182893. lajstromszámú szabadalom • Szolenoid szelep
1 182 893 2 Ä'találmány olyan típusú szolenoid szelepre vonatkozik, amelynek mágnesezhető anyagú hengeres horgonya van, és ennek külső felületén több egymástól közel elválasztott gyűrű alakú horony van kiképezve, és ezek a hornyok a horgony mozgási irányára merőleges síkokban helyezkednek el, és a horgonyt villamos tekercs veszi körül, és ennek több tárcsa alakú gyűrűs tekercsrésze van, és minden tekercsrész a hprgonyt körülvevő és mágnesezhető anyagból készült több gyűrűs tárcsa között helyezkedik el, ahol a szomszédos tárcsák külső széleik mentén egymással érintkeznek, és a gyűrűs tárcsák száma megegyezik a horgonyon kiképzett hornyok számával, és a tekercsrészek úgy vannak elrendezve, hogy működés közben amikor rajtuk áram folyik keresztül, a szomszédos tárcsák ellentétes mágneses polaritásúak lesznek, és a mágneses fluxus a horgonyt elmozdítja, és a horgony szeleplezáró elemet mozgat. Egy ilyen kiképzésű szelepet ír le például az 1 305 437 számú angol szabadalom. Az ebben a leírásban ismertetett szelepnél a tárcsák belső felületei sugárirányban eltávolítottan helyezkednek el a horgony külső felületéhez képest, és ennek eredményeként amikor a tekercseket gerjesztik, akkor a hornyok által meghatározott és a horgonyon kiképzett bordák a tárcsák belső homlokfelületeivel egyvonalba mozdulnak. A horgonyra kifejtett erő nagyságát ez a körülmény korlátozza. Adott számú ampermenet gerjesztésnél az erő értéke megnövelhető, ha a tárcsák és a bordák közötti rés lecsökken akkor, amikor a horgony elmozdul. Ehhez arra van szükség, hogy a tárcsák belső szélei benyúljanak az említett hornyokba. A találmány feladata a fentiekben vázolt típusú szolenoid szelep létrehozása egyszerűsített és előnyösebb szerkezeti kiképzés mellett. A találmány szerint a fentiekben meghatározott típusú szolenoid szelepet hoztunk létre, ahol a tárcsák mindegyike legalább két részre van osztva, és ennek révén a tárcsákat úgy lehet a horgony köré szerelni, hogy a tárcsák belső szélei a megfelelő hornyokba benyúlnak, és a tárcsák belső széleinek a vastagságát a horonyszélességhçz képest úgy választjuk meg, hogy a tekercs geijesztetlep állapotában a tárcsák a hornyokhoz képest tengelyirányban eltolt helyzetet vesznek fel. A raiáimány szerinti szolenoid szelep egy példakénti kiviteli alakját a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a szolenoid szelep előlnézeti metszeti képe, és a 2. ábra az 1. ábrán vázolt szelep egy részének felülnézeti képe kicsinyített méretarányban. A rajzon vázolt szelepnek csésze alakú 10 háza van, amelynek alsó falából egy vele egybeépített tengelyirányú 11 csonk nyúlik ki. A 11 csonk lépcsőzetesen csökkenő átmérőjű részekből áll, és keskenyebb vége lekerekített kialakítású, amelyen 12 kiömlőnyílás vezet keresztül. A 11 csonk egyik vállának 13 ferde felülete van, másik 14 válla a tengelyre merőleges. Használat közben a 13 ferde felület a hozzátartozó belsőégésű motor hengerfején átmenő furatban kialakított vele illeszkedő alakú felületnek támaszkodik, és a 12 kiömlőnyíláson keresztül tüzelőanyagot szállíthatunk a motor égési terébe. A 11 csonk belső furata is lépcsőzetes kialakítású, és a 12 kiömlőnyílás ennek keskenyebb alsó végében van. A furat belsején 15 szeleptag vezet keresztül. A 15 szeleptagnak a 10 háztól távoli, tehát alsó vége kúpos kialakítású és a. 12 kiömlőnyílásnál kiképzett szelepüléshez támaszkodik. A 15 szeleptag belső furattal ellátott hengeres 16 horgonnyal van egybeépítve. A 16 horgonyt a belsejében hengeres 17 vezetőelem tengelyirányban elcsúsztathatóan rögzíti. A 17 vezetőelem 18 záródarabbal van egybeépítve, amely a 10 ház nyitott végét lezárja. A 17 vezetőelem belsejében levő furat 19 tüzelőanyag beömlőnyílással közlekedik, és a furat belsejében tekercselt 20 nyomórugó helyezkedik el, amely a 15 szeleptagra hat és azt a szelepüléshez igyekszik feszíteni. A 15 szeleptag belsejében megfelelő járatok vannak kiképezve, amelyeken keresztül a 15 szeleptag nyitott helyzetében a tüzelőanyag a 19 tüzelőanyag beömlőnyílásától a 12kiömlőnyílásához folyhat. A 16 horgony külső palástfelületén több tengelyirányban egymás mögött elhelyezett gyűrű alakú 21 horony van kiképezve és ezek között 22 bordák vannak a tengelyre merőleges felső felülettel. A 15 szeleptaghoz legközelebb eső (tehát legalsó) 21 horony alsó zárófala is a bordákhoz hasonló felületű. A 22 bordák alsó felületei lejtős kiképzésűek, és ilyen módon az egyes 22 bordák vastagsága a tengelytől mért távolság növekedésével csökken. A 15 szeleptagtól legtávolabb eső 21 horony szintén lejtős kiképzésű. A 2. ábrán vázolt módon a 21 hornyok terébe 23 tárcsák nyúlnak be, és minden tárcsa átlósan két 23a és 23b részre van osztva. A 23 tárcsák külső 24 részei megnövelt vastagságúak és a tárcsáikból kiemelkedő karimát képeznek. Minden karimán így az egyik oldalon mélyedés képződik, és amikor a tárcsákat a 10 házba helyezzük, akkor az egyik tárcsa karimája a szomszédos tárcsa mélyedésébe illeszkedik. A 10 ház alsó falának belső felületén olyan váll van kiképezve, amely a vele szomszédos tárcsa mélyedésébe illeszkedik, és ehhez hasonló módon a 18 záródarabon olyan mélyedés van kiképezve, amelyik a vele szomszédos tárcsa karimájával illeszkedik. A 23 tárcsák belső szegélyének az egyik oldala (a példakénti esetben az alsó) a 22 bordák említett tengelyre merőleges vonzási felületével párhuzamosak, másik oldalukon pedig ferde kiképzésűek. Ilyen módon a 23 tárcsák belső széle a 16 horgony irányába folyamatosan csökken. A szomszédos tárcsapárok között gyűrű alakú 25 tekercsrészek helyezkednek el, amelyek együttesen szolenoid tekercset képeznek. A 25 tekercsrészeket: egymással sorosan vagy párhuzamosan kapcsolhatjuk oly módon, hogy a szomszédos tekercsrészekben az áramirány ellentétes legyen. Ennek eredményeként, amikor a tekercshez villamos áramot vezetünk, akkor a szomszédos 23 tárcsák mágnesezése ellentétes lesz. Amint a rajzon is látható, a 23 tárcsák és az említett tengelyre merőleges vonzási felületek között a rések kisebbek, mint a lejtős bordafelületek és a tárcsák ferde oldalai között, és ennek eredményeként olyan vonzóerő keletkezik, amely a 16 horgonyt és a 15 szeleptagot a 20 nyomórugó feszítőerejével szemben felfelé elmozdítja. Elmozduláskor a légrések mérete lecsökken és ennek következtében a 16 horgonyra ható erő értéke az elmozdulással együtt növekszik. A 16 horgony elmozdulását korlátozhatjuk olymódon, hogy a 22 bordákat a 23 tárcsáknak ütköztetjük, vagy egy alternatív megoldásnál a 18 záródarab kialakítható úgy is, hogy a 16 horgony részére ütköztető felületet képezzen. A 23 tárcsákat és a 25 tekercsrészeket a 16 horgony 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
