183061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású penám-3-karbonsav-származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 183 061 2 piridilmetil-, 2,2,2,-triklóretil-, 2,2,2,-tribrómetil-, t­­butil-, t-amil-, difenilmetil-, trifenilmetil-, adamantil-, 2-benziloxifenil-, 4-metiltiofenil-, tetrahidrofur-2-il-, tetrahidrofurán-2-il-, pentaklôrfenil-, p-toluolszulfonil­­etil-, metoximetil-, szilil- és sztannilcsoport, vagy a fent leírt foszfort tartalmazó csoport, —N=CHR° általános képletű oximcsoport, ahol R° jelentése aril- vagy hetero­ciklusoscsoport, vagy a fent definiált in vivo hidroli­­zálható észtercsoport. A fenti észterekből a karboxilcsoport a szokott mód­szerekkel visszanyerhető, például sav- és báziskatalizált hidrolízissel vagy enzimes úton katalizált hidrolízissel vagy hidrogénezéssel. A fenti eljárásban a III általános képletű sav reakció­képes N-acilező származékát használjuk. A reakcióképes származék megválasztását természetesen a sav szubszti­­tuenseinek kémiai természete befolyásolja. Ilyen N-acilező származékként a savhalogenid, elő­nyösen -bromid vagy -klorid jöhet szóba. A savhalogenid­­del végrehajtott acilezést savmegkötőszer, például tercieramin például trietilamin vagy dimetilanilin, vagy szervetlen bázis, például kalciumkarbonát vagy nátrium­­hidrogénkarbonát vagy oxirán jelenlétében hajthatjuk végre, mely savmegkötő szer az acilezési reakció során felszabaduló hidrogénhalogenidet köti meg. Oxiránként előnyösen 1—6 szénatomos 1,2-alkilénoxidot, például etilénoxidot vagy propilénoxidot használunk. A savhalo­­geniddel végrehajtott acilezési reakciót —50 °C és +50 *C, előnyösen -20 °C és +20 °C között vizes vagy víz­mentes közegben, például vizes acetonban, etilacetát­­ban, dimetilacetamidban, dimetilformamidban, acetonit­­rilben, diklórmetánban, 1,2-diklóretánban vagy ezek elegyében hajthatjuk végre. A reakciót vízzel nem elegyedő oldószer labilis emúlziójában, különösen alifás észterben vagy ketonban, például metilizobutilketonban vagy butilacetátban végezhetjük. A savhalogenid előállítása úgy történik, hogy a III általános képletű savat vagy sóját halogénező, például klórozó vagy brómozó szerrel, például foszforpenta­­kloriddal, tionilkloriddal vagy oxalilkloriddal reagáltat­­juk. A III általános képletű sav N-acilező származéka szim­metrikus vagy vegyes anhidrid is lehet. Vegyes anhidrid­­ként szóbajönnek az alkoxi-hangyasavanhidridek, pél­dául szénsavmonoészterrel, trimetilecetsawal, tioecet­­sawal, difenilecetsawal, benzoesavval, foszforsavakkal, például foszfor- vagy foszforossawal képezett anhidri­­det, továbbá kénsawal vagy alifás- vagy aromás szulfon­­savval, például p-toluolszulfonsawal képezett anhidrid. A vegyes vagy szimmetrikus anhidrideket N-etoxikarbo­­nil-2-etoxi-l,2-dihidrokinolin használatával állíthatjuk elő. Ha szimmetrikus anhidridet alkalmazunk, a reakciót 2,4-lutidin, mint katalizátor jelenlétében végezhetjük. További III általános képletű sav N-acilező származé­kok a savazid, az aktivált észterek, például 2-merkapto­­piridinnel, ciánometanollal, p-nitrofenollal, 2,4-dinitro­­fenollal, tiofenollal, halogénfenollal, például penta­­klórfenollal, monometoxifenollal vagy 8-hidroxikinolin­­nal képezett észterek; vagy az azidok, például N-acil­­szacharinok, vagy N-acilftálimidek, továbbá a III általá­nos képletű sav oximmal történő reagáltatásakor elő­állított alkilidéniminoészter. A III általános képletű sav további reakcióképes N- acílező származékai azok a reakcióképes intermedierek, amelyeket in situ kapunk az alábbi kondenzálószerekkel való reagáltatás eredményeképpen. Karbodiimidet pél­dául N,N-dietil-, dipropil- vagy diizopropilkarbodiimid, N,N’-di-cikIohexilkarbodiimid, vagy N-etil-N’-y-dimetil­­amino-propil-karbodiimid, továbbá karbonil-származék, például N,N’-karbodiimidazol, vagy N,N’-karbonilditri­­azol, izoxazoliniumsó, például N-etil-5-fenil-izoxazoli­­nium-3-szulfonát vagy N-t-butil-5-metil-izoxazolinium­­perklorát, vagy N-alkoxikarbonil-2-alkoxi-l,2-dihidro­­kinolin, például N-etoxikarbonil-2-etoxi-l,2-dihidrokino­­lín. További kondenzálószerek lehetnek például a Lewis­­savak, például BBr3, vagy C6 H6 vagy foszforsav-konden­­zálószer, például dietilfoszforilcianid. A kondezálási reakciót előnyösen szerves oldószeres közegben, például metilénkloridban, dimetilformamidban, acetonitrilben, alkoholban, benzolban, dioxánban vagy tetrahidrofurán­­ban végezzük. A II általános képletű kiindulási anyag előállítására az 1 339 007 számú Nagy-Britannía-i szabadalmi leírás­ban van leírva. Az I általános képletű vegyületeket előállíthatjuk úgy is, hogy valamely IV általános képletű vegyületet, ahol R, X és Rx jelentése a fenti, R1 jelentése 1—4 szénatomos alkil- vagy benzilcsoport — valamely fém ion, például higany-, ólom-, ezüst-, kadmium-, tálium-, tellurium- vagy bizmution jelenlétében metanollal reagál­­tatunk. Ezt a reakciót általában -50 és +25 °C közötti hő­mérsékleten, előnyösen —5 °C és +25 °C között végez­zük. Bármelyik oldószer megfelel, általában oldószer­ként metanolt használunk. R1 jelentése a IV általános képletben előnyösen metilcsoport. A találmány szerint előállított antibiotikus vegyüle­teket a szokásos módon állatgyógyászati vagy humán­gyógyászati készítménnyé szerelhetjük ki. A találmány­­körébe tartozik az I általános képletű vegyületeket, mint hatóanyagokat és a szokásos gyógyászati hordo­zókat vagy segédanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítása is. A készítményeket bármilyen adagolásra alkalmas, például orális, topikális vagy parenterális adagolásra alkalmas formában készíthetjük ki. Ilyen kikészítési for­mák lehetnek a tabletták, kapszulák, porok, szemcsék, cukorkák, folyékony készítmények, például orális vagy steril parenterális oldatok, vagy szuszpenziók, krémek. Az orális adagolásra alkalmas tablettákat és kapszulá­kat egységdózis formában szerelhetjük ki, amelyek a szokásos segédanyagokat, például kötőanyagot, például szirupot, gumiarábikumot, szelatint, szorbitot, tragantot, vagy polivinilpirolidont, továbbá töltőanyagokat, például laktózt, cukrot, kukoricakeményítőt, kálciumfoszfátot, szorbitolt vagy glicint, csúszást elősegítő anyagokat, például magnéziumsztearátot, talkumot, polimetilén­­glikolt vagy szilíciumdioxidot, szétesést elősegítő anya­got, például burgonyakeményítőt, vagy nedvesítőszere­ket, például nátriumlaurilszulfátot, tartalmaz. A tablet­tákat a gyógyászatban szokásos módon bevonhatjuk. Az orális folyékony készítmények például vizes vagy olajos szuszpenziók, oldatok, emúlziók, szirupok vagy elixirek formájában vagy száraz termékként vízzel vagy más alkalmas oldószerrel hígítható formában készít­hetők ki. Az ilyen folyékony készítmények a szokásos adalékanyagokat tartalmazhatják, ilyenek például szusz­­pendálószerek, például szorbit, metilcellulóz, glikol­­szirup, zselatin, hidroxietilcellulóz, karboximetilcellulóz, alumíniumsztearát-gél vagy hidrogénezett ehető zsírok, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom