183377. lajstromszámú szabadalom • Félrács-szerkezetű hőárnyékoló és/vagy szilárdsághordozó textil-gumi rendszer és eljárás annak előállítására
1 183 377 2 diszperzióval itatott, majd hőálló gumiba ágyazott (felpréselt) fonalak, cérnák alkotják. A hőárnyékoló alkotóinak statikus és üzemközbeni helyzetét, valamint a heveder szilárdsághordozó betéteivel való állandó együttműködését a hőárnyékoló rendszerben a megközelítően hengeres alakú hőszigetelő elemeket körülvevő, folyamatosan elhelyezkedő, keresztirányú gumihidak biztosítják, miáltal a hevederek terhelésekor, főleg a dobokon való körülforduláskor fellépő megnyúlások, ismételt igénybevételek hatására a hőárnyékoló elemek csak a helyzetüket változtatják, erőt nem vesznek fel, mivel a hajlítás, megnyúlás, visszaalakulás deformációs munkájának túlnyomó részét a megfelelően megválasztott anyagú, összetételű és moduluszú gumi végzi. A hőárnyékoló alkotói tehát a rendszerben munkát nem végeznek, azaz azok a találmány szerinti meghatározást alkalmazva nem együtt dolgoznak, hanem együttműködnek a szilárdsághordozó rendszerrel. A találmány szerinti textil-gumi rendszer tehát azzal jellemezhető, hogy adott esetben egy vagy több szokásos szilárdsághordozó betétet és legalább egy olyan — adott esetben hőárnyékoló és/vagy kémiai hatásoknak, illetve speciális fizikai igénybevételnek ellenálló textil-betétet tartalmaz, mely(ek)nek elemei túlnyomórészt hosszirányban vagy túlnyomórészt keresztirányban, vagy több betét esetén egymás felett, egymást 90°-tól eltérő szögben keresztezve vannak elrendezve és ezeknek az elemeknek egymáshoz és a rendszerhez viszonyított helyét a vulkanizálás után a termékben kialakult gumihidak biztosítják. A találmány szerinti megoldásnál az üzemelés során fellépő valamennyi, a heveder hosszirányában ható, a teljes keresztmetszet menten egyenletes eloszlású deformációs erőket csak a szilárdsághordozó betétek vesznek fel, így akár többrétegű hőárnyékoló sem befolyásolja lényegesen a semleges vonal helyzetét. Ennek a heveder élettartama és az alkalmazható dobátmérő szempontjából is jelentősége van. Hatásában viszont ily módon a hőárnyékolás többszörösére növelhető. A karkasz fölé beépített, találmány szerinti hőámyékoló betét(ek) élettartama — mivel azokra a hosszirányú erőhatások csak a heveder teknősödés és a szállított anyag mechanikai hatásának eredőjeként, de a fedlap, gumi, illetve a gumihidak által csillapítva vannak — a minimális igénybevétel következtében jelentősen hosszabb, mint a hagyományos hőszigetelő betéteké. A hőálló heveder olcsóbba es ugyanakkor jobbá, tartósabbá tehető, ha a hőárnyékoló betét csak a heveder szállításra igénybevett felület alá kerül beépítésre. Ez a megoldás a heveder szélvédelem szempontjából is előnyös. A találmányi gondolat kiterjesztéseként olyan szállítóheveder is létrehozható, melynél a karkasz rendszer úgy van kialakítva, hogy a semleges vonalba vagy annak közvetlen közelébe csak a hosszirányú húzóerők felvételére szolgáló szilárdsághordozókat, lánc- vagy lánc/vetülék rendszereket helyezünk el, míg az egész szerkezet összefogását az előbbiekben leírtak szerint, de nem hőszigetelő, hanem szilárdsághordozó alkotókból valósítjuk meg. A két funkció különválasztása révén az eddig ismert szövetszerkezeteknél jelentkező műszaki korlátok, illetve veszteségek is csökkenthetők. A találmány szerint tehát a két funkciót elválasztjuk egymástól, a szükséges technológiai műveletek elvégzése után a hosszirányú szilárdsághordozókat és a keresztirányú alkotókat - a felhasználási céltól, az igénybevételi feltételektől függően - rugalmas vagy rugalmatlan, kémiai, illetve gumihidakkal kapcsoljuk össze. Az említett funkciók különválasztásával a szükséges szilárdságot optimális helyen lehet biztosítani, illetve figyelembe venni, nem kell tekintettel lenni azokra a korlátokra, melyek a hagyományos szövet-, illetve heveder-szerkezeteknél, különösen a több-betétes hevedereknél, a vázolt káros hatásokat eredményezik. A találmány szerinti textil-gumi rendszer alkalmazása esetén pl. egy hőálló hevedernél az eddig alkalmazott vetülékes szövetek elhagyása révén akár több szilárdsághordozó vagy árnyékoló réteg is alkalmazható. A gumihidak jellemzőit tág határok között szabályozva, jól méretezhető kapcsolóelemként építhető a rendszerbe, ezáltal a hevederben funkcionálisan közel ideális helyzetet lehet teremteni. A funkcionálisan kettéválasztott rendszer arra is módot ad, hogy akár különböző anyagú és/vagy tulajdonságú alkotókat is alkalmazzunk. A funkciók különválasztása következtében szilárdsághordozóként mód nyílik olyan célszerűen megválasztott szálasanyagok alkalmazására is, melyek hagyományos szövetbetétként fiziko-mechanikai, vagy éppen kifáradási tulajdonságaik miatt eddig nem voltak megfelelőek. Az igénybevételek során fellépő, számos komponensből összetett erőhatások funkcionális szétválasztása révén az alkotókat előre meghatározható, illetve számítható erőhatások érik, melyek alapján azokat és tulajdonságaikat kielégítő pontossággal lehet méretezni. Természetesen ugyanez vonatkozik a hatásokat biztosító, nem szilárdsághordozó szerkezeti elemekre, például hőárnyékoló betétek elemeire is. Mindezek lehetővé teszik, hogy a teljes szerkezetet a szálasanyag eredeti szilárdságához viszonyítottan, eddig szükségszerűen túlméretezett szerkezetek helyett gazdaságosabb, optimálisabb szerkezeti elemekkel váltsuk fel. A találmány szerinti megoldásnál külön előnyt jelent, hogy a hőárnyékoló szerkezet (alkotók) tartós dinamikus igénybevétele során keletkező esetleges mechanikai károsodása az egyedi beágyazás következtében nem változtatja meg a hőárnyékoló hatását, mivel azt elsősorban az árnyékoló anyag — gumi hidak közötti, mintegy csatornába zárt - tömege határozza meg. A találmány szerinti, a textil-gumi rendszerek túlnyomórészt hosszirányú betéteinek előállítására irányuló eljárást az jellemzi, hogy az egy vagy több betétet alkotó hosszirányú szilárdsághordozók rugalmassági moduluszát a beágyazás előtt, adott esetben a felvetéskor vagy a szövés során, a célszerűen állványon elhelyezett csévékről való lehúzás után homogenizáljuk. A textil-gumi rendszerek túlnyomórészt keresztirányban vagy szög alatt elrendezett betéteit úgy állítjuk elő, hogy az említett betétek alkotóit a megdolgozási igénybevételnek megfelelő kollektív szilárdságú láncfonalrendszer vetülékeként, előnyösen szövőgépen alakítjuk egyenletes távközű sík rendszerré, és a hőárnyékoló tulajdonságú alkotókat tartalmazó fedlap keverékek hőállóságának növelésére az önmagában ismert etilénpropilén kopolimereket peroxiddal térhálósítjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
