183620. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzószerkezet

1 183 620 2 tesen v vastagságú lemezelemek, 30 átmenő lyukak­kal, és rendeltetésük, hogy bizonyos esetekben a 27 kö­tőtávtartóelem helyét kitöltsék, pl. a zsaluzat sarkai­ban. Visszatérve a 7-9. ábrákra, látható, hogyan történik a 10. ábra szerinti elemekkel a távtartás és rögzítés meg­oldása. A 26 nyílásba (7. ábra) bevezetjük a 27 kapcso­ló-távtartóelemet, amíg a vége el nem éri a másik zsaluzó­tábla-egység ugyanilyen nyílását. A 27 elemet úgy iga­zítjuk be, hogy egy-egy 30 lyuka átfedésben legyen a 9 hevederekben (1. az 1. és 2. ábrát is) kialakított 10 lyukakkal. Ekkor vezetjük át az egymással átfedésben levő 10, 30 lyukakon mindkét oldalon a 28 reteszelő­elemet, amint a 8. ábrán látható, miáltal bekövetkezik az egymástól távközzel húzódó zsalutáblák keresztirányú összekapcsolása, és egyidejűleg a távtartás is — oldható kapcsolattal — tökéletesen biztosítva van. A 9. ábrán perspektivikus nézetben látható a kapcsolóelem 29 la­posacéljának utolsó 30 átmenő lyukán keresztül vezetett 28 reteszelőelem 31 acélrúdja, a végén a 33 lyukkal, amelybe a biztosítószerv, pl. sasszeg befűzhető. Annak érdekében, hogy a 27 kapcsoló-távtartóelemet a ki­zsaluzáskor könnyen ki lehessen húzni a betonfalból, az elemnek a falba kerülő szakaszát 37 műanyagfóliába csomagoljuk be, amellyel meggátoljuk a betonnak a fém­felületre tapadását. A 27 kapcsoló-távtartó elem például a 13. ábrán lát­ható 57 szerszám segítségével húzható ki a 36 betonfal­ból. Az 57 szerszámnak 38 támcsöve van, amelynek egyik végén 39 támlemez, a másik végén pedig 41a tám­­gyűrű van hegesztéssel rögzítve. A 41a támgyűrű előtt belső menetes, forgatható 41 tömb van, amelyhez oldal­irányba kinyúló 42 működtetőkar van rögzítve. A 38 csőben 42 menetes rúd van végigvezetve, amelynek belső végéhez 43 villa van hegesztéssel hozzáerősítve. A villa szárain lyukak vannak, amelyeken 44 csap vezethető keresztül; ez a 44 csap a 27 kapcsoló-távtartóelem utol­só 30 lyukján (1. a 10. ábrát is) keresztül van vezetve. A 42 menetes rúd áthalad a 41 tömb menetes furatán is. A 13. ábra szerinti szerszámot oly módon használjuk, hogy a 44 csappal a 27 elem és a 42 rúd között oldható kapcsolatot létesítünk, majd felhelyezzük a 38 támcsö­­vet és a 40 tömböt; ez utóbbit a k nyilak irányában for­gatjuk, aminek eredményeként a 42 menetes rúd, és vele a 27 elem az l nyíl irányában mozog, azaz, ily módon a 27 elem kihúzható a 36 falból. A 11. ábrán egymásra merőlegesen találkozó zsalu­táblák, valamint derékszögű belső sarokelem láthatók perspektivikus nézetben; a már ismertetett szerkezeti elemeket itt is a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. A találkozó, egészében 24 és 25 hivatkozási számokkal jelölt zsalutáblák közül a 25 zsalutábla a csat­lakozó végén el van látva egy, az 5 héjazattál párhuza­mos, a 25 tábla teljes magasságában végigfutó 45 kapcso­­lótámlappal is, amely azonos a 24 zsalutábla 1 keretének részét képező függőleges 4 lezáróelemével (laposacéljá­val), beleértve all kapcsolónyílásokat is. A 24 panel tehát derékszögű belső sarokelemként funkcionál, úgy­hogy ha a 11. ábrán látható módon merőlegesen a 24 panelhez illesztjük, egyrészt a 11 kapcsolónyílásokon ke­resztülvezetett és elfordított 13 vagy 17 kapcsolókulcsok segítségével a 24, 25 panelek a már ismertetett módon egymáshoz kapcsolhatók, beleértve a 27 távtartó-kap­csoló elemek elhelyezését és rögzítését is. E célból a 45 kapcsoló-támlapban a 3. ábrán látható 8 nyílással azo­nos nyílások vannak alul és fölül, így a 7., 8. ábrákon látható 26 kapcsolónyílásokkal azonos nyílások jönnek létre. A 25 zsalutábla 36 betonfal felé néző 11 kapcso­lónyílásait (nem ábrázolt) takarólapokkal záijuk le. Végül a 12. ábrán állítható a szögű külső sarokelem látható, amely 46 és 48 kapcsolótagból áll. Ezek — be­foglaló alakjukat tekintve — derékszögű háromszög alap­rajzú hasábok, egymással derékszöget bezáró függőleges 46a, 46b és 47a, 47b oldallapokkal, amelyek alsó és felső háromszög alakú 48 merevítőlemezekkel vannak össze­fogva. Ezenkívül a 46, 47 kapcsoló tagoknak egymásra simuló 49, 50 és 51, 52 kapcsolólemezei vannak, ame­lyek a 46a, 46b, illetve a 47a, 47b függőleges oldallapok­hoz vannak hegesztve. Ezek külső vége lekerekített, és egymást átfedő 52 íves nyílásokat tartalmaznak, amelyek oly módon vannak kialakítva, hogy amennyiben az o nyíl irányában az egyik, vagy ellentétes irányokban mindkét 46, 47 kapcsolótagot elfordítjuk, az 53 nyílá­sok bármely a szög esetén fedésben maradnak, és a rajtuk átvezetett rögzítőszerkezetekkel, pl. a szaggatott vonalakkal jelölt 54 csavarokkal egymáshoz képest rög­zíthetők. A 46, 47 kapcsolótagok egy-egy 24, 25 zsalu­tábla végéhez vannak csatlakoztatva. Nyilvánvaló, hogy a 12. ábra szerinti sarokelem segítségével gyakorlatilag tetszőleges a hajlásszögű falcsatlakozások kialakíthatók. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a követke­zőkben foglalhatók össze: mivel a zsalutáblák többféle méretben, modulrend­szerben vannak kialakítva, velük a legkülönfélébb zsalu­­zási feladatok megoldhatók. A zsaluzószerkezet minden eleme előregyártott, a közép-táblás egységek könnyen szerelhetők, a részegységek zsaluzhatok. A találmány szerinti rendszerrel teljesen kiiktattuk a hagyományos zsaluanyagokat, a faanyagot, a hagyományos ácsmunka­­igényt. Az önhordó acélvázas zsalutáblákat a műanyag héjalással — még a legnagyobb táblákat is — két ember kényelmesen tudja mozgatni, emelni, szerelni. A síkbeli és térbeli kapcsoláshoz használt kötőelemek alkalmazása révén a zsaluzó - rendszer - falzsaluként - dúcolóanya­­got nem igényel. Acélszerszámokkal mind a szerelés, mind a bontás gyorsan megoldható. A zsaluzószerkezet elemei könnyen szállíthatók, előnyösen raktározhatok. Legalább 50 — 100-szor felhasználhatók, az anyag nem megy tönkre kizsaluzáskor, mint a faanyagú zsaluzatok esetében. A hagyományos, nagy gyakorlati tudást és szakértelmet igénylő ács élőmunka-igény a minimálisra csekken, zömében betanított munkásokkal lehet a zsaluzási feladatot megoldani. A zsaluzószerkezet tűz­veszélyességét a minimálisra csökkentettük. A rendszer alkalmas más fajtájú (pl. hagyományos) zsaluzású sza­kaszokhoz való csatlakozásra is. A héjaló anyag mini­­máíis önsúlyú, de nagy hajlító-, húzó- és kopási igénybe­vételeket bír, a felület nedvességre és korrózióra érzé­ketlen, tökéletesen sima betonfelületeket szolgáltat, ára kedvező. A találmány leimészetesen nem korlátozódik a fenti­ekben ismertetett kiviteli példákra, hanem az igénypon­tok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom