183169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sztiril-ciklopropán-karbonsav-észterek előállítására
1 183 169 2 oldással oly módon hajtjuk végre, hogy (XA) és (XB) általános képlcdl vcgyüictckot, ahol R’ es R2 jelentése a fenti, vagy ezek elegyét valamely hígítószerhez adjuk, majd ezt követően foszforpentakloridot adagolunk az elegyhez. Az ismert módszerektől eltérően (Houben-Weyl, V, 3. kötet, 912. oldaltól) a ketonoknak foszforpentakloriddal való reakcióját oldószer jelenlétében végezzük. Oldószerként az alábbiak jöhetnek számításba: benzin, petroléter, pentán, hexán, ciklohexán, benzol, toluol, xilol, vagy klórozott szénhidrogének, mint metilén-klorid, széntetraklorid, diklór-etán vagy klór-benzol; továbbá nitrilek, mint acetonitrií. Célszerűen toluolt, ciklohexánt vagy széntetrakloridot alkalmazunk. Telítetlen ketonoknak foszfor-pcntakloriddal való reakciója rendszerint problematikus, általában mellékreakciók lépnek fel. Foszfor-pentaklorid segítségével allíl helyzetbe, illetve a karbonilcsoporthoz képest a-hclyzelbe klórcsoportot tudunk bevinni. E műveletnél képződő sósav egy további kettős kötésen addícionáiódhat. Fentieken túlmenően maga a foszforpentaklorid is képes arra, hogy kettős kötéseket klórozzon, ennek következtében túlklórozott termékhez juthatunk. Azt tapasztaltuk, hogy ezek a mellékreakciók gyakorlatilag teljes mértékben elkerülhetők, ha a műveletet hígítószer jelenlétében, viszonylag alacsony hőmérsékleten végezzük, továbbá ha a reakció lefutása után azonos, vagy a reakcióhőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten az elegyhez egy bázist adunk; ily módon elkerülhetjük azt, hogy magasabb hőmérsékleten sósav legyen jelen. A (14a) eljárásváltozatot -40 és +30 °C, célszerűen —10 és +10 °C között végezzük. Bázisként alkoholátok, így nátrium-metilát vagy nátrium-etilát jöhet számításba. Különösen előnyös vizes bázisokat, így nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, nátrium-karbonátot, kálium-karbonátot valamely fázis transzfer-katalizátor jelenlétében alkalmazni. Fázistranszfer katalizátorként célszerűen ugyanazokat a vegyületeket alkalmazhatjuk, mint amelyeket az (1) eljárásnál említettünk. A bázist mintegy négyszeres ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk, minthogy a bázis a foszforoxikloriddal is reagál, továbbá a sósav megkötésére is szolgál. A (IX) általános képletű dién vegyületeket desztilláció segítségével tisztíthatjuk. Abban az esetben, ha a dién bomlás nélkül nem desztillálható, úgynevezett lassú desztilláció útján tisztítjuk, azaz az elegyet hosszabb ideig csökkentett nyomás alatt hőkezeljük, és a hőmérsékletet csak mérsékelten emeljük. A (14b) eljárásnál kiindulási anyagként 4-trifluor-met il - merkapto - a - klór - benzil - 0,0 - dietil - foszfonsav - -észtert és dimetil-akroleint alkalmazva a műveletet a J reakcióvázlat mutatja be. A (14b) eljárásnál a felhasznált kiindulási anyagokat a (XI) és (XII) képlettel jellemezhetjük. A (XII) képletű dimetilakrolein az irodalomból is ismert. A (XI) általános képletű a-klór-benzil-foszfonsav-észterek részben ismertek; e vegyületeket a (XIII) általános képletű œ-hidroxi-benzii-foszfonsav-észterekből, ahol R1, R2 és R4 jelentése a (14) eljárásnál megadottal azonos; valamely klórozószer, így például tionil-klorid vagy foszfor-oxiklorid segítségével 0 és 100 °C, célszerűen 10—80 °C hőmérsékleten reagáltatva állíthatjuk elő (lásd Chima: 28, [1974], 656-657. oldala; J. Am. C liem Soc.: 87, 2777-2778. oldala [1965}). \ (XII) általános képletű vegyületek előállításához felhasznált a-hidroxi-benzil-foszfonsav-észterek a (XIII) általános képlettel jellemezhetők. A (XIII) általános képletű a-hidroxi-benzil-foszfonsav-észterek részben ismertek, e vegyületeket ismert módon állíthatjuk elő; oly módon, hogy valamely (XIV) általános képletű aldehidet, ahol R1 és R2 jelentése a fenti, valamely (XV) általános képletű foszfonsav-észterrel — ahol R4 jelentése a fenti —, adott esetben egy katalizátor, mint például trietil-amin jelenlétében 0—150 °C, célszerűen 20—100 aC hőmérsékleten reagáltatjuk (lásd Houben—W'eyl: Methoden der organischen Chemie, 4. [1963], 12/1. kötet, 475-483. oldalak, Georg Thieme Verlag, Stuttgart). A (XIV) általános képletű aldehidek közül példaként az alábbiakat említjük meg: 4-metoxi-benzaldehid, 4-trifluor-mctoxi-benzaldchid, 4-trifluor-metil-mcrkapto-benzaldehid, 5-formi!-2,2-dif!uor-l,3-benzodioxol, 5- -íormil-I,3-benzodioxol (Piperonal). A (XV) általános képletű foszforsav-származékok közül az alábbiakat említjük meg: foszforsav-dimetil-észter és foszforsav-dietil-észter. A (14b) eljárás a Witting-reakciónak egy variánsa és elvileg ismert. így például aldehideket a-klór-benzil-foszfonsav-észterekkel bázis jelenlétében reagáltatva klór-sztiril-vegyületeket kapunk (lásd Chima: 28, 656-657. oldal [1974] és JACS: 87, 2777-2778. oldal [1965]). Bázisként a technika állása szerint nátriumhidrldet alkalmaznak, amely drága és nehezen kezelhető reagens. Ennek a megoldásnak az alkalmazása csak némely esetben volt a gyakorlatban megvalósítható. A találmány szerinti megoldás azonban lényegesen olcsóbb és gazdaságosabb. Egyszerű és ipari méretekben megvalósítható. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy szobahőmérsékleten és víztartalmú reagensekkel is elvégezhető; a nátriumhidrid helyett viszonylag olcsó bázist alkalmazhatunk, továbbá az eljárás viszonylag egyszerű és jó hozammal megy végbe. A (14b) szerinti eljárást a (IX) általános képletű vegyületek előállítására alkalmazzuk; a műveletet általában hígítószer jelenlétében végezzük. Hígítószerként gyakorlatilag bármely közömbös szerves oldószer szóba jöhet, ezek közül említjük meg elsősorban az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogéneket, mint benzin, benzol, toluol, xilol, metilén-klorid, kloroform, széntetraklorid, klór-benzol, o-diklór-benzol, az étereket, mint dietil- vagy dibutil-éter, tetrahidrofurán vagy dioxán; alkoholokat, mint metanol, etanol, n- vagy izo-propanol, n-, izo-, szekvagy terc-butanol, továbbá a dimetil-szulfoxidot. Kétfázisú rendszerben dolgozva az 50 %-os vizes nátrium-hidroxid mellett vízzel nem elegyedő oldószereket, mint például benzint, benzolt vagy toluolt alkalmazhatunk. Bázisként a karbonil-olefinezésnél szokásos bázisok jönnek figyelembe, ezek között említjük meg az alkáli-hidroxidokat, mint például nátrium-, kálium-hidroxidot, alkáli-alkoholátokat, mint például nátrium- vagy kálium-metilátot, -etilátot, n- és izo-propilátot, n-, izo-, szekvagy terc-butilátot, alkáli-hidrideket, mint például nátrium-hidrid, továbbá alkil-lítium-vegyületeket, mint például butil-J/tium. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
