183514. lajstromszámú szabadalom • Javított minőségű rostos anyagokat tartalmmazó készítmények és eljárás azok előállítására
1 183514 2 sok, amelyek láng vagy a rost olvadáspontjánál magasabb hőmérséklet hatására érik a rostokat. A lemezkékkel csak igen vékony rétegben bevont rostok közvetlen láng hatására elszenesedhetnek, sőt esetenként teljesen el is éghetnek, míg a lemezke-bevonat vastagságának növelésével a rostok fokozott mértékben állnak ellen a láng károsító hatásának. Hasonlóképpen, a vékony lemezke-réteggel borított, olvasztható rostok láng vagy magas hőmérséklet hatására megolvaszthatok, míg a lemezke-réteg vastagságának növelésével csökken a rostok olvadékonysága. A találmány szerinti készítményeket a gyakorlatban általában olyan területeken használjuk fel, ahol a tömbök rostanyaga láng vagy magas hőmérséklet hatásának lehet kitéve, amelynek hatására a rostok — elsősorban a tömb felületén — károsodhatnak, sőt esetenként teljesen eléghetnek vagy megolvadhatnak. Azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti készítmények szigetelő és tűzbiztonsági jellemzői — elsősorban azok tűz- és lángállósága — még ilyen körülmények között sem romlik súlyos mértékben. A rostos anyagokat tartalmazó készítményeket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy a rostokra vagy a rostcsomókra felvísszük a lemezkéket, és a rostok és a lemezkék keverékéből tömböt képezünk. A lemezkéket rendszerint hordozófolyadékkal képezett szuszpenzió formájában visszük fel a rostokra; hordozófolyadékként például szerves folyadékokat, vizet vagy egyéb vizes közegeket alkalmazhatunk. A rostos anyagokat tartalmazó készítmények előállításához a rétegszerkezetű ásványi anyagok szerkezetének kémiai megbontásakor képződő szuszpenziókat közvetlenül is felhasználhatjuk; kívánt esetben azonban úgy is eljárhatunk, hogy a szabadon folyó, száraz por (például a 000931 IÁ számú közzétett Európa-szabadalmi bejelentésben ismertetett por) alakjában rendelkezésre álló lemezkéket megfelelő hordozó folyadékban szuszpendáljuk, és így visszük fel a rostos szubsztrátumra. À szuszpenzió szilárdanyag-tartalma (azaz a lemezkék koncentrációja) nem döntő jelentőségű tényező, és széles határok között változhat. A találmány szerinti eljárásban a lemezkék bármilyen stabil szuszpenzióját felhasználhatjuk. A szuszpenziók rendszerint legföljebb 40 súly% szilárd anyagot tartalmazhatnak; abban az esetben azonban, ha igen vékony bevonatot kívánunk kialakítani a rostok felületén, néhány % (például 2 súly%) szilárd anyagot tartalmazó szuszpenziókat is felhasználhatunk. A szuszpenziók szilárdanyag-tartalma a legtöbb esetben előnyösen 10—40 súly% lehet. A rostos masszát a szuszpenzió felvitele után formáljuk, majd — rendszerint elpárologtatással — eltávolítjuk a szuszpenzió folyékony hordozóanyagát. Ekkor a lemezkék a rostos szubsztrátumra rakódnak le, és azon célszerűen egybefüggő réteget képeznek. Kívánt esetben a hordozófolyadék fölöslegét először kicsorgatjuk a megformált termékből, és ezután melegítéssel távolítjuk el a megformált termékből a hordozófolyadék maradékát. A szuszpenziót a hordozófolyadék forráspontjáig terjedő bármilyen hőmérsékleten felvihetjük a rostos szubsztrátumra, feltéve természetesen, hogy a rostok a kezelés hőmérsékletén stabilok. A szuszpenziót bármilyen ismert módszerrel, például ecseteléssel, permetezéssel, kenéssel, mángorlással, bemerítéssel, áztatással, levonókéses módszerrel, hengerléssel vagy impregnálással vihetjük fel a rostos szubsztrátumra. A kívánt vastagságú bevonat kialakításához szükséges szuszpenzió-koncentrációt és felviteli módszert szakember általános ismeretei alapján könnyen megválaszthatja.. Kívánt esetben a lemezkék (elsősorban a vermikulit-lemezkék) szuszpenziójából gázkezeléssel habot képezhetünk, és ezt a habot vihetjük fel a rostos szubsztrátumra. Ebben az esetben a kialakított késztermék a vermikulit-lemezkéket sejtes szerkezetű, merev hab-mátrix formájában tartalmazza. A vermikulit-lemezkéket tartalmazó szuszpenziókat például az 1 585 104 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett eljárással alakíthatjuk merev habokká. Laza rostokból előnyösen úgy alakítunk ki tömböket, hogy a rostokból és a rétegszerkezetű ásványi anyagtól tésztaszerűi szuszpenziót készítünk, és a kapott masszát tömbbé formáljuk. A tésztaszerű szuszpenziót például úgy állíthatjuk elő, hogy a rostokat a lemezkék szuszpenziójában szuszpendáljuk, a lemezkékei a rostok szuszpenziójában szuszpendáljuk, vagy a rostok szuszpenzióját a lemezkék szuszpenziójával keverjük össze. Ilyen esetekben a kapott nyerstermék kezelhetőségének javítása érdekében a szuszpenzióhoz csekély mennyiségű szerves kötőanyagot, például gumilatexet vagy poiimerlatexet is adhatunk. A találmány szerinti rostanyagú tömbök az azonos rostokból előkezelés nélkül kialakított tömbökénél lényegesen jobb tűzbiztossági jellemzőkkel rendeíxeznek, és fokozott mértékben állnak ellen magas hőmérsékletek hatásának. A találmány szerinti kezeléssel tehát az alapállapotban gyúlékony rostokat tűz- és lángállókká tehetjük, és csökkenthetjük az alapállapotban alacsony hőmérsékleteken olvadó szerves rostok olvadékonyságát. A találmány szerint az éghető rostokból készített tömbök tűzbiztonságát és hőállóságát úgy javítjuk, hogy a tömbökbe rétegszerkezetű ásványi anyagok lemezkéit építjük be. Miként már korábban közöltük, rétegszerkezetű ásványi anyagként előnyösen vermikulitot használunk fel. Ennek oka az, hogy a vermikulit — azon túlmerően, hogy a rostos anyagokat tartalmazó készítményeknek jó tűz- és hőállóságot biztosít — szinte az egyedüli olyan rétegszerkezetű ásványi anyag, amely kiváló öntapadóképességgel is rendelkezik. A vermikulit-lemezkéket tartalmazó szuszpenziókból a horcozófolyadék (például a víz) eltávolítása után visszamaradó lemezkék egymáshoz tapadnak és viszonylag szilárd verinikulit-réteget képeznek; a vermikulit-lenezkék öntapadóképessége folytán javul az azokat tartalmazó késztermékek szilárdsága és tartóssága. A rostokra rakódott vermikulit-lemezkék ragasztóként viselkednek, azaz egymáshoz tapasztják a rostos massza rostjait vagy rostcsomóit, illetve lehetővé teszik a késztermék egyéb anyagokhoz történő tapasztását például rétegelt termékek előállítása esetén. További előnyt jelent, hogy a tömböt felépítő rostok a rajtuk kialakított lemezke-bevonat hatására lángállókká válnak. Figyelembe véve azonban, hogy a láng szétterülhet a lemezke-bevonat felületén, kívánt esetben a tömb anyagához lángmentesítő adalékanyagokat, például halogénvegyületeket, antimon-trioxidot, alumínium-trihidrátot, bórátokat és/vagy foszlátokat is adhatunk. így megakadályozhatjuk, hogy a 5 10 15 20 25 30 35 40 •15 50 55 60 O VJ 3