183707. lajstromszámú szabadalom • Vázszerkezet különösen bútor vázszerkezet
1 183707 2 A találmány vázszerkezetre, különösen bútor-vázszerkezetre vonatkozik, amelynek oszlopai, azokhoz oldhatóan csatlakoztatott összekötőtagjai, valamint az oszlopokat és összekötőtagokat oldhatóan egymáshoz rögzítő elemei vannak. Amint ismeretes, bútorokat különféle anyagokból, igy fémből, műanyagból, de a legáltalánosabban fából készitenek. A faanyagú bútorok elemeit — például a ülőbútorok lábait, háttámláit, a szekrények lapjait stb. — túlnyomórészt végleges, merev, nem oldható, vagy csak roncsolással oldható kapcsolatokkal rögzítik egymáshoz, mivel a jelenleg ismert kötőelemek alkalmazásával merev vázszerkezetek biztonságosan nem hozhatók létre. Például egy anyás-csavarzáras kapcsolat — eltekintve attól, hogy bútoripari célokra esztétikailag gyakorlatilag elfogadhatatlan — kilazulása esetén a szerkezeti elemek kibicsaklását, összecsuklását eredményezné. A bútoriparban jelenleg általánosan használt csaposenyvezett kötések ugyan merev kapcsolatot biztosítanak a szerkezeti elemek között, huzamosabb használat, vagy extrém terhelés esetén a ragasztási helyeken törés, szakadás következik be, a javítás nehézkes, gyakran az egész bútordarab használhatatlaná válik. Fémszerkezetű, vagy műanyag segédelemekkel (facsavarok, alátétek, saroklemezek, állványcsavarok, kapupántcsavarok stb.) is létesítenek kapcsolatot faanyagú szerkezeti elemek között, az ilyen merev, gyakorlatilag nem oldható kapcsolatoknak azonban az a hátrányuk, hogy a férnanyagú kötőelemek bemaródnak a fába, a kapcsolat előbb anesztétikussá válik, majd csakhamar tönkremegy. A jelenleg ismert bútorok — különösen az ülőbútorok — hátránya, hogy előállítási élőmunka- és energiaigényük igen nagy, a gyártás hosszadalmas, a tárgyak értékéhez és tényleges anyagmennyiségéhez viszonyítva aránytalanul nagy tárolási és szállítási kapacitásokra van szükség, hiszen a szekrényeknek, ülőbútoroknak, és általában valamennyi bútornak a befoglaló méretei nagyok. További hátrányt jelent a nagyobb bútordarabok elhelyezésének, pl. szűk ajtónyílásokon keresztül történő szállításának a nehézkessége, a szakszerű bútortisztítás és -javítás éppen a szállítási nehézségekből következő körülményessége, gyakran megoldhatatlansága. Az 1 557 936. számú angol szabadalmi leírás olyan vázszerkezetre vonatkozik, amely lineáris sarokelemekből és rudakból állítható össze. A négyszög-keresztmetszetű sarokelemek oldallapjaiban hosszirányban vakfuratok vannak kiképezve, amelyek egy-egy oldallapban egymástól egyenlő távközzel helyezkednek el, és furatsorokat alkotnak. A szomszédos lapokban a szomszédos furatok egy irányban kissé eltoltan vannak egymáshoz képest elrendezve, úgyhogy az egymáshoz legközelebb álló furatok mintegy csavarvonal mentén vannak kiosztva. A rudaknak a szomszédos sarokelemek vakfurataiba való illesztésével vízszintes polcokat és — szükség esetén — függőleges térelhatároló lemezeket tartalmazó különféle állványok építhetők, amelyek pl. palackok tárolására használhatók. A 4127 072. számú USA szabadalmi leírás tárgya ugyancsak vázszerkezet, amelyet egymáshoz kapcsolt vízszintes és függőleges rácslapszerű modulelemekből lehet összeépíteni. A vízszintes modulelemeknek felfelé és lefelé nyúló bordái vannak, amelyek közé illeszthetők a függőleges elemek peremei. A vázszerkezet különösen viszonylag nehéz tárgyak, például könyvek tárolására használható. A találmány feladata, hogy olyan vázszerkezetet, különösen bútor-vázszerkezetet szolgáltasson, amelynek olyan oldható és újra rögzíthető csomópontjai vannak, amelyek a vázszerkezetet tökéletesen merevvé, és ismétlődő dinamikus igénybevételekkel (aminek pl. az ülőbútorok ki vannak téve) szemben is ellenállóképessé teszik. A csomópontoknak olyannak kell lenniök, hogy a vázszerkezet extrém igénybevételeket is kibírjon; a szerkezeti elemeknek nem szabad tartós használat után sem kibicsaklaniok, a vázszerkezetnek nem szabad összecsuklania. A csomópontok kialakítása lehetővé kell hogy tegye a vázszerkezet gyors és könnyű össze- és szétszerelhetőségét. Mindezeken túlmenően a vázszerkezetnek ki kell elégítenie a bútoripar által támasztott magas esztétikai követelményeket is. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a vázszerkezet oszlopait egymással párhuzamos, egymás mellé illesztett elemekből alakítjuk ki, amelyeket legalább két helyen hevederszerű kapcsolóelemek és két-két oldható kötésű csap segítségével egymáshoz rögzítünk, és a keresztirányú vázelemeket az oszlopelemek közé fogjuk be pusztán megfelelően kiképzett horony-párok, illetve hornyok segítségével, — kibicsaklással, illetve összecsukiássál szemben tökéletesen biztonságos, merev ugyanakkor könnyen oldható csomópontokkal rendelkező vázszerkezetet kapunk. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan vázszerkezet segitségével oldottuk meg, amelynek oszlopai, azokhoz oldhatóan csatlakoztatott összekötőtagjai, valamint az oszlopokat és összekötőtagokat oldhatóan egymáshoz rögzítő elemei vannak, és amelyeknek az a lényege, hogy az oszlopokat egymással párhuzamos, egymáshoz illesztett oszlopelemek alkotják, amelyek legalább két helyen — célszerűen az oszlopelemek két végén — mindkét oszlopelemet átfedő kapcsolótag, vagy/és oszlopokat összekapcsoló összekötőtag közbeiktatásával legalább két-két oldható rögzítőelem segítségével vannak egymáshoz csatlakoztatva oly módon, hogy mindegyik oszlopelem a kapcsolótaghoz és/vagy összekötőtaghoz van rögzítve; és hogy a vázszerkezetnek oszlopokat egymáshoz kapcsoló olyan összekötőtagjai vannak, amelyek két-két oszlopelem egymás felé fordított felületeiben kiképzett bevágások által alkotott fészekbe illeszkedő részekkel rendelkeznek, és e fészkek tartományában az összekötőtagoknak az oszlopok felületén feltámaszkodó, az oszlopokhoz viszonyított elmozdulásukat, vagy lényeges elmozdulásukat meggátló vállaik, peremeik, vagy hasonló alakzataik vannak. Egy további találmányi ismérv szerint az oszlopelemek kapcsolótagok és/vagy összekötőtagok útján történő egymáshoz csatlakoztatására szolgáló oldható rögzítőelemeket és ezen elemekben kialakított, egymást átfedő átmenő lyukakon átvezetett menetes szárak, és azokra felhajtott anyák alkotják. A vázszerkezet egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy mind az oszlopelemek, mind az öszekötőtagok, mind pedig a kapcsolótagok vastagságukat meghaladó szélességű és szélességüket meghaladó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
