183174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,6-naftiridin-származékok előállítására

1 183 174 2 óráig terjedhet. 1 mól (II) általános képletű vegyüiet­­hez 0,5—5,0 mól 1,3,5-triazint és 0,5—2,0 mól aikáli­­alkoholátot használunk. Eljárásunk előnyös megvalósí­tásakor a (II) általános képletű vegyületet, 1,3,5-tria­­zint és alkáli-alkoholátot ekvivalens mólarányban alkal­mazzuk. Alkáli-alkoholátként előnyösen lítium-alkoholá­­tokat (lítium-metilátot, lítium-etilátot), nátrium-alkoho­­látokat (nátrium-metilátot, nátrium-etilátot, nátrium­­-butilátot) kálium-alkoholátokat (kálium-etilátot, kálium­­-tercier-butiláto!) alkalmazhatunk. A képződött (I) általános képletű 1,6-naftiridin­­származék a reakcióelegyből egyszerű úton kinyerhető. Például eljárhatunk olymódon, hogy az alkoholt Iedesz­­tilláljuk és a maradékot megfelelő oldószerből kristályo­sítjuk, vagy a reakcióelegyet vízzel hígítjuk, kívánt eset­ben semlegesítjük és a kivált 1,6-naftiridin származékot szűréssel, centrifugálással, ülepítéssel vagy egyéb művelettel eltávolítjuk. A b) eljárásnál a (IV) általános képletű vegyületet ammóniával vagy ammóniát szolgáltató reagenssel reagál­­tatjuk. A reakciót előnyösen alkoholban vagy vizes­alkoholos oldatban végezzük. Az alkalmazható alkoho­lok, a reakció hőmérséklete és a reakcióidő megegyezik az a) eljárásnál ismertetettekkel. Ammóniát, mint gázt vezethetünk a reakcióelegybe, de előzőleg vízben vagy alkoholban elnyeletve is alkalmazhatjuk. Eljárhatunk olymódon is, hogy az ammóniát különböző szervetlen vagy szerves sói formájában alkalmazzuk. így például ammónium-kloridot, ainmónium-karbonátot, ammó­­nium-acetátot, ammónium-formiátot, alkalmazhatunk. 1 mól (IV) általános képletű vegyületrc 0,5-10 mól ammóniát alkalmazhatunk. A keletkezett (I) általános képletű 1,6-naftiridin kinyerése megegyezik az a) eljárásnál ismertettekkel. Egy adott (I) általános képletű 1,6-naftiridin R, Rl, R2, R3 szubsztitucnseit önmagában ismert módszerek­kel, tetszőleges sorrendben egy eltérő jelentésű R, R1, R2, R3 szubsztituenssé alakíthatjuk. így például egy adott (I) általános képletű 1,6-nafti­ridin R= 2-5 szénatomos alkoxikarbonil-csoportját savas vagy lúgos hidrolízissel karboxil-csoporttá hidrolizálhat­­juk, hidrazinhidráttal karbohidrazid-csoporttá alakíthat­juk. R helyén karboxil-csoportot tartalmazó (I) általá­nos képletű 1,6-naftiridint alkohollal kívánt esetben sav­katalízissel észter-csoporttá alakíthatjuk, vagy foszfor­savban, vagy piridinben, vagy kinolinban, tetraiinban, benzofenonban, adott esetben katalizátor jelenlétében melegítve dekarboxilezhetjük is és így olyan (I) általá­nos képletű 1,6-naftiridint kapunk, amelyben R jelentése hidrogénatom. Az (I) általános képletű 1,6-naftiridinek _ ahol X jelentése oxigénatom, R2 és R3 együttesen vegyérték­­vonalat képez és R1 jelentése hidrogénatom — N-alkíle­­zését és N-aralkilezését 1,1-4 szeres mólfeleslegben alkal­mazott alkilezősz.erekkel ill. aralkilezőszerekkel végez­zük, ilymódon olyan (1) általános képletű vegyületek­­hez jutunk, ahol X, R2 és R3 jelentése a fent meg­adottakkal azonos, R1 jelentése 14 szénatomszámú alkil-, 3-5 szénatomszámú alkenil- vagy fenil- vagy naftil (1-4 szénatomos) alkil-esoport. Alkilczőszerként dialkil-szullátokal, alkil-halogenide­­ket, alkenil-halugenideket, trialkil-foszfátokat, aralkilcző szerként aralkil-halogenideket használunk. Oldószerként 14 szénatomszámú alkoholokat, halogénezett szénhidrogéneket, például kloroformot, d klór-metánt, 1,2-diklór-etánt, aromás szénhidrogé­neket például benzolt, toluolt, xilolt, trialkil-foszfát alkilezőszerek esetén előnyösen ezek feleslegét használ­juk. Savkötő szerként alkáli-karbonátokat, alkáli-hidrogén­­karbonátokat, alkáli-alkoholátokat, különböző szerves bázisokat, például piridint. trialkil-aminokat használunk. Az alkilezést és aralkilezést 20—180 °C közötti hőmérsékleteken végezzük 10 perc — 10 óra reakcióidők alitt. Trialkil-foszfát alkilezőszerek esetén (I) képletű N alkil-észterek, ahol R’ jelentése 14 szénatomszámú akii-csoport, R jelentése 2-5 szénatomszámú alkoxi­­krrbonil-csoport, izolálása nélkül lúgos hidrolízissel közvetlenül az (1) képletű N-alkil-savakhoz, ahol R jelen­tése karboxíl-csoport, juthatunk. Egy adott (I) általános képletű 1,6-naftiridin-szárma­­zékot, melynél X jelentése oxigénatom, R2 és R3 együt­tesen vegyértékvonalat alkot és R' = hidrogénatom, halogénezőszerekkel, például foszforil-halogenidekkél, foszfor-trihalogenidekkel, foszfor-pentahalogenidekkel. kezelve olyan (I) általános képletű vegyületeket kapunk, ahol R1 és R2 együttesen vegyértékvonalat alkot és X—R3 halogénatomot jelent. A halogénezést adott eset­ben iners oldószerben, például benzolban, kloroformban, diklórmetánban, 1,2-diklór-etánban végezzük 20— 140 °C közötti hőmérsékleteken, 3-10 óra reakcióidők alatt. A halogénezést katalitikus mennyiségű trietil­­-amin jelenlétében is végezhetjük. Olyan (I) általános képletű vegyületekből, ahol R1 és R2 együttesen vegyértékvonalat alkot, X- R3 halogén­atomot, R pedig 2-5 szénatomos alkoxikarbonil-csopor­­tot jelent, két mól alkáli-alkoholálot tartalmazó 14 szénatomszámú alkoholokban a megfelelő alkoxi-szár­­mazékokhoz jutunk és egyben az észter-csoport hidro­lízise is megtörténik, így olyan (I) képletű vegyietekhez jutunk, ahol R=karboxil-csoport és X-R3 = 1-4 szén­áié mszámú alkoxi-csoport, R1 és R2 jelentése azonos a fent megadottal. Az (I) általános képletű vegyületben X-R3=halogén­­atomot nátrium-hidrogén-szulfiddal merkapto-csoporttá alakíthatjuk, így olyan (I) általános képletű származék­hoz juthatunk, ahol X—R3 jelentése merkapto-csoport. Námium-alkil-szulfiddai alkil-tio-csoportot vihetünk be az (I) általános képletű vegyületbe (X— R3 =alkil-tio). Találmányunk tárgyát képezi továbbá az (I) általános képletű vegyietek, ahol X jelentése oxigénatom. R' = hidrogénatom, 14 szénatomszámú alkil-, 3-5 szénatom­szán ú alkenil-, vagy fenil- vagy naftil (14 szenatom­­szá uú) alkil-csoport, R2 és R3 együttesen vegyérték­­voralat alkot, szulfurálása difoszfor-pentaszulfiddal. •\ szulfurálást előnyösen 50 %-os mólfeleslegben alkal­mazott difoszfor-pentaszulfiddal végezzük a megfelelő oldószerek forráspontján végzett 1-2 órás reakcióban. Oldószerként piridint, toluolt, kinolint, tetralint, kloro­formot, dioxánt használunk. (I) általános képletű tioxo­­származekokat, ahol X=jelentése kénatom, R1, R2 és R3 jelentése azonos a fent megadottal, a reakcióelegyből az oldószer ledesztillálása és a visszamaradóanyag vízzel való elkeverése után szűréssel vagy oldószeres extrakeióval és bepárlássa! különítjük el. Olyan (I) általános képletű vegyietek (X bánatom, R1 -hidrogénatom, R2 és R3 együttesen vegyérték­­vonalat alkot), amelyeknél tion ^ tiol tautomer egyen­súly lép fel alkilezőszerekkel S-alkil származékokká alakíthatók. Alkilező szerként dialkil-szulfátokat, alkil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom