szennyvíznek, sőt esetenként az öntözővíznek is a talajba juttatása, ugyanakkor a talajnak egyszerű eszközökkel történő mélylazítása gazdaságos eljárással és oly módon, hogy a megoldás ne vonjon ki területet a mezőgazdasági művelésből. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a kezelendő termőterületet a magágyelőkészítés után, legkésőbben a vetés után, de még csírázás előtt, terv szerinti kiosztásban, ismert módon vakond-drénekkel látjuk el, a vakond-drének környezetében, célszerűen rájuk keresztirányban zárócsapokkal felszerelt leágazócsonkokkal ellátott, a folyadéktartályból, ill. a folyadékvezetékből kiágaztatott, célszerűen hordozható szállítóvezetéket fektetünk, a leágazócsonkokhoz egymásután egy-egy, egyidejűleg több szúróhegyes végződésű flexibilis vezetéket csatlakoztatunk és szúróhegyvégződésével egy vakond-drén belsejébe vezetjük, megnyitjuk a kapcsolatos leágazócsonk zárócsapját és mindaddig nyitva tartjuk, amíg a vakonddrén és a környezetében levő talaj folyadékkal telítődik, majd erről a leágazócsonkról elérhető többi vakond-drént is megtöltjük a fentiek szerint folyadékkal, végül feladatunk végeztével a szállító csővezetéket és a flexibilis csővezetékeket kívánság szerint más termőterületre telepíthetjük át. A vakond-dréneknek a mélyszántási mélység alatt, lehetőleg a fagyhatár alatt kell lenniük. A vakonddrének kialakítása egyben az altalaj lazulását is szolgálja. A talajtrágyázásra alkalmazott folyadék lehet híg trágyalé, az istállótrágya híg fázisa, vízben oldott szilárd műtrágya, folyékony műtrágya hígítva, vagy más folyadékkal keverve, vagy szennyvíz, amely folyadékot általában minden vetésforgó időszaka alatt egyszer kell a talajba juttatni. Egyes esetekben azonban az elkészített vakond-dréneket öntözésre is hasznosítani kívánjuk. A találmány szerinti eljárást erre is alkalmazni lehet. Ennek feltétele mindössze az, hogy a vakond-drének nyomvonala felett munkagépek ne járjanak. Ekkor ugyanis a vakond-drén sokáig megtartja eredeti alagút-üregét s alkalmas marad folyadékkal való többszöri megtöltésre is. A szakkörök megállapítása szerint ez „az alagút eléggé tartós, mert a csőhúzó test jól megnyomja a talajt, éllettartama 5—10 év, sőt a talajtól függően ennél hosszabb is lehet” (Mezőgazdasági géptan, Mezőgazdasági Kiadó 1966, 236. lap). A kívánt feltételt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
