183291. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémek öntésére

1 183 291 2 A folyamatos öntés szakterülete a kohászat egyik hosszú ideje leginkább fejlődő területe. Ennek megfe­lelően meglehetősen nagy számú szabadalmi bejelentés, illetve szabadalom, valamint egyéb műszaki irodalom foglalkozik ezzel a témával. Ugyanakkor tény az is, hogy ehhez képest meglehetősen kevés elgondolás valósult meg a gyakorlatban is ezen a területen. A megvalósult elképzelések általában olyan kokillát tartalmaznak, amellyel a fémolvadék érintkezésbe kerül, abban meg­határozott alakot vesz fel, majd megdermed. Ezek a kokillák vagy krisztallizátorok lehetnek öntődobok, öntőszalagok, vagy — sajátságos esetben — lehet ún. maghuzal, amelyet tégelyben lévő fémolvadékon átvezet­nek és a fémolvadék erre rakódik le. Ez esetben a krisz­­tallizátor tulajdonképpen nem a fémolvadék körül he­lyezkedik el, hanem a fémolvadék veszi körül a kokillát. Ha történetesen kokillaként váltakozó áramú elektro­mágneses teret használunk fel, mint a jelen találmány esetén, ez látja el a fémolvadék alakítását és kivezetését a fémfürdőből, viszont feleslegessé teszi különböző öntő­dobok, öntőszalagok vagy maghuzalok alkalmazását. Ez egyben lehetőséget ad arra is, hogy — a folyamatos ön­tési technológia egyszerűsítése és az ehhez szükséges berendezés méreteinek jelentős csökkentése következté­ben — viszonylag kis mennyiségű réz, nikkel vagy egyéb fém rudakat állítsunk elő folyamatos öntési techno­lógiával az ilyen célokra kizárólagosan használt hagyo­mányos és drága tuskóöntési és meleghengerlési techno­lógia helyett. Elektromágneses tér kokillaként történő alkalmazását már régebben is javasolták. Ezeknél a megoldásoknál a fémolvadékot fölülről vezetik az elektromágneses térbe és megdermedés után a szokásos módon lefelé történik a tuskó kihúzása a kokillából. Ilyen technológiát ismertet például a 3 467 166, 3 605 865, 3 735 799, 4 014 379 és a 4 126 175 sz. USA szabadalmi leírás. Mindegyik vál­tozatnál a tapadás, illetve növekedés hosszirányú, az olvadékot félfolyamatosan vagy folyamatosan gravitációs úton juttatják a kokillába, a lefelé mozgó tuskó felső végén lévő fémfürdőbe. Ennek a technológiának az egyik legnagyobb hát­ránya az áramkimaradás elleni védtelenség. Ha ugyanis valamely okból a villamos áramszolgáltatás megszűnik, folyékony fém ömlik ki az öntőberendezésből, a fém­olvadék lefelé történő adagolása következtében. Emellett igen gondosan kell vigyázni, hogy a fémolvadék a kokilla felső részén lévő fémfürdőből üzemelés közben ne folyjék ki, ami mind a fémolvadék adagolásának, mind a tuskó kihúzási sebességének gondos ellenőrzését és sza­bályozását igényli. Ugyanakkor ezeket a paramétereket erősen határolják a hőcserével kapcsolatos problémák, így a folyamatos öntés ezen változatának lehetőségei korlátozottak. Egy másik megoldás szerint, amelyet a 3 746 077 és a 3 872 913 sz. USA szabadalmi leírások ismertetnek, a fémolvadékot hidrosztatikusán vagy vákuum alkalma­zásával kényszerítik felfelé egy felül nyitott, függőleges kokillába, ahonnan a megdermedt terméket szakaszosan leválasztják a fémfürdő felületéről és eltávolítják. Ezzel az áramszünet által okozott fémolvadék kifolyás veszélye megszüntethető, de ismét megjelennek a hagyo­mányos érintkező kokilla alkalmazásával járó hátrányok. A találmánnyal a felsorolt nehézségek megszüntetése a célunk és olyan alapvetően új öntési eljárás és beren­dezés kidolgozása, amely lehetővé teszi viszonylag kis mennyiségű fém biztonságos öntését is. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy nyújtott, függőleges váltóáramú elektromág­neses teret alakítunk ki, alsó részébe fémolvadékot veze­tünk, majd fölfelé mozgatjuk és a felső részen megszilár­dult anyagot fölfelé kivezetjük az elektromágneses tér­ből. Az eljárás foganatosítására szolgáló berendezésben függőleges krisztallizátor van lebegtető csőként kiala­kítva és körülötte hűtőegység, valamint elektromágneses lebegtető egység van elrendezve. A berendezés a meg­szilárdult anyagot kihúzó szerkezettel van ellátva. A találmány szerinti eljárással gyártott réz vagy egyéb fém rudak hengerelhetők, izzíthatok és a szokásos módon huzallá húzhatók. Az eljárás és a berendezés a hagyományos módsze­rekhez képest nem jelent költségnövekedést, sőt alkal­mazása bizonyos területeken kifejezetten költségmegta­karítással járhat. Előállíthatok például a találmány segítségével hegesz­tőpálcák és egyéb olyan termékek, amelyek szemcse­nagyságára nézve nincsenek szigorú előírások, tehát köz­vetlenül méretre önthetők. További előnye a találmány szerinti megoldásnak, hogy alkalmazásával nem járnak összetételbeli korlá­tozások. Alkalmazható réz rudak gyártásához éppúgy, mint például alumínium, alumíniumötvözet, rézötvö­zetek öntésére. Találmányunk alapja az az alapvetően új felismerés, hogy a folyamatos öntést úgy lehet végezni, hogy' fém­folyadékból képzett oszlopot felfelé mozgatunk olyan alakító zónában, amelyben fokozatosan hűtjük és meg­dermesztjük az anyagot, miközben elektromágneses tér­rel csökkentjük a fémolvadék, illetve a megdermedt rúd felfelé történő mozgatásához szükséges erőt. Az elektro­mágneses térnek ezt a teljesen új alkalmazását a talál­mány szerint a fémolvadék lebegtetésére, illetve formá­lására használjuk fel a fémoszlop hosszának legalább egy' részén, elsősorban a dermedési zónában. A lebegtetést elektromágneses mozgóhullámok segít­ségével végezzük oly módon, hogy a fémoszlop legna­gyobb részét az öntés során súlytalan állapotban tartjuk. A formázást stacionárius vagy folyamatos elektromág­neses mező segítségével végezzük annak érdekében, hogy a fémolvadékból álló oszlop lehető legnagyobb része ne kerüljön érintkezésbe a krisztallizátor falával. Természetesen a találmány szerinti eljárás során a le­begtetést és a formázást egyidejűleg is lehet alkalmazni, azaz a fémoszlopot súlytalan állapotban tartjuk és egy­idejűleg gondoskodunk arról, hogy ne kerüljön érint­kezésbe a krisztallizátor falával. Ekkor az elektromág­neses teret használjuk fel mind az olvadék emeléséhez, mind pedig formázásához. A hagyományos gyakorlattól való alapvető eltérés le­hetővé teszi, hogy az elektromágneses lebegtetéssel igen nagy termelékenységet biztosítsunk azáltal, hogy a fém­oszlop gyakorlatilag súlytalan. Nem szükséges ugyanis a frissen megdermedt fémtermék hűtése, hogy elég szilárd legyen az alatta lévő fém súlyának tartásához, és hogy ellenálljon a kokilla, illetve rekrisztallizátor fala és a tuskó palástja között fellépő súrlódásnak a kihúzás során. Más szóval a megdermedt tuskónak a krisztallizá­­torból történő kihúzásához szükséges erő jelentős mér­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom