183715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízálló berendezés, különösen ivóvízvezetékek biológiai szennyezésektől való megtisztítására és eszköz az eljárás foganatosításához
1 183 715 2 A találmány tárgya eljárás vízellátó berendezések, különösen ivóvízvezetékek biológiai szennyezésektől való megtisztítására, valamint eszköz az eljárás foganatosításához. A víznyerő helyekről — adott esetben víztisztító berendezés közbeiktatásával — vízvezeték útján jut a víz a fogyasztókhoz. A víztisztító műtárgyak, valamint a vízvezetékek és azok szerelvényei falának belső oldalán bevonat, ún. védőréteg képződik. Ebben a védőrétegben idővel vasbaktériumok telepednek meg. Kis vastartalmú „táplálékszegény” vizekben a Gallionella fajok, nagyobb vastartalmú, szervetlen és szerves anyagokban gazdagabb vizekben a Crenothrix fusca és a Crenothrix polyspora fajok fordulnak elő nagyobb mennyiségben, de gyakoriak a Leptothrix fajok is. A Gallionellák laza telepeket alkotnak, amelyek fokozatosan megkeményednek, göröngyök, dudorok jönnek létre, amelyek elősegítik a vízben áramló egyéb anyagok beépülését is. Végül olyan, alaktalan felhalmozódások keletkeznek, amelyeknek baktériumos eredete már fel sem ismerhető. A Crenothrix és Leptothrix fajok pehely- és iszapképzők. Rendszerint finom, laza állományú sárgás bevonatot képeznek, amely esetenként pelyhekben lerakódva szennyezi az ivóvizet. A bevonat vastagsága több cm-t is elérhet, alja elfeketedik, berothad. A vasbaktérium telepek önmagukban higiénés szempontból ártatlanok, táplálékul szolgálnak azonban olyan további szervezeteknek, amelyek már veszélyesek lehetnek vagy szervesanyag-ellátást biztosítanak veszélyes szervezetek, pl. férgek számára. A különféle ivóvízszolgáltató berendezésekben, valamint vízvezetékekben létrejövő bevonat és az egyenetlen áramlási viszonyok hatására kiülepedő hordalék gyakran változatos biocönózis kialakulását teszi lehetővé. Az ilyen vízvezetékből származó ivóvíz biológiai szempontból kifogás alá esik, ezért a biológiai eredetű szennyezést meg kell szüntetni. Ismert módon általában úgy járnak el, hogy a vízvezetéket először mechanikai tisztításnak vetik alá, majd a vezetékben megtelepedett élő szervezeteket pusztító vegyszert tartalmazó vizet juttatnak a vezetékbe. A mechanikai tisztítást különféle mechanikus tisztítószerkezetekkel (csőgörény, csőmenyét stb.), vagy — újabban — a vezetéken nagynyomású víz segítségével átpréselt rugalmas habszivacsdugóval végzik, amely utóbbinak a vezetékkel érintkező felületét esetenként különféle kialakítású és minőségű csiszolóanyagokkal, ill. -eszközökkel látják el. A vegyszeres kezelést általában a vezetékbe juttatott víz időszakos vagy állandó klórozásával (esetleg ózonizálásával) végzik. A vasbaktériumok (esetleg mangánbaktériumok) újabb megtelepedését a víz vastalanításával, mangántalanításával igyekeznek megelőzni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddig ismert és alkalmazott biológiai módszerekkel nem érhető el a kívánt eredmény. Hiába tisztítják meg mechanikailag aránylag gyorsan és egyre jobb hatásfokkal a vezetékeket a viszonylag olcsó és könnyen kezelhető habszivacs dugókkal, hiába vastalanítják, mangántalanítják és klórozzák vagy ózonizálják állandóan és egyes esetekben már kellemetlen mértékben a vizet, egy idő után ismét elszaporodnak a meg nem engedhető szennyező szervezetek, amelyek járványveszélyt jelentenek és élvezhetetlenné teszik az ivóvizet. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy egyrészt a mechanikai tisztítás csak magában a kör keresztmetszetű vezetékben eredményes, a szerelvények egyes helyeire nem terjedhet ki, továbbá csak a közvetlenül eltávolítható bevonatot és telepeket szünteti meg, de a résekben, mélyedésekben rejtőző parányi szervezeteket érintetlenül hagyja, másrészt a szennyező szevezetek egy része rezisztens a megengedhető klóradagokra, illetve a bevonat olyan mélyebb, fedett helyein vannak, ahol a klór oxidáló hatása már nem érvényesül. A találmány célja az ismert eljárások ezen hiányosságainak kiküszöbölése. A találmány elsődleges feladata olyan eljárás létrehozása vízellátó berendezések, különösen ivóvízvezetékek biológiai szennyezésektől való megtisztítására, amely lehetővé teszi, hogy az eddigieknél hatékonyabban, tartósabb hatással, olcsóbban és a fogyasztók számára kevesebb kellemetlenséggel végezzük el a tisztítást. A találmány másodlagos feladata eszköz létrehozása ezen eljárás foganatosításához. Vizsgálataink során arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy ha a biológiailag szennyezett berendezésbe viszonylag kis koncentrációban egyidejűleg konyhasót és rézgálicot tartalmazó vizet juttatunk, amelyet aránylag rövid ideig benntartunk, majd eltávolítunk, a kiöblített berendezés gyakorlatilag maradéktalanul mentes lesz és tartósan mentes marad a biológiai szennyezésektől. A hatás fokozott mértékben jelentkezik, ha előzetesen — önmagában ismert módon — mechanikai tisztítást végzünk. Ezen felismerés alapján az elsődleges feladat megoldása olyan eljárás vízellátó berendezések, különösen ivóvízvezetékek biológiai szennyezésektől való megtisztítására, amelynek során — célszerűen előzetes mechanikai tisztítást követőleg — a megtelepedett élő szervezeteket pusztító vegyszert tartalmazó vizet juttatunk a berendezésbe, amelyet benntartás után eltávolítunk, és amelynél a találmány értelmében vegyszerként a víz literjére számítva 0,01—50 g NaCl-ot és 0,01—50 mg Cu-nak megfelelő CuS04-et alkalmazunk, 0,5—24 óra benntartási idővel, és a berendezést szükség szerint öblítjük. Egy előnyös foganatosítási módnál a víz literjére számítva 10 g NaCl-ot és 10 mg Cu-nak megfelelő CuSQt-et alkalmazunk, 1,5 óra benntartási idővel. Egy másik előnyös foganatosítási módnál a benntartás után eltávolított, vegyszert tartalmazó vizet további berendezés tisztására újra felhasználjuk. Ehhez célszerűen olyan eszközt alkalmazunk, amelynek a találmány értelmében flexibilis átvezető csöve és ezen csőbe beiktatott ellenőrző idoma van, és az ellenőrző idom folyadékot áteresztő nyílással rendelkező zárószervvel van ellátva. Előnyös, ha az ellenőrző idom legalább részben átlátszó anyagból van kialakítva, célszerűen ellenőrző ablakkal van ellátva. Az alkalmazott koncentrációkban megfelelő hígítás esetén sem a konyhasó, sem a rézgálic nem ártalmas az egészségre, még abban az esetben sem, ha véletlenül fogyasztásra kerül (ez természetesen gondos eljárás és megfelelő öblítés mellett nem fordulhat elő). Az elfolyatott vagy befogadóba eresztett tisztító folyadék környezeti ártalmat nem okoz, a talajt nem 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2