183385. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinka-dimer-származékok előállítására
1 183 385 2 A találmány tárgya új, tökéletesített eljárás vinkadimer-származékok, közelebbről vinkrisztin és formilleurozin-származékok előállítására. A Vinca rosea-ból nyerhető alkaloidok igen jelentősek, mivel kísérletekben emlősök tumorainak növekedését jelentősen gátolták. Bár ezen növény leveleiből számos alkaloidát extraháltak és választottak el, ezek közül csak néhány bizonyult tumor-ellenes hatásúnak. A vinka-alkaloidok közül az antineoplazmatikus hatásúak mindegyike dimer indol-dihidroindol szerkezettel rendelkezik. A leurozin előállítását a 3 370 057. számú USA-beli szabadalmi leírás, a vinblasztin előállítását a 3 097 137. számú USA-beli szabadalmi leírás ismerteti, míg a formil-leurozint (leuroformint) a 811 110. számú belga, a leurozidint és leurokrisztint a 3 205 220. számú USA- beli szabadalmi leírás ismerteti. A fenti alkaloidok közül jelenleg a vinblasztint és vinkrisztint alkalmazzák tumorok kezelésére, elsősorban leukémia és hasonló betegségek esetén. Ezen vegyületeket általában intravénásán adagolják. A leurozidint és formil-leurozidint jelenleg vizsgálják klinikai alkalmazásra. A vinblasztin lényegesen nagyobb mennyiségben fordul elő, így az extrakció során a vinkrisztinnél mintegy nyolcszoros mennyiségben nyerhető. Ezzel szemben, a vinkrisztin terápiás dózisa a vinblasztinénak csak 1/8— 1/3-a. Ezért lényegesek azok az eljárások, melyekkel a vinblasztint vinkrisztinné alakíthatjuk. Az irodalomból három eljárás ismeretes a vinblasztinnak vinkrisztinné történő átalakítására. Vinblasztinnak vinkrisztinné történő, peroxidázzal és hidrogén-peroxiddal végzett enzimes oxidációját ismerteti a 3 354 163. számú USA-beli szabadalmi leírás. Az 521 845. számú szovjet szabadalmi leírás (Derwent Abstract, 33 812 Y/19) molekuláris oxigénnel, szobahőmérsékleten hangyasavban végzett katalitikus oxidációt ismertet, míg a 3 899 943. számú USA-beli szabadalmi leírás szerint a vinblasztin-szulfátot króm-dioxiddal, jégecetben és acetonnal, —60 °C hőmérsékleten oxidálják. A -60 °C hőmérsékleten, krómsav-aceton eleggyel végzett oxidációs eljárás hátránya azonban, hogy az alacsony reakcióhőmérsékletet ipari körülmények között nehéz tartani, míg magasabb hőmérsékleten számos melléktermék keletkezik. A 4 110 330. számú USA-beli szabadalmi leírás szerint a vinblasztin még —60 °C hőmérsékleten is az acetonnal oxidációs körülmények között az 5’-helyzetben reagál, melynek során 5’-acetonil-vinkrisztin és hasonló melléktermékek keletkeznek. Ezen melléktermékek keletkezése miatt a krómsavas oxidációs módszer hátrányos. Természetesen az 5’acetonil-származék a vinkrisztintől kromatográfiával eltávolítható, de csak ez utóbbinak jelentős vesztesége mellett. A fentieken kívül az oxidáció során jelentős mennyiségű N-dezformil-vinkrisztin is keletkezik. A vinkrisztin kitermelésének javítása érdekében ezt az anyagot formilezni kell. Ez a formilezési lépés- ismét jelentős költségeket okoz. A találmány szerint olyan eljárást dolgoztunk ki vinblasztinnak vinkrisztinné való átalakítására, amely kiküszöböli a korábbi eljárások hátrányait. A találmány szerint előállított I általános képletű vinka-dimerekben R hidroxilcsoport vagy acetoxicsoport, R1 és R2 egyike hidroxilcsoportot és másika etilcsoportot és R3 hidrogénatomot jelent, vagy pedig R2 és R3 együtt a-epoxid gyűrűt képez, és R1 etilcsoportot jelent, és R4 formilcsoport. E vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy I általános képletű vinka-dimert, ahol R, R1, R2 és R3 jelentése a fenti és R4 metilcsoportot jelent, tetrahidro-furánban (THF) valamely kromát-vegyület és vizes kénsavoldat elegyével reagáltatunk —50 °C alatti hőmérsékleten. N-formil-vinka-dimereket előnyösen úgy állítunk elő, hogy a szabad bázis kiindulási anyagot tetrahidro-furánban oldjuk, az oldatot -60° és —77 °C közötti hőmérsékletre lehűtjük, a hőmérsékletet -50 °C alatt tartva vizes dikromátkénsav elegyet adunk hozzá, a reakciókeveréket -60 °C alatt addig keverjük, amíg a kezdetben jelenlevő kiindulási anyag lényegében teljes egészében N-formil-vinka-dimerré alakul át, majd az N- formil-vinka-dimert izoláljuk. A fenti oxidációs eljárással kapott vinkrisztin könynyen tisztítható gyógyszerminőségűvé nagynyomású folyadékkromatográfiával szilícium-dioxid vagy alumínium-oxid oszlopon és/vagy átkristályosítással. A tisztított vinkrisztint szokásosan szulfátsóvá alakítjuk át kromatográfia és/vagy átkristályosítás után. Azt találtuk, hogy a fenti eljáráshoz nátrium-dikromát-víz (1/2) az előnyös kromát-reagens, bár más dikromátok vagy kromátok, mint kálium-dikromát, dikálium-kromát, dinátrium-kromát ugyancsak használhatók. A tetrahidrofurán mennyisége szokásosan 100— 200-szorosa (térfogat per súly) a használt vinblasztin mennyiségének (a kiindulási anyag elemzése alapján meghatározva); legelőnyösebb a mintegy 150:1 (térfogat per súly) arány. A reakcióhőmérséklet a szárazjégaceton hőmérséklete (—77 °C) és —55 °C között változhat. Mégis akkor kapjuk a legjobb eredményeket, ha aceton-szárazjég fürdő (-77 °C) segítségével tartjuk a hőmérsékletet mintegy -70 °C alatt. Mindamellett a -50 °C alatti hőmérsékletek annak ellenére, hogy nem optimálisak, a szennyeződések képződését hatásosan csökkentik. Mégis a reakciót általában —60 °C alatt célszerű végrehajtani. A rövidebb reakcióidők szintén kedveznek a kevesebb nemkívánatos oxidációs melléktermék képződésének; a fenti körülmények között a 2 órás reakcióidő mondható optimálisnak, de hosszabb reakcióidők szintén alkalmazhatók. Redukálószerrel, mint vas-szulfáttal vagy dinátrium-diszulfittal való mosást ajánlatos alkalmazni a peroxidok vagy oxidálószer-maradványok csökkentése céljából. Oxidálószerként kénsavat neveztünk meg és ezt is részesítjük előnyben, bár bizonyos más erős savak, mint perklórsav ugyancsak hatásosak. Megállapítottuk, hogy míg a tetrahidrofurán előnyösebb oldószer az aceton-ecetsav elegynél a vinblasztin —60 °C-on történő krómsavas oxidációjánál, mégis tetrahidrofurán és nátrium-dikromát kombinációja váratlanul előnyösebbnek bizonyult akár tetrahidrofuránnak krómsavval, akár acetonnak dikromáttal való alkalmazásánál, a kísérleti eredmények tanúsága szerint. A következő oxidációs feltételek segítségével mutatjuk ki az új eljárásnak a korábbi eljárásokkal szembeni fölényét: Vinblasztin-szulfátból előállított vinblasztin bázis 2 g-os mintáját (VLB-tartalomra elemezve) feloldjuk meghatározott mennyiségű oldószerben az 1. tábláz;»' 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
