183675. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oxitocin tisztítására

183 675 2 A találmány tárgya eljárás a szintetikus oxitoein tisztítására. Az ember- és állatgyógyászatban egyaránt haszná­latos oxitoein az agyalapi mirigy hátsó lebenyének hormonja. Az oxitoein élettani hatása a méh izomza­­tának összehúzása és a tejelválasztás serkentése, en­nek megfelelően fő felhasználási területe a szülészet. Számos módszert dolgaztak ki a természetes oxito­­cin izolálására a kísérő vazopresszin, aminosavak, peptidek, egyéb hormonok és fehérjék mellől. Ezek a tisztítási és izolálási eljárások a következő típusokba sorolhatók: zónaelektroforézis különböző hordozó­kon, ioncserés kromatográfia, ellenáramú folyadék­­kromatográfia cs gélszűrés. Ezek az eljárások azon­ban — kivétel nélkül — analitikai jellegűek, cs legfel­jebb csak néhány milligramm oxitoein kinyerésére al­kalmasak. Az oxitoein tiszta állapotban való izolálása és szer­kezetfelderítése után számos eljárást dolgoztak ki az oxitoein szintézisére. Mivel az oxitocint főként injek­ció formájában alkalmazzák, a szintézis végén kapott oxitocin-oldatból az oxitocint általában nem izolál­ják. Ebben az esetben a terméket biológiai aktivitásá­val jellemzik. A teljesen tiszta oxitoein biológiai akti­vitása izolált tengerimalac- vagy patkányméhen, tyúk vérnyomását csökkentő hatásán vagy frissen szült nyúl tejelválasztását fokozó hatásán mérve kb. 500 NE/mg. Ennek alapján a gyártás utolsó lépésében be­mért védett nonapeptidamid mennyiségéből kiszámít­ható, hogy a nem tisztított oxitocinoldatok milyen tisztaságúak. Esetenként a szennyezések mennyisége eléri a 30—80%-ot is; e szennyezések, ha nem is mér­­gezőek, de allergiás reakciót kiválthatnak, így az ilyen termék minősége nem felel meg a korszerű gyógyszer­­készítményekkel szemben támasztott egyre szigorúbb követelményeknek. A természetes oxitoein izolálásakor az oxitocint aminosavaktól, peptidektől és fehérjéktől kell elvá­lasztani, így jelentős tisztulást lehet elérni már egysze­ri molekulasúly szerinti frakcionálással is. A szinteti­kus oxitocint viszont dimerek, oligomerek, sérült és töredékmolekulák szennyezik, amelyek a szintézis, a védöcsoport-eltávolítás vagy az oxidáció során kép­ződnek. E szennyezők fizikai-kémiai és kémiai saját­ságai jelentősen eltérnek a természetes hormont kísérő anyagokétól, így a szintetikus oxitoein tisztításakor a molekulasúly szerinti frakcionálástól alig várható jó eredmény. A szintetikus oxitoein tisztítására kidolgozott eljá­rásokat a következő fő csoportokba lehet osztani: 1. ellenáramú megoszlásos folyadékkromatográ­­fia: Photaki, I., J. Am. Chem. Soc. 88, 2292 (1966); Guttmann, S., Hclv. Chim. Acta 49, 83 (1966); Bo­­danszky, M. és du Vigneaud, V., J. Am. Chem. Soc. SI, 2504 (1959), 2. megoszlási kromatográfia Sephadcx G-25 gyan­tán: Yamashiro, D., Nature 201, 76 (1964); Glass, J. D. és munkatársai, J. Am. Chem. Soc. 96, 6476 (1974), 3. gélszűrés Sephadex G-15 es G-25 gyantán: Man­ning, M. és munkatársai, J. Chromat. 38, 396 (1968); Fujino, M. és munkatársai, 2728462 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás és Clicm. Pharm. Bull. 26, 1576 (1978): Hughes, J. L. és mun­katársai, 4212795 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás és 2647 843 számú német szö­vetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás; Mühle­­mann, M. és munkatársai, Helv. Chim, Acta 55, 2854 (1972), 4. az előzőekben említett módszerek kombinációjá­val: Meinhofer, J. A., 3960828 számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírás; Live, D. H. és munkatársai, J. Org. Chem. 42, 3556 (1977), vala­mint 5. adszorpciós kromatográfia szilikagélen: 6918030 számú holland szabadalmi leírás; Fleuret, G. és munkatársai, Int. J. Peptide Protein Rés. 13, 137 (1979); Milkowski, J. D. és munkatársai, 4038 306 számú amerikai egyesült államokbeli szaba­dalmi leírás. Ezek az eljárások általában oldószer- és időigénye­sek. A tisztítandó anyagmennyiségre számított fajla­gos oldószer- és/vagy géligényük nagy, ezért nem al­kalmasak nagyításra, ipari méretű megvalósításra. A felsorolt módszerekkel csak néhány száz milligramm nyerstermék tisztítását írták le. Az egyetlen kivétel a Fleuret és munkatársai által kidolgozott adszorpciós oszlopkromatográfia szilikagélen, amellyel már 2,8 g oxitoein nyersterméket is tisztítottak, de ez az eljárás nem alkalmas ipari méretű tisztításra nagy oldószer­igénye és költségessége miatt. Meglepő módon azt találtuk, hogy a nyers szinteti­kus oxitoein tisztítására eddig nem alkalmazott egyen­súlyi'ioncserés kromatográfia előnyösen és jó ered­ménnyel alkalmazható az ilyen termék ipari méretű tisztítására, mivel gyorsan és egyszerűen kivitelezhető a gyógyszeriparban általánosan alkalmazott készülé­kekben, kromatográfiás oszlopokban, és lehetőség van a gyártás méretének növelésére. Az ioncserés tisz­tításhoz nincs szükség szerves oldószerre, így a mun­kavégzés során nincs balesetveszély és egészségi árta­lom. Az egyensúlyi ioncserés kromaíográfiát erre al­kalmas erős vagy gyenge kationcserélő gyantákon vé­gezhetjük, előnyösen nagy elválasztóképességű és nagy terhelhetőségű kationcserélő gyantákat, különö­sen karboximetil-Sephadex C-25 gyantát alkalmazha­tunk erre a célra. Karboximetil-Sephadex C-25 gyanta használata esetén különös előnyt jelent a gyanta kivé­telesen nagy elválasztóképessége és terhelhetősége, va­lamint az egyensúlyi ioncserés kromatográfiára való előnyös alkalmazhatósága. A nagy terhelhetőség azt jelenti, hogy a tisztításnak — szemben az eddig alkal­mazott eljárásokkal — kicsi a fajlagos gyantasziikség­­lctc a gyanta kitűnő elválasztóképessege miatt. Az egyensúlyi ioncserés kromatográfia alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy az elució során a gyantaágy tér­fogata állandó. Mivel a gyanta regenerálására az elu­­cióra alkalmazott oldatot lehet használni, az egyes tisztítások után a gyantát nem kell eltávolítani az osz­lopból, és a regenerálást követően azonnal megvaló­sítható egy újabb tisztítás. Az egyensúlyi ioncserélő kromatográfiát 5 és 6 közötti, előnyösen 5,4 körüli pH-értékű ammónium-acetát-pufferoldat alkalmazá­sával végezzük, aminek további előnye, hogy az am­­mónium-acetát a kívánt mértékig eltávolítható a tiszta oxitoein mellől a liofilizáláskor. A találmány tehát oly eljárás szintetikusan előállí­tott oxitoein tisztítására, amelynek során a nyers oxi­­tocin-oldatot kationcserélő gyantából — előnyösen gyengén savanyú, karboximetil-csoporttal módosí­5 IC 1 6 20 25 30 35-10 45 50 r. c; 60 35 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom