182827. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés kapcsolási áramkörökben alkalmazott kapcsolótranzisztor vezetőfázisának vezérlésére

1 182 827 2 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés hálózati kapcsolóáramkörökben alkalmazott kapcsolótranzisztor vezető-fázisának vezérlésére. A találmány szerinti kap­csolási elrendezés különösen elektronikus készülékek, például televíziós vevőkészülékek áramforrásához alkal­mazható igen előnyösen. Az 2 160 659 számú Német Szövetségi Köztársaság­beli szabadalmi irat, valamint a 2 336 110 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat olyan hálózati kapcsolóáramköröket ismertet, amelyben az al­kalmazott kapcsolótranzisztor vezetőfázisának vezérlé­sére önmagában ismert kapcsolási elrendezést alkalmaz­nak. A kapcsolótranzisztor vezérlésére vezető állapotá­ban szükséges bázisáramot ezeknél az említett ismert kapcsolásoknál visszacsatolótekercsként alkalmazott ve­zérlőtekercs szolgáltatja, és a bázisáramot előtétellenállás szabályozza. A kapcsolótranzisztor működéséhez szük­séges periodikus lezárást olyan lezárószerv végzi, amely a bázisáram irányához képest ellenkező irányban fejti ki hatását. A kapcsolótranzisztor emitterkörében lévő ellen­állást a kapcsolótranzisztor kimenőáramával arányos feszültség szolgáltatja, amely a lezáró fázis kezdetének befolyásolására szolgáló szabályozószervvel van össze­kötve, miáltal a kimenő feszültség stabilizálása biztosít­ható. Ennek az ismert kapcsolásnak hátránya abban van, hogy a kapcsolótranzisztor bázisáramának változása kö­vetkeztében ez a bázisáram a kollektoráram változásával fordított értelemben arányos. Minthogy a kapcsolótranzisztort valamennyi gyártási szórásból eredő tűréshatárok között a telítési állapotban kell vezérelni, ennek következtében a kapcsolótranzisz­tor tárolási ideje a befolyásolandó hálózati áramkör kí­vánt szabályozási paramétereire nézve hátrányosan hat ki. Ezt a hátrányt a kapcsolótranzisztor tárolási idejével és áramerősítési paraméterével szemben támasztott ma­gasabb követelmények útján csak részben lehet korlá­tozni. A hálózati áramkörök kapcsolótranzisztorainak bázis­árama vezérlésére egy további szabadalom vált ismere­tessé, amelyet az 1 246 097 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi irat ismertet. E szerint a megoldás szerint vezérlőtranzisztorként kialakított határolóellenállást alkalmaznak, amelynek feladata, hogy a vezető-fázisban a bázisáramot fokozatosan változtassa, a bemenő feszültség függvényében. A vezérlőtranzisztor bázisáramát külön kapcsolófokozat hozza létre. Az em­lített vezérlőtranzisztor egy szabályozószervvel össze­kötve a kimenő feszültség stabilizálása céljából is felhasz­nálható, minthogy a kapcsolótranzisztor kollektorárama a telítetlenség következtében korlátozva van, azaz a kol­lektoráram csökken. Ennek a megoldásnak a hátránya az, hogy a kapcsolótranzisztor bázisáramának a bemenő feszültség függvényében való vezérlése nagy ráfordítást kíván, és minthogy a kapcsolótranzisztor telítetlen álla­potba kerül, ennek következtében ez a kapcsolás nagy tápfeszültségek részére szolgáló hálózati kapcsolóáram­körök részére nem alkalmazható, minthogy a kapcsoló­­tranzisztornak a teljesítményfüggő túlterhelése semmi­képpen sem kerülhető el. Célunk a kapcsolóáramkörök szabályozási paraméte­reinek javítása, és a kapcsolótranzisztor tárolási idejére és áramerősítésére vonatkozó eddigi magas követelmé­nyek csökkentésének lehetősége. Az a célkitűzésünk, hogy a kapcsolóhálózatokban al­kalmazott kapcsolótranzisztorok vezető-fázisának vezér­lésére olyan kapcsolási elrendezést javasoljunk, amelynek vezérlőtekercse és báziskörében vezérlőtranzisztora van, továbbá, amelynek emitterkörében lévő ellenállás úgy van kialakítva, hogy az igen kis ráfordítás árán a kollek­torárammal arányos bázisáramvezérlést biztosítson, mi­nek következtében a kapcsolótranzisztor tárolási idejé­nek hátrányos befolyása a kapcsolóhálózat szabályozási paramétereire nézve jelentős mértékben csökkenthető. A találmány szerinti kapcsolási elrendezést olymódon alakítjuk ki, hogy vezérlőtranzisztorként a kapcsolótran­zisztor vezetőképességével komplementáris tranzisztort alkalmazunk, amelynek kollektora a kapcsolótranzisztor báziskörében lévő vezérlőtekercshez van kötve, emittere egy ellenálláson keresztül a kapcsolótranzisztor emitteré­­hez van kötve, bázisa a kapcsolótranzisztor emitterellen­­állásának a kapcsolótranzisztorhoz csatlakozó sarkával ellenkező sarokhoz van kötve, és hogy a vezérlőtranzisz­tor kollektora és emittere között egy további ellenállás van beiktatva. Minthogy a vezérlőtranzisztor vezető­­képességének állapota, és ezzel a kapcsolótranzisztor bázisárama kizárólagosan a kollektorárammal arányos azon feszültségeséstől függ, amely a kapcsolótranzisztor emitterellenállásán létrejön, és a vezérlőtranzisztor emitterkörében lévő ellenállás nagyságától függ, ezért a kapcsolótranzisztor bázisárama mind a hálózati feszült­ség változásaitól, mind pedig a hálózati áramkör terhelés­változásaitól mindig helyes irányban áll befolyás alatt, azaz nagyobb vagy kisebb bázisárammal történik a vezér­lés, minek következtében a kapcsolótranzisztor tárolási idejének hátrányos befolyása a kapcsolóhálózati áramkör szabályozó paramétereire, a kimenő feszültség stabili­zálása szempontjából jelentős mértékben csökkenthető. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy további kiviteli alakjának lényege az, hogy egy pótlólagosan a vezérlő tranzisztor kollektora és a vezérlőtekercsnek a kapcsolótranzisztor bázisához csatlakozó végével ellen­kező sarkához a vezérlőtranzisztor kollektoráramát át­eresztő irányú diódát iktatunk be. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés példakénti kiviteli alakját rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajz a találmány szerinti kapcsolási elrendezést szem­lélteti. Az 1 kapcsolótranzisztor emitterkörében 2 emitter­­ellenallás, báziskörében pedig a 3 vezérlőtekercs van el­helyezve. A 4 vezérlőtranzisztor az 1 kapcsolótranzisz­tor vezetőképességével szemben ellenkező értelmű vezetőképességű, amelynek emittere egy 5 ellenálláson át az 1 kapcsolótranzisztor emitteréhez, kollektora pedig a 6 diódán át az 1 kapcsolótranzisztor bázisához csatlakozó 3 vezérlőtekercs ellenkező sarkához van kötve, míg bázisa a 2 emitterellenállásnak az 1 kapcsoló­­tranzisztor emitteréhez kapcsolt sarkával ellenkező sar­kához van kötve. A 4 vezérlőtranzisztor kollektora egy 7 ellenállás útján az 1 kapcsolótranzisztor emitteréhez csatlakozik. Az 1 kapcsolótranzisztor kimenő áramkörében az áram a vezető-fázisban a 2 emitterellenálláson arányos feszültségesést hoz létre. Ez a feszültségesés az 5 ellen­állás útján a 4 vezérlőtranzisztor vezetőképességének állapotát, illetőleg ennek nagyságát vezérli, és ezáltal a kollektoráram nagyságát határozza meg. Minthogy a 4 vezérlőtranzisztor kimenő áramköre az 1 kapcsoló­tranzisztor 3 vezérlőtekercsének bemenő áramkörével sorba van kötve, így bázisáramát a 4 vezérlőtranzisztor 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom