183620. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzószerkezet
1 183 620 2 A találmány zsaluzószerkezetre vonatkozik, amelynek előregyártott zsalutáblái, az egymás mellett, valamint az egymással szemben elhelyezkedő zsalutáblákat egymással összekapcsoló elemei vannak, amely zsalutábláknak fém anyagú vázszerkezete, valamint a vázszerkezethez erősített héjalása van. Ismeretes, hogy mind a magas-, mind a mélyépítésben különféle zsaluzószerkezeteket alkalmaznak. Ezek túlnyomó része fa- vagy fémanyagú, illetve a kettő kombinációja. A faanyagú zsaluzószerkezetek általában egyediek, a faanyag drágasága és kivitelezésük nagy élőmunka- és időigénye súlyos hátrányt jelent, annál is inkább, mert a munkavégzéshez magas képesítésű szakmunkásokra (ácsokra) van szükség. A kizsaluzáskor a faanyag nagy része tönkremegy. Számos építési feladat megoldásához olyan sima táblafelületre lenne szükség, amit legfeljebb gyalult fával lehetne biztosítani, ez viszont újabb költségnövelő tényező. Ismeretesek előregyártott zsalutáblák használatán alapuló zsaluzási rendszerek is, alkalmazhatóságuk azonban egyrészt meglehetősen korlátozott, másrészt a faanyag ilyen formában is gyorsan elhasználódik, tehát ezek a szerkezetek is költségesek, gazdaságtalanok. A fémanyagú zsaluzószerkezetek (pl. alagútzsaluzatok, nagy táblás zsaluzatok stb.) többszöri felhasználhatósága, nagy élettartama kétségkívül előnyt jelent, alkalmazásuk azonban meghatározott célhoz (pl. alagútzsalus építmények) kötődik, vagyis felhasználhatóságuk korlátozott, variációs lehetőségük minimális. A találmány feladata, hogy olyan zsaluzószerkezetet szolgáltasson, amely a faanyag használatát teljes mértékben kiküszöböli, lehetővé teszi a műanyagok alkalmazását, variálhatósága maximális, így a legkülönfélébb építési feladatok megoldására alkalmas. A zsaluzószerkezet elemeinek továbbá könnyűeknek, könnyen szállíthatóak - nak és korszerűen raktározhatóaknak kell lenniök. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amenynyiben a zsalutáblákat lapos fémelemekből, például laposacélokbóí álló vázszerkezettel alakítjuk ki, a megfelelő merevség és teherbírás mellett kis súlyú táblák készíthetők, ha pedig a vázszerkezethez műanyag héjalást erősítünk, a faanyag teljesen kiküszöbölhető, és hajlító-, valamint húzóigénybevételek felvételére alkalmas, kopásálló, időálló, teljesen sima felületű, igen nagy élettartamú, önhordó táblákat nyerünk. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy amennyiben az egy síkba eső, valamint az egymással távközzel, egymással szemben elhelyezkedő táblák között a kapcsolatokat kulcsműves, illetve reteszes rendszerű, megfelelő merevségű, illetve teherbírású oldható kapcsolóelemekkel alakítjuk ki, szerelhető, dúcolás nélküli zsaluzórendszeriel dolgozhatunk, minimális szakmunka- és élőmunka-ráfordítással, és kizsaluzáskor gy akorlatilag semmiféle anyagveszteséggel nem kell számolni. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan zsaluzószerkezet segítségével oldottuk meg, amelynek előregyártott zsalu táblái, az egymás mellett, valamint az egymással szemben elhelyezkedő zsalutáblákat egymással összekapcsoló elemei vannak, amely zsalutáblák fém anyagú vázszerkezettel, valamint a vázszerkezetliez erősített héjalással rendelkeznek, és amelynek az a lényege, hogy a vázszerkezetnek kerete és azon belül kialakított, a kerethez rögzített tartórácsa van; a keretet vastagságukat többszörösen meghaladó szélességű elemek, előnyösen laposacélok alkotják; a héjalás — legalább részben — műanyagból van; a keretet alkotó elemekben kapcsolónyílások vannak kialakítva, és a zsaluzószerkezetnek a szomszédos zsalutáblák egymással fedésben levő kapcsolónyílásain átvezetett, és elfordításukkal a szomszédos táblákat egymáshoz rögzítő kapcsolókulcsai vannak; és hogy a keretelemek legalább a sarkok tartományában a zsalutáblák zsaluzási síkjára merőleges nyílásokat tartalmaznak, és az egy síkba eső zsalutáblák egymáshoz illesztésekor a szomszédos zsalu táblák ilyen, egymás felé fordított nyílásai kapcsolónyílásokat alkotnak, és két-két kapcsolónyílás az egymástól távközzel elhelyezkedő zsalutáblákban egyvonalba esik; és e kapcsolónyílásokon kapcsoló-távtartó elemek vannak átvezetve, amelyek két végük tartományában oldható reteszelőelemekkel vannak rögzítve. A zsaluzószerkezet egy előnyös kiviteli példája szerint a zsalu táblák vázszerkezete sarokmerevítőkkel, valamint a kerethez csatlakoztatott, a kerületmenti tartományban belül végigfutó peremmel rendelkezik, mimellett mind a sarokmerevítők, mind a perem vastagságukat többszörösen meghaladó szélességű és hosszúságú anyagból — előnyösen laposacélból ** vannak a héjalás alátámasztására alkalmasan kialakítva, és a keret egyik peremétől olyan távközzel húzódnak, ami a héjalás vastagságának felel meg. A héjalást célszerűen kemény, előnyösen mintegy 8 mm vastag polietilén lemez alkotja, amely célszerűen süllyesztett fejű csavarokkal van a sarokmerevítőkhöz és/vagy peremhez rögzítve. Előnyös, ha a tartórács bordáinak szélessége kisebb, mint a keretet alkotó elemek, például laposacélok szélessége, és a bordák a peremek felső, a héjalás felőli síkjáig terjednek. Egy további találmányi ismérv szerint az egy síkba eső szomszédos zsalutáblák összekötéséhez előirányzott kapcsolónyílások középső kibővített — előnyösen kör alakú — résszel, valamint innen két ellentétes irányba kiinduló, egyvonalba eső, hosszúkás keskeny szakaszokkal rendelkeznek, és a kapcsolónyílás teljes hosszúsága célszerűen lényegében azonos a kapcsolókulcs kapcsolófejének szélességével, vagy annál valamivel kisebb (4. és 6. ábra). (1981. 10. 13.) A zsaluzószerkezet egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy egy-egy zsalutábla kerete legalább a sarkok tartományában, az egymással szemben levő oldalakon, egymással egyvonalban van olyan kivágásokkal ellátva, amelyek hevederekkel vannak átfedve, amelyekben lyuk van kiképezve, és két-két zsalutábla egymás mellé helyezésekor két-két ilyen kivágás együttesen előnyösen derékszögű négyszög keresztmetszetű, a keretet alkotó elemek kétszeres vastagságának megfelelő szélességű kapcsolónyílást alkot; és hogy az egymástól távközzel, a létesítendő betonfal két külső síkjában húzódó zsalutáblákban levő kapcsolónyílásokon kapcsoló - távtartó elemek vannak átvezetve, amelyek két végük tartományában vannak a keretben kiképzett lyukakon, célszerűen a hevederek lyukjain is átvezetett oldható reteszelőelemekkel rögzítve. Célszerű, ha a kapcsoló-távtartó elemeket széles felületeire merőleges tengelyű, egymástól oldalirányú távközzel átmenő lyukakkal ellátott laposacél-tag alkotja, amelynek magassága meghaladja a vastagságát, és legalább közelítőleg megegyezik a kapcsolónyüás magasságával, és ha a reteszelőelemeket - célszerűen derékszögben — meghajlított gömbvasak alkotják, amelyek egyik végén biztosítószerv, például sasszeg átvezetésére szolgáló lyuk, a másik végén pedig lánc van. Egy további találmányi ismérv szerint az egy síkban elhelyezkedő szomszédos zsaiutáblák oldható összeköté5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
