182907. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő kapcsolat
1 182 907 2 A találmány rögzítő kapcsolat építőelemek, főleg házgyári panelok meghatározott részeinek így üregképző dobozoknak acél anyagú gyártó sablonhoz viszonyított gyártás közbeni pozicionálására. Az építőelemek a saját beépítésük közbeni ideiglenes megfogásukra alkalmas kitámasztó szerkezetek csatlakozó tagjaival való összeerősítést szolgáló fogadó részekkel, célszerűen fogadó üregeket képező és kitorkolló nyílásuk közelében előnyösen keresztmetszet szűkülettel rendelkező dobozokkal vannak ellátva. Az üregképző dobozok az építőelembe helytállóan bele vannak ágyazva, célszerűen be vannak betonozva, és adott esetben az építőelem erősítő betéteihez való teherátadó kapcsolódásra alkalmas részekkel, pl betonacél átfűzését megengedő nyílással vagy persellyel vannak ellátva. Az üregképző dobozok szabatos helyzete az építőelem készítése során annak gyártósablonjához képest van kijelölve. A rögzítő kapcsolat célszerűen legalább egy szakaszán menettel ellátott orsót tartalmaz, és az üregképző dobozok torkolati nyílásába belenyúlva létesít az üregképző dobozok és a sablon között elmozdulhatatlan, de az építőelem elkészülte, pl. megszilárdulása után oldható összeköttetést. Az előregyártott nagy elemekkel való építés, elsősorban a házgyári panelokból történő építkezés során gondoskodni kell a helyükre beemelt és a teheremelő szerkezet által már elengedett épületelemek, pl. panelok ideiglenes megfogásáról. Az erre szolgáló kitámasztó szerkezetek szükségessé teszik azonban azt, hogy ezek számára maga a panel megfelelő kapcsolati helyekkel rendelkezzék. A házgyári építkezéseknek az utóbbi évtizedekben történt kifejlődése során erre a célra olyan kitámasztó szerkezeteket fejlesztettek ki, amelyeknek a panelokhoz való csatlakozása a panelokban készített fogadóüregek útján megy végbe. Az üregek elkészítése a panelgyártás során ún. üregképző dobozok elhelyezésével és a panelban való rögzítésével történik. A fogadó üregeknek ugyanis nagy pontossággal meghatározott helyzetűeknek kell lenniük. Ennek érdekében viszont az előállításukra szolgáló üregképző dobozoknak a panelt gyártó sablonhoz képest kell meghatározott rögzített helyzetben lenniök. Erre a célra a házgyárakban fémből készült csavaros rögzítő szerveket alkalmaznak. A rögzítők általában a sablonhoz hozzáerősített vezető tuskót, fölső leszorító lapot, valamint ezeket egymással összekötő csavart tartalmaznak. Léteznek rugós, fix tuskós és ékes rögzítők is. Az utóbbiak két darabból álló, ékszerűen kapcsolódó tuskóval rendelkeznek. A tapasztalatok szerint az ismert rögzítő kapcsolatok számos hátránnyal rendelkeznek. E hátrányok részben szerkezeti, részben technológiai jellegűek. A szerkezeti hátrányok között az egyik legfontosabb az, hogy a fémtuskó és az üregképző doboz között mindig marad annyi hézag, ami a cementtejnek a dobozba való bejutását megengedi. A befolyt anyag egyrészt megnehezíti, sőt nem egyszer lehetetlenné teszi a leszorító csavar vagy ék eltávolítását, másrészt beleköt a doboz és a tuskó közötti hézagba. Az elmondottak következtében mind a leszorító csavar vagy ék, mind a tuskó tönkremennek, és gyakran kell őket cserélni. A csere elmulasztása még nagyobb gondot okoz, mert az üregképző doboz helyének módosulása selejtes panel gyártását eredményezi. Kedvezőtlen a cementtejnek a tuskó és a doboz közé való belekötése is, mivel megnehezíti a kizsaluzást. Sokszor olyan mértékben, hogy az a panel eltöréséhez vezet. Tapasztalat az is, hogy a cementtejjel már szennyezett tuskóra nem lehet a következő gyártási ciklusban a dobozt fölhúzni. Ha pedig erőltetjük, akkor eltörik, és így még inkább érzékennyé válik az utószilárduló anyag beengedésére, valamint a doboz helyének megváltozására. Ezek a jelenségek - mint láttuk - egyaránt gyártási selejtet eredményeznek. Hátrány továbbá, hogy a csavarok oldásakor, valamint a dobozoknak a tuskókra való ráillesztésekor a dobozok még akkor is gyakran meghibásodnak, ha előtte nagy munka- és időráfordítással a tuskókat megtisztítjuk. Meg kell jegyezni, hogy a leszorító csavar puszta kioldása is fáradságos és sok munkát kíván. Kedvezőtlen az is, hogy a csavar oldásának, pl. feledékenységből való elmulasztása ugyancsak a panel tönkremeneteléhez vezet, sőt károsítja a gyártósablont és adott esetben a kizsaluzást végző teheremelő berendezést is. A létrejövő anyagi kár mellett nem hagyható figyelmen kívül az ebből eredő balesetveszély sem. Az üregképző dobozok szokványos rögzítése technológiai hátrányokkal is jár. Mindenekelőtt a nagy munkaigényesség miatt. Az üregképző dobozokat először rá kell ültetni az alsó fémtuskóra, majd a fölső leszorító lapot a doboz fölső nyílásába kell helyezni, ezután a leszorító csavart a leszorító lap furatán keresztül a tuskó menetes furatába kell bevezetni, és végül a csavart meg kell húzni. A nagy munkaigény miatt próbálkoztak a fixtuskós rögzítő szervekkel is, de ezek sem váltak be. Egyrészt csak ún. csoportzsalus gyártóberendezéseknél lehetett őket alkalmazni, másrészt költséges és bonyolult voltuk ellenére sem tették lehetővé a korábban említett szerkezeti fogyatékosságok kiküszöbölését. Próbálkoztak bajonettzáras rugós rögzítőkkel is, de ezek sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Kedvezőtlen ezeknél pl. az, hogy akadályozzák a panelok ún. gépi „lehúzását” és gépi simító hengerek alkalmazását. Emiatt a lesimítást emberi beavatkozással kell végezni, ami nem csupán a gyártósorok termelékenységét csökkenti, de a panel felületének minősége is rosszabbá válik. Kísérleteztek azzal is, hogy a rugós rögzítőket még a felületsimítás «lőtt vagy közben eltávolítsák. Ilyenkor azonban a beton még nyers, tehát az üregképző dobozok el tudnak mozdulni, ami a már említett hátrányokhoz vezet. Technológiai hátrány az is, hogy a fémanyagú rögzítőknek a gyártó sablonokra való rászerelése is sok munkát kíván. Emellett a gyártás során belefolyik és beleköt a cementtej a fölerősítő csavarok meneteibe. így eltávolításuk a legtöbbször roncsolással jár, ami a gyártósablon gyors tönkremeneteléhez vezet. Az ismert megoldásoknak egy tipikus példája ismerhető meg, a 2,256.339 lajstromszámú francia szabadalmi leírásból. A leírás tárgya betonba beállított rögzítő kapcsolat, amelynél a zsaluzó anyagba szöget vagy tüskét vernek be, és ehhez — adott esetben rugalmas betét közbeiktatásával — csavart vagy hüvelyt rögzítenek. A kizsaluzáskor a szög vagy tüske a zsaluzattal együtt kivehető, míg a csavar vagy hüvely benne marad a termékben. A megoldás hátránya, hogy csupán fából készült zsaluzat esetében használható. Az előbbinél fejlettebb megoldást mutat be a2,023.840 lajstromszámú francia szabadalmi leírás, amelynek tárgya 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
