183617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés adathordozó valódiságának felismerésére

1 183 617 2 mintavételező-tartó áramkör a megszakításjel következ­tében tartás állapotban van, a megszakításjelnél fennálló analóg értéket a 10 analóg-digitál átalakítóra vezeti, ami viszont a számítógépre egy ennek megfelelő digitális jelet juttat, amit az tárol. Ez a folyamat az 1 adathordozó át­vezetése folyamán a 2 berendezés révén célszerűen több­ször megismétlődik, például 8 —10-szer, úgyhogy az át­eresztő képességet az 1 adathordozó több, egymástól bizonyos távolságra levő helyén megmérjük. Az azonosí­táshoz és jogosultsághoz, valamint az értéktartományhoz tartozó információ beírása után a 10 analóg-digitál át­alakítón előállított és közben a számítógépben tárolt adatokat, a valódiságvizsgálat céljából, kiegészítő infor­mációként beírjuk az 1 adathordozó mágneses sávjára. A 15 helyzetadó össze van kötve egy, az ábrán nem ábrázolt ismerő berendezéssel, például érintkező kapcso­lóval, ami kikapcsolja a 15 helyzetadó működési ciklusát, amikor az 1 adathordozó bejutott a 2 berendezés egy előre megadott helyére. Ezzel biztosítjuk azt, hogy a 15 helyzetadó működési ciklusa mindig úgy fut le, hogy a megszakításjelek az 1 adathordozó egy kikapcsoló jel­zésétől, például az egyik szélétől, azonos távolságra kö­vetkezzenek be. Egy ilyen már aktivált és beírt 1 adathordozó adatai­nak kiolvasásakor a betárolt adatokat az ábrán nem ábrá­zolt író-olvasó fejen keresztül olvassuk ki és a számító­gépre vezetjük. Ekkor a beírásnál a 10 analóg-digitál át­alakítón keresztül a fentebb ismertetett módon a számí­tógéphez juttatott és a beíráskor szintén beírt kiegészítő információkat is kiolvassuk. Az 1 adathordozót ismét átvilágítjuk a fentebb leírt 2 berendezéssel. A 15 helyzet­adó által előállított megszakításjelektől függően a vizs­gálati darabnak ugyanazokon a helyein, mint a beírásnál, ezeknek a helyeknek az áteresztő képességétől függően jeleket állítunk elő és ezeket a számítógépben tároljuk. Ezután a kiolvasott kiegészítő információ és akiolva­sásnál megállapított áteresztő képességtől függő, a ki­olvasásnál előállított új jelek összehasonlítása követke­zik. Ha az értékek megegyeznek, az adathordozót a meg­engedett halmazhoz tartozónak és így valódinak nyilvá­nítjuk. Ha az értékek nem egyeznek meg, a berendezés a kártyát hamisítványnak tünteti fel. Bebizonyosodott, hogy egy adathordozó elektro­mágneses sugárzásra, éspedig különösképpen infravörös sugárzásra mutatott áteresztő képessége egy minden egyes adathordozóra nagyon jellemző információképet ad. Még akkor is, ha maga az adathordozó az elhaszná­lódás és elszennyeződés következtében megváltoztatja az áteresztő képességét a korábban kiértékelt helyek egyes pontjain, a több, például 8 — 10 helyen végzett mérésből kiadódó karakterisztika még mindig annyira egyértelműen jellemző, hogy egy hamisítvány egyértel­műen felismerhető. Annak érdekében, hogy az adat­hordozó elhasználódása folytán az egyes helyeken be­álló csekély áteresztő képesség változások ne okozzák az adathordozó kizárását, az eredetileg mért és a kiolva­sásnál újra kiolvasott kiegészítő információ és a kiolva­sásnál az egyes pontokon ténylegesen mért áteresztő képesség összehasonlítása küszöbérték számítás útján, a 16 aritmetikai feldolgozó egység segítségével, a követ­kező algoritmus szerint történik: 5 xy 1 n — 1 ) ahol: n = az értékek száma, 10 x = a mért érték, y = a kiolvasott érték. Ha az adott eltérések küszöbértéke kisebb vagy egyen­lő Gxy-nal, a kártyát valódinak ismerjük el. 15 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás adathordozó valódiságának felismerésére, 20 amelynél az adathordozó legalább egy tartományának elektromágneses sugárzásra, éspedig elsősorban infra­vörös sugárzásra való áteresztő képességét mérjük, azzal jellemezve, hogy egy sugárzásérzékelő segítségével az adathordozó koherens tulajdonságaiból adódó áteresztő 25 képességet az adathordozó egy tartományán letapogat­juk, és hogy az érzékelő kimeneti jeléből egy kódot ké­pezünk, amit beírásnál mint kiegészítő információt az adathordozóra beírunk és kiolvasásnál, valódiságvizsgálat céljából, a beírásnál megfelelő módon betárolt kiegészítő 30 információval összehasonlítunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód­ja, azzal jellemezve, hogy a mérés előtt hitelesítést végzünk az adathordozó mindenkori állapotától függet­len áteresztő képességre. 35 3. Az 1. vagy 2. igénypontok bármelyike szerinti el­járás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az ere­detileg mért és a kiolvasásnál újra kiolvasott kiegészítő információnak a kiolvasásnál ténylegesen mért áteresztő képességgel való összehasonlításnál a tartomány egyes 40 pontjain küszöbértékeket képezünk az alábbi algoritmus szerint: Zxf-nx-yiyf-ny^ n-1 y n-1 n = az értékek száma, 50 x = a mért érték, y = a kiolvasott érték, és a kártyát akkor tekintjük valódinak, ha az adott el­térések küszöbértéke kisebb vagy egyenlő Gxy-nal. 4. Berendezés az 1—3. igénypontok bármelyike sze- 55 inti eljárás kivitelezésére egy érzékelővel és az érzékelő kimeneti jelétől függő kód előállítására szolgáló beren­dezéssel, azzal jellemezve, hogy el van látva egy elektromágneses sugárforrással az adathordozó (1) leg­alább egy tartományának besugárzására és egy vevővel, 60 (7) amely az adott tartományban az adathordozón (1) átlépő elektromágneses sugárzást méri. 1 ábra 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom