183279. lajstromszámú szabadalom • Áremköri elrendezés kábelmeghajtó áramkörök kialakítására

1 183 279 2 A találmány tárgya áramköri elrendezés kábelmeg­hajtó áramkörök kialakítására. Ilyen áramköröket alkalmaznak a digitális techni­kában. A vezetékkötegek egyes vezetékeinek, továbbá studio technikában az akusztikus és video kábelek meg­hajtására és lezárására, vagyis minden olyan helyen, ahol kábelen elektromos jelet reflexiómeritesen kell továb­bítani. Az elektromos jeleknek kábelen való továbbítása ese­tén az esetek többségében hullámimpedanciával zárják le a kábel mindkét végét. Ebből adódóan a meghajtó áramkört is úgy kell kialakítani, hogy az minden esetben a kábel felé hullámirnpadenciát képviseljen. Az utóbbi időben egyre gyakrabban alkalmaznak ká­beleket - vezetékkötegeket - digitális berendezésekben. Ennél az alkalmazási területnél a viszonylag nagyszámú kábelvezeték hullámimpedanciával való lezárása, illetve meghajtása nem kifizetődő. A meghajtó áramkörök al­katrészigénye a digitális berendezés alkatrcszígényével közel azonos nagyságrendbe esne, pl. egy számítógép­busz esetén a buszt meghajtó áramkörök alkatrészigénye, illetve ára egybeesne esetleg meg is haladná a központi egység - Central Processor Unit röviden CPU - alkatrész igényét, illetve árát. Következésképpen egy olyan számí­tógép hálózat kialakítása, melyben a kábeleket hullám­impedanciával hajtják megkb. duplája lenne a jelen gyár­tott gépeknek. A fenti okok miatt a digitális rendszerekben a kábe­leket nem a hullámimpedanciájukkal, hanem azok ab­szolút értékével megegyező hullámellenállással zárják le, illetve hajtják meg. Ez a megoldás bár nem küszöböli ki a kábelen a reflexiót, azt olyan kis értékben tartja, hogy a rendszer működése üzembiztos legyen, ugyanis digitális rendszerekben a kábelen terjedő jelek is digitálisak, kö­vetkezésképpen a jelalak kisméretű torzulása nem okoz bizonytalanságot a rendszer működésében. Az ismert megoldásokban a kábelmeghajtó áramkör kimenetén egy ellenállásosztó helyezkedik el. Az osztó első osztóellenállása tápfeszültségre, második osztóellen­állása földpotenciálra van kötve. A két ellenállás értékét úgy határozzuk meg, hogy eredőjük a hullámellenállás értekével megegyezzen, illetve a kábel feszültség szintje megegyezzen a rendszer által előírt logikai szinttel. Ez a megoldás biztosítja azt, hogy nyugalmi állapot­ban a kábel a rá jellemző hullámellenállással van lezárva. Abban az esetben, ha a kábelmeghajtó áramkör jelet ad ki a kábelre, azaz azt földpotenciálra húzza, a kábel­lezáró ellenállását az első osztóellenállás fogja képezni, amely nem egyezik meg a kábel hullámellenállásával. Ilyen esetben a kábelt lezáró ellenállás értéke minimum 507?-kai eltér a hullámellenállás értékétől, következés­képpen a kábelen reflexiók lépnek fel. Tény, hogy a jelet hosszú időn át kint tartva a reflexió okozta zavarok lecsengenek. Igaz, hogy nincs a hullámellenállásával lezárva a kábel, de statikus földpotenciálon van, így a reflexiós zavarok fokozatosan lecsillapodnak. Ennek el­lenére ez a jelenség komoly problémát okoz jelváltáskor. Ezért az ismert megoldásoknál a reflexió okozta zavar kiküszöbölésére több megoldást is kidolgoztak.- Olyan speciális schmitt-triggeres vevőkkel veszi a ká­belről a jelet, melynek hiszterézise a tényleges jelvál­tási szint mintegy felét magában foglalja.- Erősen korlátozzák a kábelek hosszát, hogy a ref­lexiós zavarok minél rövidebb idő alatt lecsengjenek, ha hosszabb távolságra kell a jelet továbbítani, ismét­lődő áramkörrel regenerálják a jelet. — A vevő áramkörben érzékelik a jel megjelenésének a tényét, de csak egy adott idő elteltével - mely na­gyobb a reflexiós időnél - tekintik csak érvényesnek a jelet. Ezek a megoldások azonban magának az erős reflexió­nak a tényét nem küszöbölik ki, s ezért a fent ismerte­tett megoldások csak oly mértékben korrigálják a nem kívánt hatást, hogy az ne okozza a rendszer működé­sének megbízhatatlanságát. A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt vala­mennyi nehézség egyidejű kiküszöbölése és egy' olyan áramköri elrendezés kialakítása, mely a reflexió nagy­mértékű csökkenését eredményezi. A találmánnyal meg­oldandó feladatot ennek megfelelően egy olyan áramköri elrendezés kialakításában jelölhetjük meg, mely kis ref­­lexiójú meghajtást biztosít a kábel számára és ezáltal feleslegessé teszi a fent ismertetett korrekciós megoldá­sok alkalmazását. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat egyszerűen megoldódik, ha a meghajtó áramkor két elektronikus kapcsolót működtet, melyek mindig az adott kábelszinthez állítják be a lezáró ellenállást oly módon, hogy az mindig a kábel hullámellenállásának az értékét mutassa a kábel felé. A találmány szerinti áramköri elrendezésnek meg­hajtó áramköre, magas- és nulla-szintű lezáró áramköre van. A meghajtó áramkör kimenetei magasszintű meg­hajtó vezetéken keresztül a magasszintű lezáró áramkör, nulla-szintű meghajtó vezetéken át pedig a nulla-szintű lezáró áramkör bemenetére van kötve. Az elrendez.és be­menetét a bemenő vezetékre csatlakozó meghajtó áram­kör bemenete, kimenetét pedig a kábelre csatlakozó két lezáró áramkör közösített kimenete képezi. A találmány értelmében célszerű, ha a nulla-szintű lezáró áramkörnek lehúzó vezetékkel összekötött elekt­ronikus kapcsolója, lezáró- és felhúzó ellenállása van. A felhúzó ellenállás másik kivezetése tápfeszültség veze­tékre van kötve. A nulla-szintű lezáró áramkör bemene­tét az elektronikus kapcsoló bemenete, kimenetét pedig a lezáró ellenállás másik kivezetése képezi. Nevezetesen célszerű, ha az elektronikus kapcsoló egy nyitott kollektoros nulla-szintű meghajtó áramkör. Cél­szerű továbbá, ha a magasszintű lezáró áramkörnek a tápfeszültség vezeték és a kimenete között láncba kap­csolt kollektor ellenállása, kapcsoló tranzisztora és emitter ellenállása van. A magassz.intű lezáró áramkör be­menetét a kapcsoló tranzisztor bázisa képezi. Célszerű továbbá még az is, ha a meghajtó áramkör­nek egy magasszintű és egy nulla-szintű meghajtó áram­köre van. A magasszintű meghajtó áramkör bemenete a bemenő vezetéken keresztül a nulla-szintű meghajtó áramkör bemenetére, kimenete a magasszintű meghajtó vezetékre van csatlakoztatva. A nulla-szintű meghajtó áramkör kimenete a nulla-szintű meghajtó vezetékre van kötve. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertet­jük, amelyen az ismert és a találmány szerinti áramköri elrendezés néhány példakénti kiviteli alakját tüntetjük fel. A rajzon az 1. ábra az ismert kabellezárás kiviteli alakja; a 2. ábra a találmány szerinti áramköri elrendezés egy pél­dakénti kiviteli alakja; a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom