183707. lajstromszámú szabadalom • Vázszerkezet különösen bútor vázszerkezet
1 183707 2 számára — szolgálnak. A 17 oszlopok 14 oszlopelemeinek alsó, a 6 oszlopok 1 oszlopelemeinek alsó és felső rögzítésére a 7 kapcsolótagok és 11, 12 rögzítőelemek szolgálnak. A 6, 17 oszlopok síkjaira merőleges keresztirányú összekapcsolására két-két 8 összekötőtagot (3. ábra) alkalmaztunk. Ezek közül az elülső felső összekötőtag vízszintes heiyezetű, a másik három függőleges. E vázszerkezet szerszám- és szakmunkaigény nélkül rendkívül gyorsan összeszerelhető, és ugyanilyen gyorsan és egyszerűen szétszerelhető, csak a 12 anyákat kell felcsavarni a 11 fejes csavarokra, illetve azokról lecsavarni. A bútor ülőpárnájának megtartására például egy tartóvászon szolgálhat, amelynek peremei visszahajtva pl. varrással rögzíthetők, és az Így kialakult üreg az elülső alsó és hátsó felső 8 keresztrúdra ráfűzhető. Ezt követheti a csomópontoknál a rögzítés. A tartóponyva tehát ugyancsak kötőelem vagy ragasztás nélkül csatlakoztatható a vázszerkezethez, és a vázszerkezetről a csomóponti rögzítőelemek oldásával egyszerűen lehúzható. A ponyva járulékosan megfeszíthető, és pl. ülőpárna megtartására alkalmassá tehető. Természetesen maga a ponyva, vászon vagy bőr teljes értékű bútortartozékként is szolgálhat. A 14. ábrán olyan csomópontot tüntettünk fel, amely az 1—10. ábrák szerinti vázszerkezeti elemeket tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy a 16. és 17. ábra szerinti 19 oszlopelemek végeinek a tartományában két-két 5, 15 bevágás van kialakítva, amelyek egyébként azonosak a 14 oszlopelemek 5, 15 bevágásaival, de egymás közelében vannak kialakítva. Ez az oszlopelem — geometriai forma lehetőséget ad arra, hogy a 14. ábra szerinti 20 oszlophoz két-két 8 összekötőtagot (3. ábra) csatlakoztassunk egy-egy oszlopvég tartományában, amelyek közül az egyik — a felső — síkja vízszintes, a másiké — az alsóé — pedig függőleges. A csomóponthoz egy 18 összekötőtag is csatlakozik, amely a 19 oszlopelemek kétpontos rözítéséhez segédelemként funkcionál. A 18 összekötőtag merőleges a 8 összekötőtagokra. A csomóponti illeszkedéseket, a jó felfekvést a derékszögű alaktartást a fa megfelelő pontosságú megmunkálásával minden további nélkül biztosítani lehet. A szétcsúszás elleni biztonságot, valamint a csomópontból akár három irányba kiinduló rudak csatlakoztatását (a váz háromirányú „növelését”) az oldható 11, 12 rögzítőelemek minden további nélkül lehetővé teszik. Az átlapolva csatlakoztatott, két ponton rögzített 18 összekötőtag a vázszerkezet tökéletes merevségét, az elemek együttdolgozását biztosítja. Mivel a fellépő erőhatások a kapcsolatokat nyírásra veszik igénybe, a szerkezet állékonysága megfelelően biztosítva van. A 15. ábra szerinti csomópont a 14. ábra szerintitől csak annyiban tér el, hogy a 8 összekötőtagok közelebb vannak egymáshoz (ennek megfelelően a 19 oszlopelemek 5, 15 bevágásai is) és a 19 oszlopelemek merev, kétpontos összekapcsolásához a 4. ábra szerinti 7 kapcsolótagot alkalmaztuk. A kétpontos rögzítéshez mind a 14. ábra, mind a 15. ábra szerinti csomópont esetében a 8. ábrán látható 11, 12 rögzítőelemek szolgálnak. A 14. és 15. ábra szerinti két 8 összekötő tagos megoldásra nagyobb fesztávolságú és/vagy nagyobb igénybevételeknek kitett vázszerkezetek létesítéséhez lehet szükség, de alkalmazásukat használati — esztétikai szempontok is indokolhatják. A találmányhoz fűződő előnyök a következők: a vázszerkezeti elemeket nem szükséges gyárban összeszerelni és rögzíteni (csapolni, enyvezni, csavarozni, megmunkálni, menetet vágni stb.), tehát már a gyártási eszköz-, élőmunka- és anyagráfordítás tetemesen csökken. Mivel a vázszerkezeti elemek egy-egy bútorgarnitúrához teljesen tömör, kisméretű egységcsomagokká foghatók össze, a tárolási és szállítási igény igen csekély, különösen ha a hagyományos bútorok nagy szállítási és tárolási helyszükségletével vetjük össze. A találmány szerinti vázszerkezethez statikai szempontból lemez-elemekre — ezek a jelenleg ismert bútorrendszerekben általában merevítő-teherviselő funkciót töltenek be — nincs szükség, legfeljebb járulékos térelhatároló, illetve kiegészítő elemekként alkalmazunk ilyeneket (asztalok, polcok, szekrények stb.). Nincs összeszerelési szakmunkaigény sem, a vásárló az egységcsomagban hazaszállított elemekből rövid idő alatt, szerszámhasználat nélkül képes a vázszerkezet összeszerelésére. A csomópontok kialakításából következően törés, bemaródás (mint a fémanyagú rögzítőelemeknél) még extrém igénybevételeknél sem lép fel, mivel a faanyagú rögzítőelemek (menetes csapok) képesek rugalmas deformáció felvételére, és a fa recsegése még a törés előtt elárulja azt, hogy az igénybevétel túl nagy. A kétpontos rögzítésű csomópontok olyan stabilak, hogy a bútorméret (fesztáv) növelése csak a vázszerkezeti elemek hosszméretének a megnövelését igényli. A nagyobb fesztávolság áthidalása megoldható járulékos — előnyösen élükre állított — összekötőtagok beépítésével (1. a 14. és 15. ábrákat). Rendkívül jelentősek. Egyrészt ha a bútort bármilyen okból el kell vinni a lakásból (pl. költözködés), igen gyorsan elemeire bontható, és kisméretű csomag formájában szállítható, másrészt a textil, bőr stb. tartozék — mivel a vázelemekre egyszerűen felfűzhető, nem kell szögezni, ragasztani (tehát a kárpitosmunka is elmarad a találmány szerinti bútornál), tetszés szerint eltávolítható (pl. tisztítás céljára), cserélhető, a vevők ízlése és anyagi lehetőségei szerint a legváltozatosabb igények elégíthetők ki. A csomópontok egyszerű oldhatóságuk és konstrukciójuk következményeképpen lehetőséget adnak a bútor továbbépítésére, átalakítására (pl. fotelből néhány járulékos elem alkalmazásával asztal készíthető stb.), így a lakásberendezés flexibilitása növelhető. Mindezen tényezők eredményeként a találmány szerinti vázszerkezettel készült bútorok összességükben jóval gazdaságosabbak, olcsóbbak a hagyományos bútoroknál, használati értékük nagyobb, esztétikai színvonaluk — a rusztikus megjelenés, egyszerű vonalvezetés stb. miatt — magas. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részletesen ismertetett kiviteli példákra, vázszerkezeti elemformákra, rögzítőelemekre stb., hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható. Kétségkívül a faanyagú vázszerkezeti- és rögzítőelcmek alkalmazása látszik mind esztétikai, mind használati szempontból a legcélszerűbbnek, nem kizárt azonban más anyagú, például műanyagelemek alkalmazása sem. A hosszúkás lapszerű, lekerekített végű oszlopelemek összekötőtagok és kapcsolótagok helyett is például a legkülönfé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5