182921. lajstromszámú szabadalom • Berendezés azonos szélességű és vastagságú mozgó mágnezezhető szalagok jellemzőinek meghatározására
182 921 1 2 szemlélteti, orientált, finomszemcséjű szalaganyag volt, amelyen számos hibahely található, különösen a 72 és 64, valamint a 70 és 76 pontok közötti részeken. Ugyancsak gyenge minőségű helyek találhatók a 78-80, illetőleg a 82 pontok között, ahol a viszonyszám 6. Annak érdekében, hogy a 6. ábrán látható mágnesszalag tekercs profiljának diagramját felvehessük, kísérleti anyagot kellett alkalmaznunk, amelyen számos hibahely volt jelen, és amely lehetővé tette annak igazolását, hogy az —viszony és az Epstein vizsgálat adatainak grafi- A—B kus ábrázolása a találmány szerinti vizsgálati módszer helyességét igazolja. A vizsgált minta mágnesezhető szalag tekercs különböző részeit az Epstein vizsgálati A módszernek alávetve és ezt az ——— viszonyszámhoz rendelve a vizsgálat során -az alábbi táblázatos eredményeket kaptuk: 7. táblázat Vizsgálati mintahelyek Viszonyszám Epstein féle feszültségcsökkenés Tesla AT 796 A/m 1,7 Tesla Watt/kg 1 9,0 1,858 ' 1,68 2 6,30 1,737 2,19 3 8,25 1,181 1,85 4 7,25 1,796 1,90 5 7,00 1,777 1,96 6 6,00 1,667 2,54 A mérés során alkalmazott digitális egyenáramú 28 voltmérő a Dana Laboratórium 5230 típusszámú voltmérője, míg a 30 voltmérő ugyanezen cég 5900 típusszámú voltmérője volt. A 38 kimenőáramkör az Intronics cég D-211 típusszámú osztóáramköre. Az arányszám leolvasó illetőleg kijelző 16 jelrögzítő a 8375 A típusú John Fluke Hfg. Co. cég készüléke volt. A 24 és 26 egyenirányítók IN—646 típusszámú diódákból alkotott hídáramkörök. Szalagíró jelrögzítőként Hewlett Packard 7100 B típusszámú berendezés volt. A fent említett berendezések alkalmazásával végeztük a vizsgálatokat és kaptuk azokat az eredményeket, amelyeket az előzőek során a találmány részletes ismertetése céljából előadtunk. A fent elmondottakból kitűnik, hogy a folyamatosan vizsgálandó berendezésünk elvi működési módja az ismert hasonló vizsgálati módszerektől lényegesen eltér. A mágnesező erő alkalmazása, illetőleg felhasználása szempontjából a találmány szerint a gerjesztő tekercsen áramot folyatunk át, amelyet konstans szinten tartunk. Ez annyit jelent, hogy a vizsgálandó mágneses anyag a B-H görbe könyöke fölötti részen mérhető az esetek legnagyobb részében, bár megjegyezzük, hogy a könyök alatti részen is dolgozhatunk. Az A és B vasmagok tekercseiben a vizsgálandó mágnesszalagban rögzített jel által keltett indukció hatására a feszültséget jelzik. Annak feltételezésével, hogy a szalag vastagsági és szélességi mérete a szalag hossza mentén történő vizsgálat során konstansnak tekinthető, a B vasmag tekercsének hossza mentén, gyakorlati szempontból a vizsgálati szalaganyag 8 vastagsági és szélességi paramétereinek szórását figyelmen kívül hagyhatjuk. Kihangsúlyozzuk, hogy a szélességi és vastagsági méretszórás, amely a szalag egy rövid szakasza mentén van jelen, mérhető, és a találmány szerinti berendezés a méretváltozásokat azonnal jelzi. Belátható, hogy ha a méretváltozás helye a B vasmag tekercsének egy része alatt helyezkedik el, és ez a rész nincs az A vasmag tekercse alatt jelen, akkor az A-B különbség változni fog. Ily módon a viszonyszám változik, ha az A vasmag tekercse nem érzékeli a vizsgálandó szalaganyag méretváltozását. Az átlagos viszonyszám mindenütt a vizsgálandó szalaganyag minőségét jellemzi. A mérőberendezés minden eltérést jelez, és a kijelzett érték az eredeti viszonyszámot fogja ismét mutatni, abban a pillanatban, ha a szélességi és vastagsági paraméterek ismét a névleges értékeknek megfelelőek lesznek. Habár a találmány szerinti mérőberendezésnek a fent ismertettek során csupán egy példaként! kiviteli alakját szemléltettük, természetesen a találmány oltalmi körén belül számos kiviteli változat kialakítása lehetséges anélkül, hogy ez a találmányi gondolat lényegét és oltalmi körét érintené. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Berendezés azonos szélességű és vastagságú mozgó acélszalagok jellemzőinek meghatározására, amelynek a vizsgáló mágnesezhető szalagot mágnesező mágnestekercse, valamint annak mágnesterében érzékelő tekercselt vasmagok vannak elrendezve, továbbá hogy az érzékelő tekercsek egyenirányítón át voltmérőhöz csatlakoznak, amely kimenőáramkörön át kijelzőkészülékhez van kötve, azzal jellemezve, hogy a mágnesezhető szalagot (10) mágnesező mágnestekercs (12) egy a mágnesezhető szalagban (10) indukálható mágneses fluxust érzékelő tekercselt vasmaggal (A) van összekötve; továbbá hogy a vasmag (A) egy mágnesezhető szalagban (10) indukálható mágneses fluxust érzékelő további tekercselt vasmaggal (B) van a mágnestekercs (12) mágnesterében együttesen elrendezve; és hogy a tekercselt vasmagok (A, B) karakterisztikái egymástól eltérő mágneses paraméterekkel rendelkeznek. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a jelérzékelő tekercselt vasmagok (A, B) tekercsének sarkai feszültségkimenetek; és hogy az első jelérzékelő vasmag (A) tekercseinek menetszáma a második jelérzékelő vasmag (B) tekercsének menetszámától eltérő. 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az első érzékelő vasmag (A) tekercsének menetszáma nagyobb, mint a második érzékelő vasmag (B) tekercs menetszáma. 4. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vizsgálandó mágnesezhető szalagot (10) befogó tekercstestét (52) az első és második jelérzékelő mágnestekercsek vasmagjai (A, B) valamint a mágnesező mágnestekercs (12) fogják körül. 5. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mágnestekercs (12) és az elsőként említett jelérzékelő tekercselt vasmag (A) tengelyirányú hosszméretei azonosak. 6. Az 5. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a másodikként említett jelérzékelő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
