183460. lajstromszámú szabadalom • Segédenergia nélkül működő, anyagáramlás által szállított hőmennyiséget mérő műszer

1 183 460 2 Az egyre több energiát igénylő korunkban, több te­rületen is szükségessé vált az áramló anyagok által szállított hőmennyiség mérése. így például a szállított hőenergia mérését a lakások­ba bevezetett melegvízhálózat által szállított energia mérésének szükségessége is indokolja. Erre a feladatra az eddigiek során olyan mérőmű­szerek készültek, melyek a mérési problémát tisztán elektronikus, pneumatikus, vagy ezek és mechanikus szerkezetek kombinációjával oldották meg. Ezen mé­rési módszerekkel működő készülékek többségükben elektromos segédenergiát igényelnek, így működésük, megbízhatóságuk és pontosságuk meghatározó mó­don függ a segédenergiától. Ez a segédenergia a hálózathoz való kötöttséget, vagy telepek, akkumulátorok időnkénti cseréjét, kar­bantartását jelentheti. így például a villamos hálózat­hoz kötöttség esetén is biztosítani kell a táp-segéd­­energia kontinuitását, ennek megszakadása mérési hi­bát, 'esetleg a korábbi mérési eredmények elvesztését jelentheti. A találmány tárgyát képező mérőeszköz segédener­­gia nélkül képes a szállított hőenergia mérésére. A ké­szülék alkalmas a hevített vagy hűtött folyadékok (pl. víz) vagy más melegített vagy hűtött gázok, gőzök ál­tal szállított hő mennyiségének mérésére. Tekintettel arra, hogy a szállított hőmennyiség ará­nyos a, szállított anyag mennyiségével, hőmérsékleté­vel, valamint fejhőjével, a mérőműszer működésének a következő képletet kell kielégítenie: Q = c-V-T Ahol: Q — a szállított hő mennyisége (Wó, kcal, stb.) V = az áláramló anyag mennyisége (pl. m3) T — eltérés egy hőmérséklettől (°C) c = fajhő, melynek nagysága a szállított anyag anyagától függ (pl. kcal/°Cm3) A találmány tárgyát képező műszaki megoldás lé­nyege abban áll, hogy méri ismert módon az átáramló anyag mennyiségét, valamint ismert módon a hőmér­sékletet, és ezen két mennyiség pillanatnyi értékét összeszorozza, teljesítve ezáltal a képletben leírtakat. A készülék működését az 1. ábra alapján magya­rázzuk. Az 1 átáramló anyag köbtartalma, mint vál­tozó mennyiség az önmagában ismert 2 áramlásmérő­vel mérhető. A 2 áramlásmérő tengelye fordulatainak száma arányos az egyes átáramló anyag folyadék, gőz, gáz átáramlott mennyiségével. A hőmérséklet mérését szintén az önmagában is­mert 3 hőérzékelő szerkezeti elemmel mérjük, mely a hőmérséklet változással arányos, viszonylag nagy mechanikai elmozdulást tud létrehozni. Ilyen eszköz lehet pl. egy csőmembrán. A 2 áramlásmérő és a 3 szerkezeti elem által mért mennyiségek a 4 mechnaikus szorzó-szerkezet össze­szorozza és az önmagában ismert 5 kijelzőn kijelzi. A találmány tárgyát képező műszaki megoldás egy példaképpeni kiviteli formán a 2. ábrán mutatjuk be. Az önmagában ismert 2 áramlásmérő tengelye for-' gatja a 11 meghajtó mágneses tengelykapcsoló felet, amely az áramló anyagtól hermetikusan elzárva for­gatja a 12 meghajtott mágneses tengelykapcsoló felet, így a forgást a zárt mérőműszerből kivezettük. A 12 meghajtott mágneses tengelykapcso'ó forgatja a 6 fogazott elemet célszerűen jelen megoldásban egy tárcsát, melynek koncentrikus körein különböző fog­számok vannak. Ennek síkjával párhuzamosan van a 9 eredmény tengely, amelyet forgat egy rajta axiális irányban csúsztatható 7 letapogató fogaskerék. A 7 letapogató fogaskerék pozícióját a á fogazott elem tengelyvonalához képest 3 hőérzékelő szerkeztei elem határozza meg. Ennek egy gyakorlati megvalósí­tása a megfelelő töltettel rendelkező 14 patronos hőér­zékelő elem és a 13 munkamembrán, amely alacso­nyabb hőmérséklet esetén a 6 fogazott elem, jelen esetben tárcsa közepe felé, magasabb hőmérséklet esetén pedig, a 6 fogazott elem széle felé mozdítja a 7 letapogató fogaskereket. A 7 letapogató fogaskerék, a 6 fogazott elemen kialakított, koncentrikus körö­kön elhelyezett fogakhoz kapcsolódik. A fogak száma a 6 fogazott elem középpontjához közelebb eső körön kevesebb, míg a magasabb hőmérséklethez tartozó, a középponttól távolabb eső sugáron arányosan több. A 7 letapogató fogaskerék fogszámát úgy kell megvá­lasztani, hogy egyszerre legfeljebb egy fog legyen ké­pes kapcsolódni a 6 fogazott elemen lévő fogakhoz, így a 6 fogazott elemen lévő fog a 7 letapogató fogas­kereket egy foggal elmozdítja, de míg újabb fog nem érkezik a 7 letapogató keréknek ezt a helyzetét egy 8 finom arrefáló elem biztosítja. Ha az 1 átáramló anyag hőmérsékletét mérő 14 patronos 1 őérzékelő elem, 13 munkamembrán segítségével az alacsonyabb fogszámú 6 fogazott elem pozíciójához vezérelte a 7 letapogató fogaskereket — tehát alacsonyabb hőmér­sékletű anyag áramlik — az kevesebbet fordul az áramlást mérő 6 fogazott elem egy fordulatára, míg ha magasabb .hőmérsékletű pozícióba állította a 7 le­tapogató fogaskereket, az a hőmérséklettel arányosan a magasabb fogszámú fogpályán több foghoz kapcso­lódik, az áramlást mérő 6 fogazott elem egy körülfor­­dulására. így a két mennyiség — áramlás és egy hőmérséklet­től való eltérés — szorzata képződik a 7 letapogató fo­gaskerék tengelyén, a 9 eredmény tengelyen. Elképzel­hető olyan megoldás is, ahol a 6 fogazott elemen elhe­lyezett fogak az egyes koncentrikus körökön nem egyenletesen, hanem csak egy-egy szögtartományban találhatók. A 7 letapogató fogaskeréknek a több fogat tartal­mazó fogpálya felé eső fogoldalát éles szögben kell ki­alakítani, a fogak kapcsolódásának összeakadásmen­­tes kapcsolódására, továbbá szükség van egy 8 finom arretáló elemre, amely a 7 letapogató fogaskereket mindig valamelyik kedvező fogkapcsolódási pozíció­ban tartja. Ennek megoldása lehet pl. a 9 eredmény­tengelynek egy olyan — a fogszámnak megfelelő szá­mú sokszögű megfogása — mely egy enyhe rugómeg­támasztásával mindig azonos, kedvező fogkapcsoló­dási pozícióba billenti a 7 letapogató fogaskerék hely­zetét. A 9 eredménytengelyen képződött szorzat, megfele­lő 10 fogaskerék áttételen keresztül 5 kijelzőt hajt, amely integrálja a műszeren 1 átáramló anyag által szállított hőenergiát. Az 5 kijelző az utolsó nullázás óta a műszeren átfolyt összes hőenergiát mutatja. A 6 fogazott elem különböző fogszámú koncentri­kus fogpályáinak száma — tehát az egyes hólépcsők, ahol fogpályát vált a 7 letapogató kerék — a mérési 5 ;5 20 25 30 35 40 50 55 S3 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom