183404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eelrendezés üveglemezen, vagy átlátszó hordozók közegben kialakított érzékelő kapacitív mátrix kialakítására

1 183 404 2 A találmány tárgya eljárás és elrendezés üveglemezen, vagy átlátszó hordozó közegen kialakított érzékelő kapa­­citív mátrix kialakítására, mely vizuális megjelenítőknél információbevitelre alkalmas. Interaktív vizuális képi megjelenítők egyik változata az érintésre érzékeny megjelenítő (touch-sensitive dis­play, későbbiekben TSD), amely a bonyolultabb számí­tógépvezérlésű folyamatok irányító-felügyelő tevékeny­ségét teszi a kezelő számára gyorssá, kényelmessé. A te­vékenység lényege azon alapul, hogy a display képernyő­re megjelenített mezők, ábrák, feliratok megérintésekor a számítógép azonosítani tudja az érintett mezők helyét, ezáltal a kezelőnek a képernyőn megjelenő információk­ra adott válaszai, utasításai azonnal kódolt formában ren­delkezésre állnak. Érintésre érzékeny megjelenítőket gyakran alkalmaznak gyorsítók, reaktorok, folyamatirá­nyító rendszerek vezérlő helységeiben, ahol a kezelő gyors, egyszerűen vezérelhető, irányító-felügyelő tevé­kenységére van szükség és a különféle nyomógombos beavatkozó szervek — tasztatúrák - használata már ne­hézkesnek bizonyul. A touch-sensitive display-ek (TSD) egyik vállfája ese­tén a képernyő elé átlátszó fémrétegekkel üveglapon ki­alakított kapacitív mátrixot helyeznek, amely a megje­lenítővel összekapcsolt számítógép számára egyértelmű azonosító jelzést ad bármelyik mátrixelem megérintése­kor. A TSD ezen vállfájánál jóval nagyobb. Hasonló, üveglapra felvitt kapacitív mátrix szolgál alapul számos ipari berendezés mozgató kontaktust nem tartalmazó ke­zelőszerveinek kialakításakor, különösen ha az átlagos­tól eltérő, extrém környezeti feltételek melletti üzemel­tetés szükséges (pl. káros gázok,gőzök, csepegő víz stb.). Az ismertetett megoldás hátránya, hogy az üvegre felvitt vezetőréteg optikai áteresztőképességi okokból adott és ezért nem lehet nagyon vastag. A vékony, hosszú átveze­tések soros ellenállása tetemes, több száz kiloohm is le­het. Ez az ellenállásérték a csatlakozó elektronika speci­fikációjától függően maximált, rendszerint lOOkiloohm­­nál kisebb felső határral. A kivezetési ellenállások lecsök­kentése a kivezetések szélességének megnövelésével (a ki­vezetési ellenállás a kivezetés szélességével fordítva ará­nyos) szintén az érzékeny elemek egymástól való távo­lodását idézik elő. Mindezek a körülmények együttesen arra vezetnek, hogy már egy 4x4 elemű mátrixban is je­lentős „holt teret” kötnek le az elemek közötti kiveze­tések, a gyakorlatban használatos 4x8, illetve 8x8 elemű mátrix pedig már elfogadhatatlanul széthúzott rajzolatot eredményez. Touch sensitive display-ek esetében különö­sen fontos a minimális „holt tér”, vagyis hogy az érintés­re érzékeny kapacitív felületek a képernyőn minél na­gyobb felületét lefedjék. A mátrix méretének növelésekor további problémát jelentenek az egyes érzékelő elemekre vonatkoztatott szórt, parazita kapacitásoknak a megnövekedett eltéré­sei, amelyek csak növelik a detektorok beállítási problé­máit. A találmánnyal célunk egy olyan kapacitív mátrix el­rendezés kialakítása, amely a fenti hiányosságokat és ne­hézségeket kiküszöböli. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelő­en egy olyan ábrarendszer kialakítása, amely optimális optikai fedettséget, minimális „holt teret” biztosít és az ismert megoldásokhoz képest a kivezetések ellenállása is csökken. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha az ismert megoldásoktól eltérően, 3 rétegben állítjuk elő a 2 kapacitásrajzolatot (egymástól elektromosan szigetelt ré­tegek), akkor valódi mátrix-szerű, merőleges vezeték­­rendszerrel készült kialakítást nyerünk. A mátrixot oly módon készítjük 3 rétegben, hogy a rétegek között átlát­szó szigetelőanyag van. A találmány szerinti elrendezésnél a találmány abban van, hogy a mátrixnak két egymásra merőleges és szige­telő réteggel elválasztott fegyverzetei vannak. Célszerű az is, hogy az egyes mátrix-pontok kapcsolószerveinek félbevágott paralelogramma alakú egymásra merőleges fegyverzete és paralelogramma alakú kapcsoló fegyver­zete van. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismer­tetjük, amelyeken az ismert berendezés és a találmány szerinti berendezés néhány példakénti kiviteli alakját tüntetjük fel. A rajzon az; 1. ábra az ismert kapacitív mátrix egy elemének felé­pítését és működését; a 2. ábra az ismert 4x8-as mátrix felépítését; a 3. ábra az ismert 4x8 elemű mátrix fegyverzeteinek rajzolatát; a 4/a ábra a találmány szerinti mátrix kapcsoló fegyver­zetének egy példakénti rajzolatát; a 4/b ábra a találmány szerinti mátrix két egymásra me­rőleges fegyverzetének egy példakénti mintázatát; az 5/a ábra a találmány szerinti mátrix fegyverzeteinek egy példakénti metszeti elrendezését; az S/b ábra a találmány szerinti mátrix fegyverzeteinek egy további példakénti metszeti elrendezését; a 6. ábra a találmány szerinti mátrix elrendezés egy pél­dakénti kiviteli alakját. A rajzokon azonos hivatkozási jelekkel azonos részle­teket jelölünk. Ha egy-egy részlet ugyanazon megoldáson belül többször előfordul, a hivatkozási számot betűvel egészítjük ki. Az ismert kapacitív mátrix egy elemének működési el­vét az 1. ábra kapcsán ismertetjük. Síkkondenzátorpárt alkot a mátrix-elem az üveglap — átlátszó szigetelő 19 ré­teg — mindkét oldalán kialakított rétegekkel oly módon, hogy a meghajtó 11 fegyverzet feszültség impulzusge­nerátorra, a vevő 13 fegyverzet pedig nagy bemenőel­lenállású 15 komparátorra csatlakozik. A kapcsoló 12 fegyverzet megérintésekor a kezelő 16 földkapacitás söntölő hatást hoz létre, ennek következtében a 15 kom­­parátor bemenetére kerülő feszültségimpulzus ampli­túdója ekkor nem éri el az Uref komparálási szintet, a komparátor tehát az érintést detektálja. Az 1. ábrán látható rajzolatú kondenzátorpárból töb­bet, több sorban, az irodalomból ismert elrendezésű mát­rixot nyerhetjük, melyre egy példát a 2. ábra mutat. Az ábra elvi rajz, mely a mátrixelemeket képező kondenzá­torok 1J; 13 fegyverzeteinek olyan összekötéseit tünte­ti fel, melynek eredményeként 4 x 8-as kapacitív mát­rixot nyerünk. A 3. ábra egy ilyen 4x8-as mátrixot reali­záló, üveglapra fémgőzölt kondenzátorfegyverzet rajzo­latot mutat. Látható az ábrából, hogy a kivezetések szá­ma a mátrixelemek között a mátrix méretének növelésé­vel arányosan nő. Ez azzal a hátránnyal jár (ami a 3. áb­rából is kitűnik), hogy az egyes érintésre érzékeny mát­rixelemeket nagyobb mátrix esetén nem lehetséges szo­rosan egymás mellé helyezni. A találmány szerinti mátrix-kapcsoló-fegyverzetét a 4/a ábra mutatja, ahol a kapcsoló 12 fegyverzet meg­egyezik a kapacitív érzékeny elemi mező területével. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom