183518. lajstromszámú szabadalom • Termikus szabályozóelem

183 518 2 A találmány termikus szabályzóelem tányér alakú falrésszel, valamint periférikusán azzal összekötött membrántaggal, amely egyik oldalán zárórészt és a falrész felé eső másik oldalán ellentányért hordoz, a zárórész, a membrántag és az ellentányér központi tartományukban egymással szilárdan össze vannak kötve és a falrész az ellentányér külső széle számára támasztófelülettel rendelkező fazék alakú öblösödés­­sel rendelkezik és a falrész és a membrántag közötti felvevőtérben táguló folyadék van. Ilyen termikus szabályzóelemek, amelyeket például a 2038344, és a 2630038 sz. német szabadalmi leírá­sok ismertetnek, termikusán szabályzott szelepekben és különösen kondenz levezetőkben nyernek alkalma­zást. A zárórész zárólöketét ismert módon az korlá­tozza, hogy felfekszik a ház hozzá tartozó szelepün­kére, míg a nyitási löket végén az ellentányér szélével, például ottani lehajlítással vagy több előálló támasz­tólábbal a falrész támasztófelületére fekszik fel. A szabályzóelem ismert kiviteleinél megmutatko­zott, hogy vízütések hatására a szabályzóelem egyes részei, így az ellentányér deformálódhat. Ezáltal a membrántag is olyan deformációt szenvedhet, hogy a zárórész záró helyzetben már nem éri el a szelepün­ket. Ez tömítetlenséghez vezethet, ami például kon­denz levezetőnél gőzveszteséget okoz. A találmány feladata a bevezetőben említett típus­ba tartozó olyan termikus szabályzóelem létesítése, amely vízütésekkel szemben kielégítően ellenálló. A találmány szerint a kitűzött feladatot azáltal old­juk meg, hogy a zárórész és a falrész központi, a záró­rész nyitott véghelyzetében egymással együttműködő löketütköző felületekkel rendelkezik, és, hogy a záró­rész zárt helyzetében a zárórész és a falrész löketütkö­ző felületei közötti tengelyirányú távolság kisebb, mint a támasztófelület és az ellentányér kerületi zóná­ja közötti tengelyirányú távolság. A találmány szerinti megoldásnál nagy külső nyo­másnál, mint ami például vízütéseknél következhet be, közvetlen támaszkodás jön létre a szilárd defor­mációval szemben ellenálló zárórész és falrész között. Tekintettel arra, hogy ez a támaszkodás egyrészt a központban, másrészt a nagyszilárdságú öblösödési tartományban jön létre, a szabályzóelemhez szüksé­ges tágulóközeget befogadó felvevőtér kellően merev­vé válik. Ezen túlmenően az ellentányér külső széle és a falrész öblösödésének támasztófelülete közötti tá­volság, valamint a zárórész felé néző ellentányér oldal és a zárórész közötti távolság úgy lehet méretezve, hogy ezek a távolságok deformáció esetén a falrész központjában áthidalásra kerülnek és így az öblösö­­dés széltartományában formazárás és erőzárás jön lét­re. A falrész és az ellentányér deformációja a rugal­massági határon belül marad. Az ilyen szabályzó­elemmel végzett kísérletek azt mutatták, hogy a külső nyomás 3—4-szeresére növelhető anélkül, hogy olyan káros hatások lépnének fel, mint az ismert szabályzó­elemeknél. A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük. Az 1. ábra a termikus szabályzóelem egy szelep­ünkkel elrendezve nyitott állapotban, a 2. ábra az 1. ábra szerinti szabályzóelem egy rész­letének nagyobb léptékű metszete, míg a 3. ábra a szabályzóelem egy további kiviteli példá­jának nagyobb léptékű részmetszete. Egy közelebbről nem ábrázolt háznak a nagynyo­mású és kisnyomású oldalát elválasztó 1 falában 2 szelepülék persely van elrendezve. Ez 3 termikus sza­bályzóelemet hordoz. A 3 szabályzóelem két tányér alakú 4, 5 falrésszel rendelkezik, amelyek között 6 membrántag foglal he­lyet. A 6 membrántag külső területén a 4, 5 falrészek­kel szilárdan és tömítetten össze van hegesztve. A fel­ső 4 falrész a 6 membrántaggal együtt a táguló közeg számára 7 felvevőteret alkot, míg az alsó 5 falrész a 3 szabályzóelemnek a 2 szelepülékperselyre történő rög­zítésére szolgáló 8 reteszelőkörmökkel van ellátva. A 6 membrántag egyik oldalán a 2 szelepülék per­sellyel együttműködő 9 zárórészt hordoz, míg másik oldalán a 7 felvevőtérben 10 ellentányért. A 10 ellen­tányér és a 6 membrán tag központi furattal rendel­keznek, amelyen keresztül a 9 zárórész központi 11 tengelycsapja átnyúlik. A 11 tengelycsap szabad vé­gén a 9 zárórész a 6 membrántag és a 10 ellentányér egymással össze vannak hegesztve. Emellett a 6 membrántag a 11 tengelycsap lábtartományában szi­lárdan be van szorítva a 10 ellentányér és a 9 zárórész közé. A 9 zárórésznek és 10 ellentányérnak a 6 memb­rántag felé eső homlokoldalai a lábtartománytól szét­­tartóan helyezkednek el és a 6 membrántag számára mindkét löketvéghelyzetben támasztófelületként szol­gálnak. Ez utóbbi vonatkozik mindkét 4, 5 falrészre is. A felső 4 falrész fazék alakú 12 öblösödéssel van el­látva, amelynek a széltartományban 13 lépcsője van (2. ábra). A 12 öblösödés központi 14 feneke és a 11 tengely­csap 15 homlokoldala a hegesztési varrattal mint lö­ketütköző felületek vannak kialakítva. Emellett a 9 zárórész a 10 ellentányér és a 4 falrész úgy vannak ki­alakítva, hogy a 9 zárórész zárt helyzetében a 10 ellen­tányér külső szélének és a 4 falrészben lévő 13 lépcső­nek tengely irányú távolsága kis mértékben nagyobb, mint a 11 tengelycsap 15 homlokoldala és a 4 falré­szen lévő központi 14 fenék közötti távolság. Ennek következtében a nyitási löket végén a 9 zárórész 11 tengelycsapjával felütközik a 4 falrészre. A 9 zárórész 11 tengelycsapjával úgy van formatar­­tóan kialakítva, hogy vízütés hatására nem deformá­lódik. Amennyiben a vízütés olyan nagy, hogy a 4 fal­résznek a központi része deformálódik, akkor a 13 lépcső és a 10 ellentányér közötti távolság, valamint az azt követő távolság a 9 zárórész és 10 ellentányér között áthidalásra kerül és ekkor ott extrém terhelés esetén járulékos megtámasztás jön létre. A részek de­­fomációja azonban a rugalmassági határokon belül marad. A 3. ábra szerinti kiviteli változatnál az ellentányér kerületének több helyén a 4 falrész 12 öblösödésében le van hajlítva és ezek 16 támaszlábakat alkotnak. A 16 támaszlábak a 11 tengelycsap 15 homlokoldalán túlnyúlnak. A 12 öblösödés 14 feneke központi 17 mélyedéssel van ellátva. Amellett a 9 zárórész előre meghatározott nyitott véghelyzetének elérésekor köz­ponti 15 homlokoldalával nyitott véghelyzetének el­érésekor központi 15 homlokoldalával a 17 mélye­désre ütközik fel. Erős vízütés hatására további kiegé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom