183478. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy szennyezettségű és toxikus anyagokat tartalmazó szennyvizek kombinált tisztítására
1 183 478 2 i) a biológiai tisztítást az első fokozatban 5—15 kg lebegőanyag/m3 eleveniszap-koncentráció és 1—4 kg BOIj/kg szerves eleveniszap ■ nap fajlagos iszapterhelés mellett végezzük; j) a biológiai fokozat fázisszétválasztása utáni iszapot tápáryagadagolás nélkül, 2—12 órás tartózkodási idővel, 2—lo kg/m3 • nap oxigénbevitel mellett aerob körülmények között aktiváljuk; k) az utolsó biológiai fokozat levegőztetéséhez az eleveniszap 60—120%-ának megfelelő mennyiségű aktívszenet adagolunk; 1. a kémiai utótisztítást a kezelendő víz m3-ére vonatkoztatott 0,3—0,6 kg/m3 mész, 0,2—0,7 kg/m3 alumíniumszulfát és szükség esetén 2—10 g/m3 anionaktív polielektrolit adagolásával végezzük. Eljárásunkat az alábbi felismerésekre alapozzuk: 1. Az első néhány lépés szokásos sorrendjének felcserélése (kiegyenlítés-semlegesítés-ülepítés helyett semlegesítés-kiegyenlítés-iszapabszorpció-ülepítés) és a kiegyenlítő eleveniszap nélküli levegőztetése a gazdasági előnyökön túl azt eredményezi, hogy: — a magas pH-n történő levegőztetés hatására csökken az ammónia tartalom, — a levegőztetés hatására csökken az oldott oldószer tartalom, — a semlegesítés hatására kicsapódó gipsz jelenlétében végzett, viszonylag hosszú idejű, legalább 6 órás kevertetés következtében a másodlagos kiválások lejátszódásához elegendő idő áll rendelkezésre, így a nagy ionerősség, a sok oldott szervesanyag jelenléte ellenére jelentősen csökken a szulfát ion tartalom, közelít az oldhatósági szorzat által meghatározott értékhez. a kémiailag előkezelt víz oldott szervesanyag tartalma még nagy, de az eddigiek eredményeként már jelentősen csökkent az oldószer tartalma, az ammónia és a szulfát tartalom és nem tartalmaz az eleveniszapos biológiai levegőztetőre nézve toxikus anyagokat sem. 2. A nyers szennyvízzel érkező, az eleveniszapos biológiai levegőztetőre nézve toxikus anyagok eltávolítása eredményesen megvalósítható, ha ezek közömbösítéséhez magát az aktív eleven iszapot használjuk fel. A levegő bevezetés nélküli, kíméletes körülmények között végzett, aktivált eleveniszap bekeverés ugyanis azt eredményezi, hogy az eleveniszap, mint kontaktszűrő üzemel, de a felületén nem a lebegő anyagokat köti meg, hanem elsősorban a toxikus, a biológiai életre káros oldott szennyeződéseket. így ezek az eleveniszaphoz adszorbeáltatva egyszerű fizikai módszerrel — ülepítéssel, vagy dotálással — eltávolíthatók a szennyvízből. A legalább kél biológiai fokozat terhelésének (tartózkodási idők arányának) megfelelő megválasztásával biztosítható, hogy az első fokozat fölösiszapja elegendő mennyiségű élő mikroorganizmust tartalmazzon a lökésszerűen, esetenként érkező nagyobb mennyiségű toxikus anyag káros hatásának kivédéséhez is. 3. Főleg az első fokozat, de célszerűen a második biológiai fokozat eleveniszapjának aktivitása a kiegyenlítés ellenére is változó mennyiségben és minőségben érkező szerves anyagok káros következményeként a szokásos, tápanyagok jelenlétében végzett levegőztetéssel nem biztosítható folyamatos üzemben. Ha azonban a recirkuláltatandó iszapot tápanyag adagolás nélkül, aerob körülmények között aktiváljuk, a szokásostól lényegesen eltérő tápanyag — eleveniszap-oxigén arány, s a megválasztott viszonylag alacsony tartózkodási idő biztosítja az iszap aktivitását, ugyanakkor az ismert aerob iszapstabilizálással ellentétben nem eredményezi az iszap endogén lebomlását. 4. A második biológiai fokozat baktériumflórája a kisebb iszapterhelés és az első fokozat „védőhatásának” eredményeként már jobban tud adaptálódni a derített víz szubsztrát tartalmának minőségi ingadozásaihoz. A második fokozat biológiai fölösiszapjának az első fokozatba történő visszavezetése folyamatos beoltást biztosít, annak ellenére, hogy külön, tiszta, steril tenyészetben végzett fermentációval előállított baktériumokkal történő beoltást nem alkalmazunk. 5. Az utolsó biológiai fokozatba adagolt (célszerűen granulált) aktívszén nem a szennyvízzel érkező kis molekulasúlyú szerves szennyeződéseket köti meg, hanem elsősorban az eleveniszapos fermentáció során képződő endo-enzimeket. így ezek specifikus hatása előnyösen kihasználható, anélkül, hogy az iszapkoncentrációt növelnünk kellene. Az eljárás példakénti kivitelezési módját az 1. ábra mutatja. Az 50 liter/d kapacitású model-berendezéssel gyógyszergyári szennyvizet tisztítottunk mindvégig környezeti hőmérsékleten. Az 1 olajfogóról szakaszosan távolítottuk el a felúszó olajat. A 2 kétlépcsős semlegesítőbe átlagosan 2 ± 1 kg/m3 meszet adagoltunk. (Megjegyzés: a példa adatait — ahol lehetséges volt — a sok mérésből származó adatok átlagértékeként adtuk meg.) A 3 kiegyenlítő medencében a tartózkodási idő átlag szennyvízre vonatkoztatva 10 óra volt. A 4 iszapadszorbeióhoz az I. fokozat iszapaktiválójából 8—10 tf°/o-nak megfelelő mennyiségű, 20—25 g/1 koncentrációjú iszapot vezettünk vissza. Az iszapadszorbeiónál a tartózkodási idő 25 perc volt. Az 5 előiilepitőként lemezes ülepítőt alkalmaztunk. Ennek felületi terhelése 4,5 m/h volt. Az ülepítés előtt 8 g/m3-s mennyiségben anionaktív polielektrolitot is adagoltunk. Az elvett iszap koncentrációja 25—30 g/1 volt. Mennyisége a nyers víz mennyiségének 6—9%-a. A kémiai előkezelés után elfolyó vizet 13 órás tartózkodási idejű 6 eleveniszapos biológiai levegőztetőben kezeltük. Az alkalmazott lebegőanyag koncentráció 10—12 g/1 volt. Az iszap szervesanyag hányada 65—70% között mozgott. Az oxigénigény 6—8 kg/m3 • d — az iszapkor 6—7 d — a fajlagos iszapterhelés 3 kg BOI5/kg szerves eleveniszap • d volt. A 7 utóülepítőből elvett iszapot egy 5 órás tartózkodási idői biztosító 8 aktiváló medencén keresztül recirkuláltattuk. Az oxigénbevitel 5 kg/m3 • d volt. A fölösiszapot a 4 iszapadszorbeióhoz vezettük vissza. Az első fokozatból elfolyó vizet a második, 9 eleveniszapos biológiai levegőztetőben levegőztettük. A tartózkodási idő 22 óra volt. Az eleveniszap koncentráció 7—10 g/1, az oldott oxigén koncentráció 1,0—1,5 mg/1, az iszapkor 4—5 d, a fajlagos iszapterhelés 2 kg BOI5/kg szerves eleveniszap • d, az oxigénigény 4—5 kg/m3 • d volt. A második fokozati utóülepítő iszapját 6 órás tartózkodási idejű 11 aktiváló tartályon keresztül recirkuláltattuk, az oxigénigény 4 kg/m3 • d volt. A fölösiszapot folyamatosan az első fokozat 6 levegőzletőjé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
