182966. lajstromszámú szabadalom • Szilárdtest felépítésű nagyfeszültségű kapcsoló és ezt tartalmazó jelgenerátor

1 182 966 2 5 MHz-es óra csatlakozik, és másik logikai 24 bemeneté­hez Olyan jel csatlakozik, amely vagy alacsony (0 volt) vagy magas (15 volt) értékű, és ez a 16 kapcsolót ki-be kapcsolja. A 10 áramkör alkalmas feszültségbemeneténél a 20 NAND kapuhoz 15 voltos egyenáramú 22 áramfor­rást csatlakoztatunk. A vezérlő jel frekvenciájában szag­gatott kapcsolási folyamatot kapunk a 18 kapcsoló impulzusvezérlésű jelbemeneténél. Amikor a 18 kapcsoló BE állásban van, akkor a 22 áramforrás 15 voltos egyenfeszültsége a 20 NAND kapu logikai 24 bemenetére kerül. A 15 volt a 20 NAND ka­pura a 26 vonalon keresztül kapcsolódik, és az 5 MHz-es óraütem megjelenik a 20 NAND kapu kimenetén, és a két illesztett 28 és 30 kondenzátorhoz csatolódik. Ez az óraütemű meghajtó feszültség közvetlenül csatlakozik az illesztett 28 kondenzátorhoz (fázisban levő), és 32 inver­­teren keresztül a másik illesztett 30 kondenzátorhoz (ellentétes fázisú). Az illesztett csatoló 28 és 30 konden­zátorok a 10 pF-os nagyságrendbe eső kapacitásértékeik­kel arra valók, hogy kapacitívan csatolják a 22 áramfor­rás által meghatározott feszültségszinten levő és a 12 be­meneti logika bemenetéhez vezetett feszültséget egy olyan diódás 34 hídáramkörhöz, amelyik a bemutatott elrendezésben négy diódát tartalmaz. Ez a megoldás ha­tásosan csatolásmentesíti a bemeneti egyenfeszültséget a 28 és 30 kondenzátoroknak a diódás hídoldali feszültsé­gétől, és ezáltal ellátja a korábban optikai csatolóval megoldott feladatot, azaz a villamos szigetelést. A 20 NAND kapura kapcsolt 15 voltos egyenfeszültség, és a 32 inverter, amely a diódás 34 hídáramkörhöz csatla­kozik, rákapcsolódik egy 36 kizáró VAGY kapura is, amelynek feszültségellátását a diódás 34 hídáramkör kimenete biztosítja. A 38 kondenzátor kiszűri azt a be­meneti feszültséget, amelyet a diódás 34 hídáramkör a 36 kizáró VAGY kapura juttatott, és ezáltal teljes hullá­mú egyenirányítót képez, amelyet az 5 MHz-es oraütem­­ben egy bemeneti négyszöghullám táplál. A nagyfeszültségű 16 kapcsoló kapuelektródjain az alábbiak szerint hozunk létre egyenfeszültséget: a 36 kizáró VAGY kapu kimeneti feszültsége csak akkor ma­gas értékű, amikor annak két 40 és 42 logikai bemenete a diódás 34 hídáramkörből fázisban eltérő értékű, tehát amikor az egyik bemenet magas feszültségen (logikai egyes) és a másik bemenet alacsony értéken (logikai nul­lán) van. Amikor a 36 kizáró VAGY kapu kimenete magas értékű (logikai 1), akkor ezt a kimenetet a 44 dióda a 46 töltőkondenzátorhoz továbbítja, és bekap­csolja a nagyfeszültségű 48 és 50 tranzisztorokat. Ennek következtében a 48 és 50 tranzisztorok drain elektródjai­nál az 52 és 54 kimeneti kapcsok között kis ellenállású útvonal keletkezik. A 48 és 50 tranzisztorokat például a VMP 22 típusú VMOS tranzisztorok képezhetik, ame­lyek kapu, forrás és nyelő elektródjait a vázolt módon kell bekötni, vagy a 48, 50 tranzisztorokat elkészíthetjük ezek ekvivalens típusaiból, amelyeket a Siliconex Cor­poration gyárt, és feszültsége 90 volt. Ezt a feszültségér­téket egészen 400—500 voltig megnövelhetjük, ha a tran­zisztor paramétereket alkalmasan változtatjuk, és a 90 voltos példa csak a szemléltetést szolgálta. Most a nagyfeszültségű kapcsoló és kapacitív meghaj­tó 10 áramkör működését ismertetjük arra az esetre, amikor a 24 bemeneten a 20 NAND kapura kapcsolt feszültség alacsony értékű (0 voltos), azaz amikor a 18 kapcsoló kikapcsolt állapotban van. Ebben az állapotban a 20 NAND kapu kimenetét egy órajelekkel nem szagga­tott 15 voltos egyenfeszültség képezi, és ennek tovább­jutását a 28 és 30 kondenzátorok megakadályozzák. A 28 és 30 kondenzátorok maradék töltését az 56 és 58 ellenállások levezetik. A 46 töltőkondenzátort a 60 ellenálláson keresztül kisütjük, és ennek következtében a 48 és 50 tranzisztorok kapu-, forrás elektródjaira kap­csolt feszültség 0 volt értékű lesz, és ez a 48 és 50 tran­zisztorokat kikapcsolja, azaz a 48 és 50 tranzisztorok forrás elektródjainál az 52 és 54 kimeneti kapcsok között nagy ellenállású útvonal létesül. Bármely áram, amely a 48 és 50 tranzisztorok 52 és 54 kimeneti kapcsairól a 28 és 30 kondenzátorokhoz jut, ugyanazt a feszültségeltolódást idézi elő a 28 és 30 kon­denzátorokon, és ez fázisban megegyező jelként éri a 36 kizáró VAGY kapu 40 és 42 logikai bemenetelt. Mivel a korábban elmondottak szerint a 36 kizáró VAGY kapu kimeneti feszültséget csak fázisban eltérő bemeneti ve­zérlés esetén ad, a 36 kizáró VAGY kapu érzéketlen a 40 és 42 logikai bemenetelre kapcsolt fázisban megegyező jelekre. Ilyen módon belátható, hogy a nagyfeszültségű 16 kapcsoló 52 és 54 kimeneti kapcsain megjelenő ki­meneti feszültség nem tud hatást gyakorolni a 16 kap­csoló működésére, mert ez csak az ellenfázisú meghajtás esetén kapcsol be. Ilyen módon a 36 kizáró VAGY kapu működése a 16 kapcsoló kimeneti feszültségét villa­mosán elszigeteli az összes olyan feszültség esetében, amely a 48 és 50 tranzisztorok letörési határértéke alatt és a 28 és 30 kondenzátorok határfeszültsége alatt van, mely feszültségértékek a 400—500 voltos tartományba eshetnek. Mivel az összes aktív áramköri elem MOS tranzisztorokból elkészíthető, amelyek gyártása a jól ismert módszerekkel történhet, azaz hagyományos dielektromos szigetelési eljárások segítségével, így a teljes áramkör egyetlen szilícium chip-en megvalósítható. Az 52 és 54 kimeneti kapcsokon ilyen módon szigetelt (a földponttól szigetelt) lebegő potenciálú kapcsolt egyen­feszültséget kapunk. Most a 2. ábrára hivatkozunk, amelyen egy lebegően elszigetelt hídáramkört tüntettünk fel, amely távbeszélő vonaláramkor szekunder oldalának kimenetét kapcsolja, és ezt az áramkört a 100 hivatkozási számmal jelöltük. Ez az áramkör egy távbeszélő előfizetői vonaláramkor 100 programozható jelgenerátoraként hasznosítható analóg távbeszélő vonalak vagy trunkök digitális kap­csolórendszerhez való interfészelésére. Egy ilyen vonaláramköri elrendezésnél a bemeneti analóg jeleket, mint amilyenek a csengetési és foglaltsági 102 és 104 vonalakon megjelennek, digitalizáljuk és mikroprocesszorral feldolgozzuk, hogy ilyen módon modulált meghajtó jelet állítsunk elő a digitalizált vett feszültségből, amelyet ezután visszacsatolunk a 100 programozható jelgenerátorhoz, hogy különböző jeleket generáljunk, mint például távbeszélő csengető feszültsé­get. A 100 programozható jelgenerátort transzformátor­ral, például a 106 ferrit transzformátorral el kell szige­telni a vonaláramkor egyéb (a rajzon nem feltüntetett) részeitől. Mivel a programozható jelgenerátor által létre­hozott jel nagyságát mikroprocesszorból származó be­meneti vezérlő jelek határozzák meg, a 100 jelgenerátort közönségesen programozható jelgenerátornak nevezzük. A 106 ferrit transzformátor 108 primer tekercsére a feszültséget egy meghajtó áramkör 110 meghajtó tran­zisztora szolgálja, és ennek bázisát mikroprocesszor ve­zérli oly módon, hogy a bázisvezérlésnél 50 és 100 KHz 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom