183257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés minták vékony mágneses rétegei mágneses buborékdomén kollapszus terének meghatározására
1 183 257 2 bemenetére is csatlakozik a második visszacsatoló dl vezetéken. A váltakozó mágneses tér keltéséhez szükséges váltakozó feszültséget a 30 oszcillátorral állítjuk elő. A váltakozó feszültséget a 30 oszcillátor kimenetére kapcsolt ötödik el vezetéken át vezetjük a 31 szűrőbe, amely a feszültség alakját formálja. A 30 oszcillátor kimenetéről a referencia e vezetéken át juttatjuk el a váltakozó feszültséget fázisérzékeny 16 erősítőhöz. A 31 szűrőből a váltakozó feszültséget az összegző 32 erősítőbe, majd innen az összehasonlító 33 erősítőbe vezetjük. Az összehasonlító 33 erősítő bemenetére vezetett váltakozó feszültségű jelet a teljesítmény 34 erősítő kimenetéről a második visszacsatoló dl vezetéken érkező visszacsatoló jellel összehasonlítjuk. A 33 erősítő kimenetén megjelenő összehasonlított váltakozó feszültségű jellel a 34 erősítőt meghajtjuk. A teljesítmény 34 erősítő biztosítja a kimenetéhez kapcsolt harmadik meghajtó d vezetéken keresztül a váltakozó áramú 23 tekercs vezérlését. A váltakozó feszültségű 19 áramforrás stabil működését az ismertetett visszacsatolás biztosítja. Az 5. ábrán látható találmány szerinti 20 vezérlő egység kiviteli alakjának láncbakapcsolt fűrészfeszültség 35 generátora, első illesztő 36 erősítője és 37 feszültségosztója van. A fűrészfeszültség 35 generátorral váltakozó meredekségű fúrészfeszültséget állítunk elő, melyet az első illesztő 36 erősítő bemenetére vezetjük. A 36 erősítővel a fűrészfeszültséget átalakítjuk és a 37 feszültségosztó bemenetére vezetjük. A 20 vezérlőegység kimeneteit a 37 feszültségosztó első, második és harmadik kimenetére kapcsolt második vezérlő g vezeték, az első vezérlő f vezeték és a második X vezeték képezi. A 37 feszültségosztóval leosztott fűrészfeszültség alakú vezérlő jelekkel az első kimenetéhez kapcsolt g vezetéken keresztül a 19 áramforrást, a második kimenetéhez kapcsolt f vezetéken keresztül a 18 áramforrást, a harmadik kimenetéhez kapcsolt X vezetéken keresztül pedig a 21 megjelenítő egységet vezéreljük. A 6. ábrán látható találmány szerinti 17 buborékkeltő egység kiviteli alakjának lánckapcsolású, változtatható frekvenciájú és szélességű impulzus 38 generátora, időzítő 39 áramköre, második illesztő 40 erősítője és változtatható erősítésű harmadik teljesítmény 41 erősítője van. Az impulzus 38 generátorral a mágneses buborékok létrehozásához szükséges kis felfutási idejű impulzussorozatot állítunk elő. Az időzítő 39 áramkör segítségével beállíthatjuk a 13 mintára jellemző időintervallumot, amely tartamára impulzussorozatot adunk ki. Az így előállított és időzített impulzussorozatot az illesztő 40 erősítőbe vezetjük, amellyel a felerősített jelet alkalmassá tesszük a változtatható erősítésű teljesítmény 41 erősítő segítségével első meghajtó b vezetéken választjuk ki azt az áramértéket, amelyet a szükséges mágneses tér kialakítása miatt a kimenetéhez kapcsolt első meghajtó b vezetéken keresztül az impulzus buborékkeltő 24 tekercsre vezetünk. A 7. ábrán látható mágneses terek idődiagramján a vízszintes tengelyre a t időt, a függőleges tengelyre pedig a mágneses H térerősséget vittük fel. A kézi 25 értékállítóval előfeszítő egyen Hl mágneses teret állítunk elő, melyet lineárisan növelünk az előfeszítő egyen mágneses tér HMP pillanatnyi értékéig. A lineárisan növelt előfeszítő egyen Hl mágneses térre egy nulláról induló, lineárisan növekvő amplitúdójú HVP pillanatnyi értékű váltakozó HV mágneses teret szuperponálunk. A HMP pillanatnyi érték és a HVP pillanatnyi érték összege egy HO kollapszus mágneses tér értéket alkot, mely értéket a növekvő mágneses terek a K kollapszus időpontban érnek el. A HO kollapszus mágneses tér értéke a következő összefüggéssel számítható ki: HO = HI + HMP + HVP. Tehát a mágneses buborékdomén kollapszus akkor következik be, amikor a mágneses terek eredője eléri a HO kollapszus mágneses tér értékét. A 8. ábrán a vízszintes tengelyre mágneses H térerősségei, a függőleges tengelyre pedig az F fényintenzitást vittük fel. A diagramon látható, hogy a H térerősség növelésével az F fényintenzitás lineárisan növekszik a HO kollapszus mágneses térnek megfelelő A térerősségű KI kollapszus tengelymetszékig. Ennél a H térerősségnél a mágneses buborékkollapszus bekövetkezik - vagyis a 13 minta mágneses rétegében a mágneses buborékdomének elkezdenek összeroppanni -, mely az F fényintenzitás jelentős csökkenését eredményezi. A találmány szerinti eljárás és berendezés előnyeit a következőkben lehet összefoglalni: — nagy mágneses tér átfogást biztosít, amely elegendő a mágneses jellemzők beállításakor előforduló szélsőséges paraméterek mérésére is, — e kezelőszemélyzettől nem kíván semmiféle gyakorlottságot, — közvetlenül alkalmazható automatikus minősítő berendezésekben. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás minták vékony mágneses rétegei mágneses buborékdomén kollapszus terének meghatározására, amelynek során a minták vékony mágneses rétegében mágneses térrel mágneses buborékdoméneket keltünk és gerjesztünk, a gerjesztés által kiváltott buborékdoménfal mozgásjeleit megjelenítjük és kiértékeljük, azzal jellemezve, hogy a minta vékony mágneses rétegében a buborékdomének keltésére a réteg síkjára merőleges irányú mágneses térimpulzust állítunk elő egy buborékkeltő tekerccsel, a buborékdomének stabilizálására egy egyenáramú tekerccsel növekvő előfeszítő egyen mágneses teret létesítünk, majd a növekvő előfeszítő egyen mágneses térre azzal egyidejűleg növekvő amplitúdójú váltakozó mágneses teret állítunk elő egy váltakozó áramú tekerccsel az egyen és váltakozó mágneses terek térerősségét a kollapszus előfeszítő mágneses tér értékéig növeljük, a mágneses terek térerősségének növelésével egyidejűleg a minta vékony mágneses rétegén polarizált fénynyalábot bocsátunk át, mely fénynyaláb forgatásának optimális értékét analizátorral beállítjuk, a mágneses terek által a minta vékony mágneses rétegében kiváltott mágneses buborékdoménfal mozgásjeleit detektorral érzékeljük, fázisérzékeny erősítővel erősítjük és megjelenítővel ábrázoljuk, ezt követően a megjelenített mágneses buborékdoménfal mozgásjeleinek kiértékelésével a minta vékony mágneses rétegének kollapszus tér értékét meghatározzuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az előfeszítő egyen mágneses tér térerősségének kezdeti értékét 6400 A/m-re, a váltakozó mágneses tér térerősségének kezdeti értékét 0 A/m-re, a buborékkeltő mágneses térimpulzus tér-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
