183158. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés terményszár, főként szalma elégetésére

I 183 158 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés terményszár, főként szalma elégetésére, amely révén a terményszár folyamatosan, gazdaságosan és a környezet szempontjából veszély, szennyezés nélkül égethető el. A 2 721 213 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás szalma elégetéséhez használható olyan eljárást ismertet, amelynél az egyik bálát a másik után vezetik a tűztérbe és ezeket itt elégetik. Ez az eljárás nem folyamatos, mert az egyes bálákat csak akkor lehet a tűz­térbe bevezetni, ha az előző bála már csaknem teljesen elégett és csak egy parázsréteg van a tűztérben az új bála meggyújtásához. A találmány feladata terményszár, főként szalma el­égetésére olyan eljárás létrehozása, amely folyamatosan tud dolgozni és amelynél környezetszennyezés nem lép föl. Ezt a célt azáltal érjük el, hogy a találmány szerint a ter­ményszárakat előnyösen 8-10 cm hosszú darabokra vágjuk és egy légárammal szállítjuk a tűztérbe, ennek elérése előtt a levegőt elkülönítjük és a szárdarabokat összenyomjuk, az összenyomott szárdarabokat dugó alakjában juttatjuk a tűztérbe és egy kipárlási folyamatnak vetjük alá, ezután a svélgázokhoz friss levegőt vezetünk és a svélgázokat, valamint az összenyomott, kipárlás alatt levő terményszár­­tömeg szabad felületének terében levő terményszárat el­égetjük, ami után az égés során keletkező, távozó gázok­ból az esetleg magukkal ragadott hamut eltávolítjuk és a tisztított forró levegőt további hasznosításra, például mezőgazdasági termények, főként kukorica, gabona stb. szárítására elvezetjük. A találmány szerinti eljárással folyamatosan lehet dol­gozni és a terményszár összenyomása révén megakadá­lyozzuk, hogy a tűztérbe való bevezetésnél, illetve ez előtt a légáram éghető részecskéket ragadjon magával a tűz­térbe. Ezáltal a forró levegő közvetlenül vezethető a szá­rító berendezésbe, ami a hatásfokot javítja. Az elégetés két lépésben megy végbe, minek eredményeként nagy­mértékben megközelítjük a tökéletes elégést. A környezet­­szennyezés rendkívül kicsi és a környezetszennyezés csök­kenéséhez nagymértékben hozzájárul a hamu, pernye kiválasztása is. Közel füstmentes elégés érhető el. A szal­matároló a tűztértől távol helyezhető el, mivel a tűz táp­lálása aránylag rövid terményszár darabokkal történik, amelyek levegővel szállíthatók a tűztérhez. Ennek követ­keztében a tűzveszély csökken azokhoz a berendezésekhez viszonyítva, amelyekbe időszakonként nagy szalmabálákat kell táplálni, és ezért a szalmabálákat a tűzter közelében kell tárolni. A találmány szerinti eljárás egy további foganatosítási módjánál a hamut vízbe juttatjuk. Egy meghatározott hamukoncentráció elérése után a keveréket trágyázási célokra lehet fölhasználni. A hamu és víz keverékét folyékonytrágya-edények segítségével lehet a felhaszná­lási helyre szállítani. A találmány a kitűzött feladatot olyan berendezés létre­hozása révén oldja meg, amelynek légáramot és ebben levő terményszár darabokat vezető szállító csatornája van. a szállító csatorna egy, például szitadobként kialakított el­­választóba torkollik, az elválasztóhoz egy adagoló csa­tornán keresztül a terményszárat tömörített állapotban egy aknáskemencébe szállító és ennek alsó terébe torkolló kihordó szerkezet, például kihordó csiga van szerelve, továbbá az aknáskemencét lefedő, az aknáskemencéből távozó gázok által magukkal ragadott hamut és hasonló szilárd anyagot a távozó gázokból kiválasztó szerkezet­részbe, előnyösen ciklonba torkolló fedősapkája, valamint a ki választóhoz csatlakozó, a tisztított forró gázokat to­vábbvezető elszívó csővezetéke van. A találmány szerinti berendezés további jellemzője, hogy az aknáskemence közepében egy friss levegőt szállító légfúvóhoz csatlakozó lándzsa van elhelyezve, amelynek az aknáskemence feneke felé levő végén fúvókafej van, melynek fúvókanyílásai a lándzsa hossztengelyéhez viszo­nyítva 90°-nál kisebb, különböző szögekben hajlanak, és hogy a lándzsának fúvókafej melletti köpenyrészében nyílások vannak, és a fúvókafejjel szomszédos nyílások a lándzsa hossztengelyére merőlegesen vannak kiképezve. A lándzsa elhelyezése és kialakítása révén primer leve­gőt vezetünk az összenyomott állapotban levő termény­szár tömeg szabad felületéhez és ezáltal az ez alatt levő terményszárak csak kipárlásnak vannak alávetve, azon­ban a svélgázokhoz az aknáskemencében való fölemel­kedésük folyamán elegendő levegő jut ahhoz, hogy közel tökéletes elégés jöjjön létre. Közvetlenül az égőanyag-ágy elhagyása után a svélgázok egy vízszintes (szekunder) légáram terébe jutnak, minek következtében az esetleges szilárd anyagrészek az égéstér falazatához sodródnak és innen újból visszaesnek az égőanyag-ágyba, úgyhogy a svélgázok első tisztítása már e térben megtörténik. Ezen­kívül örvénylő áramlás jön létre, ami az égést elősegíti. Egy olyan láng alakul ki. amilyen a jól beállított olaj- vagy gáztüzeléseknél tapasztalható. A találmány szerinti berendezés további jellemzője, hogy a terményszárakat továbbító szállító csatorna cső­­kígyószerűen körülfogja a kiválasztó köpenyét. Folyama­tos üzemben a hamu elkülönítésére szolgáló kiválasztó föl­melegedése arra hasznosítható, hogy a terményszárakat továbbító szállító csatornát fölmelegítsük és ezáltal a ter­ményszárak szárítását, illetve előmelegítését érjük el, ami elősegíti az égés füstmentességét. Különösen hatásos hamuelkülönítés érhető el a talál­mány szerinti berendezés egyik példaképpeni kiviteli alakjánál, amelynél a hamut elkülönítő ciklonban egy forgó szitadob van elhelyezve, amelynek tengelye a ciklon hossztengelye irányában nyúlik el és amelynek egyik hom­lokfelülete a tisztított forró gázokat vezető elszívó cső­vezetékben van elhelyezve. Ennél a kiviteli alaknál a hamut folyamatosan távolítjuk el és nem úgy, mint az ismert berendezéseknél, amelyeknél 7-8 órás üzem után le kell állni és a hamut az égéstérből ekkor kell eltávolí­tani, ami természetesen az üzem megszakításával jár. A találmány szerinti berendezés egy további kiviteli alakjánál a hamu számára a szitadob tengelyével egy kihordó csiga van összekapcsolva, amely esetben a szita­dob tengelye a fenék felé levő oldalon ki van vezetve a hamut elkülönítő ciklonból és a szabad végére egy keverő van erősítve, amely egy víztartályba nyúlik. Ilyen módon a hamu különösen egyszerűen eltávolítható a ciklonból azáltal, hogy ehhez magukat a hamu elkülönítéséhez hasz­nált eszközöket alkalmazzuk. A levegő által a hamut kiválasztó szerkezetrészből szár­mazó. szállító csatornában fölvett hő különösen kedve­zően értékesíthető, ha" a találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakjánál az aknáskemence, az ez előtt levő elválasztó és az aknáskemence fedősapkája egy olyan közös házban van elhelyezve, amelynek adott esetben a fedősapka terében egy a hamut elkülönítő kiválasztóba torkolló nyílása van. továbbá a fedősapka - egy rést hagy­va - egy külső sapkával van körülvéve, amelynél a rés a ház belső terével, főként az aknáskemence hossztenge­lyére merőleges rés mentén összeköttetésben van, vala­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom