183257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés minták vékony mágneses rétegei mágneses buborékdomén kollapszus terének meghatározására

1 183 257 2 bemenetére is csatlakozik a második visszacsatoló dl vezetéken. A váltakozó mágneses tér keltéséhez szük­séges váltakozó feszültséget a 30 oszcillátorral állítjuk elő. A váltakozó feszültséget a 30 oszcillátor kimenetére kapcsolt ötödik el vezetéken át vezetjük a 31 szűrőbe, amely a feszültség alakját formálja. A 30 oszcillátor ki­menetéről a referencia e vezetéken át juttatjuk el a vál­takozó feszültséget fázisérzékeny 16 erősítőhöz. A 31 szűrőből a váltakozó feszültséget az összegző 32 erősítő­be, majd innen az összehasonlító 33 erősítőbe vezetjük. Az összehasonlító 33 erősítő bemenetére vezetett válta­kozó feszültségű jelet a teljesítmény 34 erősítő kimene­téről a második visszacsatoló dl vezetéken érkező vissza­csatoló jellel összehasonlítjuk. A 33 erősítő kimenetén megjelenő összehasonlított váltakozó feszültségű jellel a 34 erősítőt meghajtjuk. A teljesítmény 34 erősítő biz­tosítja a kimenetéhez kapcsolt harmadik meghajtó d ve­zetéken keresztül a váltakozó áramú 23 tekercs vezérlé­sét. A váltakozó feszültségű 19 áramforrás stabil műkö­dését az ismertetett visszacsatolás biztosítja. Az 5. ábrán látható találmány szerinti 20 vezérlő egy­ség kiviteli alakjának láncbakapcsolt fűrészfeszültség 35 generátora, első illesztő 36 erősítője és 37 feszültség­osztója van. A fűrészfeszültség 35 generátorral váltakozó meredekségű fúrészfeszültséget állítunk elő, melyet az első illesztő 36 erősítő bemenetére vezetjük. A 36 erő­sítővel a fűrészfeszültséget átalakítjuk és a 37 feszültség­osztó bemenetére vezetjük. A 20 vezérlőegység kimene­teit a 37 feszültségosztó első, második és harmadik ki­menetére kapcsolt második vezérlő g vezeték, az első vezérlő f vezeték és a második X vezeték képezi. A 37 feszültségosztóval leosztott fűrészfeszültség alakú vezérlő jelekkel az első kimenetéhez kapcsolt g vezeté­ken keresztül a 19 áramforrást, a második kimenetéhez kapcsolt f vezetéken keresztül a 18 áramforrást, a har­madik kimenetéhez kapcsolt X vezetéken keresztül pedig a 21 megjelenítő egységet vezéreljük. A 6. ábrán látható találmány szerinti 17 buborékkeltő egység kiviteli alakjának lánckapcsolású, változtatható frekvenciájú és szélességű impulzus 38 generátora, idő­zítő 39 áramköre, második illesztő 40 erősítője és vál­toztatható erősítésű harmadik teljesítmény 41 erősítője van. Az impulzus 38 generátorral a mágneses buborékok létrehozásához szükséges kis felfutási idejű impulzus­­sorozatot állítunk elő. Az időzítő 39 áramkör segítségé­vel beállíthatjuk a 13 mintára jellemző időintervallumot, amely tartamára impulzussorozatot adunk ki. Az így előállított és időzített impulzussorozatot az illesztő 40 erősítőbe vezetjük, amellyel a felerősített jelet alkal­massá tesszük a változtatható erősítésű teljesítmény 41 erősítő segítségével első meghajtó b vezetéken választ­juk ki azt az áramértéket, amelyet a szükséges mágne­ses tér kialakítása miatt a kimenetéhez kapcsolt első meghajtó b vezetéken keresztül az impulzus buborék­­keltő 24 tekercsre vezetünk. A 7. ábrán látható mágneses terek idődiagramján a vízszintes tengelyre a t időt, a függőleges tengelyre pedig a mágneses H térerősséget vittük fel. A kézi 25 érték­­állítóval előfeszítő egyen Hl mágneses teret állítunk elő, melyet lineárisan növelünk az előfeszítő egyen mágneses tér HMP pillanatnyi értékéig. A lineárisan növelt elő­feszítő egyen Hl mágneses térre egy nulláról induló, lineárisan növekvő amplitúdójú HVP pillanatnyi értékű váltakozó HV mágneses teret szuperponálunk. A HMP pillanatnyi érték és a HVP pillanatnyi érték összege egy HO kollapszus mágneses tér értéket alkot, mely értéket a növekvő mágneses terek a K kollapszus időpontban érnek el. A HO kollapszus mágneses tér értéke a követ­kező összefüggéssel számítható ki: HO = HI + HMP + HVP. Tehát a mágneses buborékdomén kollapszus akkor kö­vetkezik be, amikor a mágneses terek eredője eléri a HO kollapszus mágneses tér értékét. A 8. ábrán a vízszintes tengelyre mágneses H térerős­ségei, a függőleges tengelyre pedig az F fényintenzitást vittük fel. A diagramon látható, hogy a H térerősség növelésével az F fényintenzitás lineárisan növekszik a HO kollapszus mágneses térnek megfelelő A térerősségű KI kollapszus tengelymetszékig. Ennél a H térerősségnél a mágneses buborékkollapszus bekövetkezik - vagyis a 13 minta mágneses rétegében a mágneses buborékdomé­­nek elkezdenek összeroppanni -, mely az F fényintenzi­tás jelentős csökkenését eredményezi. A találmány szerinti eljárás és berendezés előnyeit a következőkben lehet összefoglalni: — nagy mágneses tér átfogást biztosít, amely elegendő a mágneses jellemzők beállításakor előforduló szél­sőséges paraméterek mérésére is, — e kezelőszemélyzettől nem kíván semmiféle gyakor­lottságot, — közvetlenül alkalmazható automatikus minősítő be­rendezésekben. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás minták vékony mágneses rétegei mágneses buborékdomén kollapszus terének meghatározására, amelynek során a minták vékony mágneses rétegében mágneses térrel mágneses buborékdoméneket keltünk és gerjesztünk, a gerjesztés által kiváltott buborékdomén­­fal mozgásjeleit megjelenítjük és kiértékeljük, azzal jellemezve, hogy a minta vékony mágneses rétegében a buborékdomének keltésére a réteg síkjára merőleges irányú mágneses térimpulzust állítunk elő egy buborék­keltő tekerccsel, a buborékdomének stabilizálására egy egyenáramú tekerccsel növekvő előfeszítő egyen mág­neses teret létesítünk, majd a növekvő előfeszítő egyen mágneses térre azzal egyidejűleg növekvő amplitúdójú váltakozó mágneses teret állítunk elő egy váltakozó áramú tekerccsel az egyen és váltakozó mágneses terek térerősségét a kollapszus előfeszítő mágneses tér érté­kéig növeljük, a mágneses terek térerősségének növelé­sével egyidejűleg a minta vékony mágneses rétegén polarizált fénynyalábot bocsátunk át, mely fénynyaláb forgatásának optimális értékét analizátorral beállítjuk, a mágneses terek által a minta vékony mágneses rétegé­ben kiváltott mágneses buborékdoménfal mozgásjeleit detektorral érzékeljük, fázisérzékeny erősítővel erősítjük és megjelenítővel ábrázoljuk, ezt követően a megjelení­tett mágneses buborékdoménfal mozgásjeleinek kiérté­kelésével a minta vékony mágneses rétegének kollapszus tér értékét meghatározzuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód­ja, azzal jellemezve, hogy az előfeszítő egyen mágneses tér térerősségének kezdeti értékét 6400 A/m-re, a vál­takozó mágneses tér térerősségének kezdeti értékét 0 A/m-re, a buborékkeltő mágneses térimpulzus tér-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom