183198. lajstromszámú szabadalom • Sűrűanyagszivattyú, különösen beton szállítására

1 183 198 2 A találmány tárgya sűrűanyag-szivattyú, különö­sen beton szállítására egy csőváltó házán keresztel, amelynek lengőtengelyen rögzített lengőteste van és ez egy házfalban kialakított kiömlőnyílást vál­takozva egy másik házfalban kialakított két be­ömlőnyílással köt össze, míg a beömlő- és a kiömlo­­nyílások középpontjai mindenkor a lengőtenge’y középvonalától sugárirányban távközzel vannak el­rendezve. A találmány szerinti sűrűanyag-szivattyú betonon kívül iszapszerű konzisztenciájú anyagkeverékek, például derítőiszapok szállítására is alkalmas. A ta­lálmány tárgyát azonban a továbbiakban beton szál­lításával kapcsolatban ismertetjük, mivel az adóit esetben különböző okokból, például a betonnak a folyadékveszteségek miatt bekövetkező romlása és a betonban levő homok koptató hatása miatt külö­nösen nehezen szivattyúzható szállítandó közegről van szó. A találmány szerinti sűrűanyag-szivattyú­­nak rendszerint két, váltakozva szállító hengere van, és ezekhez a csőváltó házában egy-egy be­ömlőnyílás van rendelve, amelyen keresztül a du­gattyú által a hengerből kinyomott részmennyiség a lengötestbe jut. A kiömlőnyílás ezzel szemben előnyösen egy szállító vezetékhez van rendelve, és ebbe terelik a szivattyúzott betont. A csőváltó lehe tővé teszi, hogy a mindenkori felszívó szállítóhenger egy - többnyire a ház fölött rögzített - előtöltő tar­tályból felszívja a betont, amit a következő szivaty tyűzási ütemben továbbít. Ilyenfajta betonszivattyúk a bevezetőben jellem zett, valamint több másfajta kiviteli alakban is isme retesek. Ezeknek a fentiekben ismertetett működési elvét a gyakorlatban nem lehet könnyen megváló sítani, különösen akkor, amikor nagy szállítási ellenállásokkal kell számolni. Itt ugyanis jelentős (például 20 000 kp nagyságrendű) hidrosztatikus erők lépnek fel, amelyek még túlméretezés esetén is deformáják az ellenerőket biztosító, hidrosztati­kus erőkkel terhelt rugalmas szerkezeti részeket A deformációk következtében rések keletkeznek a csőváltó egymáson csúszó tömítőtestein. Ezáltal az el nem kerülhető kopás károsító hatása nélkül is tömítetlenségek keletkeznek, amelyeken keresztül a folyadékrészek kipréselődnek a betonból, és en­nek következtében üzemzavarok lépnek fel. Ezen­kívül homokrészek hatolnak a keletkezett hézagok­ba, amelyek a csőváltó minden lengési műveleténél bekövetkező terhelésmegszűnésnél beszorulnak. Ez a körülmény kapcsolási zavarokat és nagy kopást okoz. A fenti problémák kiküszöbölésére javasolt tömí­tések például a lengőtestben axiális irányban eltol­­hatóan elrendezett kopáskiegyenlítő gyűrűt tartal­maznak, amelyet a szállítandó közeg nyomása ter­hel és szorít (2 614 895 számú NSZK közrebocsá­­tási irat). Kitűnt azonban, hogy a homok itt is be­­szorulásokat okoz. Ez azért következik be, mert a lengőtest vége és az ezen elrendezett kopáskiegyen­lítő gyűrű között levő gyűrű alakú hézag a terhelés­sel és az ellentartó berendezés ezen alapuló nyú­lásával változtatja hosszát és a nyomási löket folya­mán több milliméter nagyságrendben megnövek­szik; a csőváltó kapcsolási művelete folyamán ter­helésmegszűnés következik be, amely a rugalmasan feszített ellentartó berendezés terhelését is meg­szünteti, úgyhogy az említett gyűrű alakú hézag ismét összenyomódik. Ennek következtében igye­keznek arra, hogy rövid vonórúd vagy hajlított tartó útján a rugalmas deformációt lehetőleg kis értéken tartsák. Ismeretes megoldás (az 1 285 319 sz. NSZK sza­badalmi leírásból), hogy a lengőtestet csőalakban képezzék ki, amely közelítően S alakúra van hajlít­va, míg a lengőcső kiömlőnyílásának ugyanakkora szabad felülete van, mint a ház kiömlőnyílásának. Ezen a helyen tehát a hidrosztatikus erők - ame­lyek egyébként a tengely középvonalában hatnak - kiegyenlítődnek. A beömlőnyílásokon azonban, amelyek a lengőtengely középvonalához képest táv­közzel helyezkednek el, hajlítónyomatékok jelent­keznek, amelyeket az erők nagysága és azoknak a lengőtengely középvonalától való sugárirányú távol­sága .határoz meg. Minthogy a lengőtengely az elő­töltő tartály falába van ágyazva, ez a körülmény az előtöltő tartály elferdüléséhez vezet és ennek kö­vetkeztében a beömlőnyílásokon hézagok kelet­keznek. Egy másik ismert sűrűanyag-szivattvúnál (2 104 191 sz. NSZK közzétételi irat), amelynél ugyancsak közelítően S alakú görbült cső van lengő­testként alkalmazva, az említett nyomatékokat a tengely csapágyazása veszi fel. Ebben az esetben azonban igen nagy tengelyátmérők adódnak anél­kül, hogy a rugalmas deformációt és az ezzel kap­csolatos hézagképződést teljes egészében el lehetne kerülni. A bevezetőben említett nagy szállítási el­lenállások mellett ilyen kiviteli alakok gyakorlatilag nem valósíthatók meg. Egy további ismert sűrűanyag-szivattyúnál (2 162 406 sz. NSZK szabadalmi leírás) lengőtest­ként közelítően U alakban görbült csövet alkalmaz­nak, amelynek hátoldala az alsó szár tartományá­ban egy keresztjáromra támaszkodik. Az előbb em­lített kiviteli alakokkal ellentétben itt a lengőcső alátámasztása a szállítandó közegben csúszik és ez a körülmény tovább növeli a súrlódást és a kopást. Emellett a keresztjármot viszonylag hosszú vonó­­rudakkal kell rögzített állapotban tartani. A vonó­­rúdnál fellépő jelentős rugalmas nyúlás, valamint a járom kihajlása következtében fellépő rugalmas deformációk jelentős nagyságrendű hézagokat okoznak, amelyek a beömlőnyílásokon képződnek. A találmány tárgyánál egy már ismert sűrűanyag­­szivattyúból (1 278 247 sz. USA szabadalmi leírás) indulunk ki. A csőváltó a ház fenekének görbületé­hez illeszkedő lengőtesttel van ellátva, amelynek egy kör alakú beömlőnyílása és két kiömlőnyílása van ; a két kiömlőnyílás határolóélei részben egybe­esnek. Emellett a három nyílás távolsága a lengő­tengely középvonalától azonos. A beömlőnyílások tömítésére a ház megfelelő felső falára kettős nyí­lású, ún. szemüveglapot helyeznek. Erre az alkat­részre ekkor jelentős axiális erő hat. Ha ezt az axiá­lis erőt a lengőtengely segítségével a házra kívánnák átvinni, a tengelyre merőleges irányú jelentős erők adódnának, amelyek az egyébként kielégítő szilárd­ságú tengelyt rugalmasan elhajlítanák, és ezáltal a ház és a házban levő lengőtest elferdülne. A fentiek következtében a lengőtest átkapcsolásakor ennél a kiviteli alaknál is szilárd anyag ékelődik be a képző­dött hézagokba, ami jelentős mértékű kopást okoz 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom