182892. lajstromszámú szabadalom • Talajművelő gép
* 1 182 892 2 A találmány tárgya talajművelő gép, amely lényegében véve a talajt függőlegesen és vízszintesen szétválasztó késsel, valamint a haladási iránnyal ellentétes értelemben meghajtható, vízszintesen ágyazott, s fogakkal ellátott rotorral rendelkezik. A talajműveléshez általában ekéket, kapálószerszámokat, talajmarókat, boronákat, trágyaszórókat, gyom- és kártevőirtószerek szétosztására szolgáló permetezőkészülékeket, vetőgépeket, tömöritőhengereket és hasonló, speciális gépeket alkalmaznak. Ezek a speciális, illetve célgépek és készülékek jól használhatóak egy-egy meghatározott feladathoz, azonban nem általános használatúak. Ez azonban azt jelenti, hogy a még máig is szokásos művelési móddal a talajt egymás után kell megművelni az egyes speciális gépekkel, ami rendkívül időigényes módszer. Nem hiányoztak olyan irányú kísérletek, hogy az egyes speciális készülékeket egyetlen gépben, kombináltan alkalmazzák annak érdekében, hogy a talajművelés különböző munkafolyamatait egyidejűleg lehessen elvégezni, s ezáltal időt megtakarítani. Ezen elméletileg ismert kombinációs lehetőség gyakorlati megvalósítása azonban ezideig meghiúsult azon rendkívül nagy energiaigény miatt, amit egy ilyen kombinált gép megkívánna. A találmány alapját azon feladat képezi, hogy csökkenteni lehessen az olyan univerzális talajművelőgép teljesítmény-, azaz energiaigényét, amely a gép — mint ismeretés - egy vontató erőgéphez kapcsolható, vagy saját hajtóművel ellátott gépvázból áll, amelyre a menetirányt tekintve egymás mögött, a talajt függőlegesen hasító kés — előnyösen tárcsáscsoroszlya vagy hasonló — a talajt vízszintesen szétválasztó és hátrafelé megemelő, egymás mellett elhelyezett ekeszerű kések, valamint egy forgásba hozható, vízszintes rotor, mint aprítóhenger található, utóbbi a talajfelszínbe belehatoló fogakkal ellátva. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a fogakat a rotortengelyen legalábbis három, de előnyösen öt, kerületi irányban egymástól egyenlő távolságban eltolt sorokban, csavarmenet-alakban helyezzük el, lényegileg egyenesre alakítjuk ki azokat, és kb. érintőlegesen, mereven erősítjük őket a rotortengelyre, miközben azok a rögzítési pontjaikhoz tartozó sugarakkal 50- 80° közötti szöget zárnak be, hosszúságuk a rotortengely átmérőjéhez képest kb. 2:1 arányú és külső végeiken kihegyezettek, a forgási irányban pedig lapátszerűen hajlítottak. Az ilymódon kialakított fogas rotort a találmány értelmében 3—1Ö km/óra munkasebesség esetén 100- 800 ford/perc fordulatszámmal kell hajtani. Normál talaj esetén a fordulatszám célszerűen 250 ford/perc, a sebesség pedig mintegy 5 km/óra. A fordulatszámot és a sebességet, valamint a fogak behatolási mélységét azonban esetről esetre a megművelendő talajhoz kell igazítani, s ezen oknál fogva ezek változtathatóak. így a fogasrotor is úgy van összekötve a gépállvánnyal, hogy magassága állítható legyen. A találmány szerinti talajművelő gép teljesítményigényét továbbá döntően befolyásolja az ekekés elhelyezése és kialakítása. Kézenfekvő megoldás az volna, ha ezt az ekekést az ekevashoz hasonlóan alakítanánk ki. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a szokásos ekevas igen nagy ellenállást jelent az előtoló ipozgás számára. Annak érdekében, hogy ezt az ellenállást csökkentsük, azt javasoljuk, hogy ez ekeszerű késeket önmagukban ismert módon egymáshoz képest hegyesszögben, a hosszanti tengelyre szimmetrikusan elhelyezkedő késélekből alakítsuk ki, amelyek egymással 60-90° közötti - célszerűen 75° - szöget zárnak be és a haladási irányban elülső végüknél a 5 vízszinteshez képest csupán kb. Í0-30° hajlásszöggel rendelkeznek. A talajművelő gép haladása során ezek a kések vízszintesen elvágják a talajt és az elválasztott talajrészt hátrafelé, a kés feletti elhaladása közben felfelé kissé megemelő lik. A talaj teljes átfordítására, kifordítására, mint az eke esetén, itt nincs szükség, mivel ezt a munkamenetet a mögötte elhelyezkedő fogas rotor veszi át, amely a talajrészeket megragadja és hátradobja, miközben azok lazulnak, megforgatódnak, aprítódnak és átjárja azokat a 15 levegő. Azért azonban, hogy ezek a lapos kések ne a talajon csússzanak végig, hanem inkább belehatoljanak a talajba, ezért a munkairányt tekintve elülső végüknél el vannak látva egy aláfogókéssel, amely a vízszinteshez viszonyítva a késéleknél erősebb hajlású, éspedig előnyö- 20 sen kb. 30° alatt hajlik. Ezen elrendezésnél az ekekések olyan mélyen hatolnak a talajba, amennyire ezt az eléjük kapcsolt támasztóhenger megengedi, amely a beállítás céljából magasságában állíthatóan van ágyazva. A támasztóhenger a maga részéről ellátható gyűrűs késekkel, ame- 25 lyek a növénymaradványokat, gyökérzetet stb. szétdarabolják és a talaj aprítását is szolgálják. Az ekekés további részleteit az ábrákon bemutatott példaképpen! kiviteli alak kapcsán ismertetjük részletesebben, s az igénypontokban foglaljuk össze jellemzőit. 30 Különösen a hosszabban kinyúló talajművelő gépeknél tanácsos, ha a menetirányban hátsó végüknél egy további hengert — szabadon forgó támasztóhengert — helyezünk e. Ezen támasztóhenger kényszerűen a megművelt talaj felületi tömörítését eredményezi, ami különö- 35 sen abban az esetben kívánatos, ha, miként ezt mi is javasoltuk, ugyanazon munkamenetben trágyázószert, gyom- és kártevőirtószereket, illetve vetőmagot juttatunk ki folyékony, illetve szemformában. A fentiek szerint kialakított talajművelő gép az alábbi 40 előnyökkel rendelkezik: 1. Lehetségessé válik ugyanazon munkamenetben többféle munka egyidejű elvégzése, ami gazdaságossági, biológiai, fizikális és végül költségbeli előnyökkel jár, miközben azt is lehetővé teszi, hogy egy szokásos teljesít-45 ményű vontatójárművet, vagy meghajtóművet alkalmazzunk. 2. A talaj közvetlenül a fellazítást követően alapvetően jobban és egyben hatásosabban művelhető meg, azaz aprítható, keverhető, egyengethető. 50 3. Trágyázószer és a gyom-, valamint kártevőirtószerek jobban hatnak, ha azokat közvetlenül a frissen megművelt talajba juttatjuk bele. 4. A vetés egyenletesebb lesz, mivel a vetősorok előtt nem halad vontatónyom, amely a fellazított talajt össze-55 nyomja. 5. Növénymaradványok és trágya általában jobban szétoszlik, mivel az egész feltalajban egyenletesen keverednek bele, míg például szántásnál egyszerűen egy rétegben kerülnek lerakásra, ami pl. penészedést eredmé-60 nyezhet. 6. A találmány szerinti talajművelő géppel kiválóan elpusztíthatok a gyökérgyomok, mivel ezek a talajfelszínre kerülnek és ott elszáradnak. 7. A megművelt talajban nem maradnak kiszántott 65 barázdák és egyéb egyenetlenségek. A vontató hajtott 2
