182748. lajstromszámú szabadalom • Elektrokémiai eljárás és berendezés gázok vízgőztartalma parciális nyomásának meghatározására
182.748 nyéből ia következik abban az esetben, amikor azt egy diffúzióra korlátozott folyamatra alkalmazzuk. Az elektrolízis gáz hal-, mazâllaçotu termékei a gázdiffuziós membránon keresztül visszadiffundalnak az analizált gáz mennyiségébe. A gáz halmazállapotú közegek vizgőztartalma parciális nyomásának meghatározására kifejlesztett berendezés a találmány szerint egy speciális elrendezésű elektrokémiai cellából, egy 2-80 V-os feszültségű egyenáramú tápforrásból és egy árammérőből áll. Maga a cella egy házból áll, amelyben porózus szeparátor van elhelyezve. A szeparátor erősen higroszkópikus anyaggal teljesen át van itatva. A szeparátor két oldalánál két Siebel-elektróda van szimmetrikusan elhelyezve. Mindkét elektróda egy vagy több, meghatározott gázáteresztő tulajdonságú féligáteresztő gázdiffúziós•membránnal van a környezeti légkörtől elszigetelve. A cellaházaknál a gázdiffuziós membránok két 0-gyürüvel vannak tömitve. A gázdiffuziós membránok porózus részenek porozitása közepes, 10~9 és 10“7 m között van. A találmány szerinti eljárás előnye abban van, hogy. sem állandó gáz tömegáramra, sem pedig ennek a tömegáramnak a figyelését végző berendezésre nincs szükség. Az eljárás lehetővé teszi, hogy az ismert eljárásoknál szükséges minimális mennyiség-' nél egy nagyságrenddel kisebb mennyiségű gázmintát analizáljunk. A találmány szerinti berendezés működését és felépítését tekintve egyaránt lényegesen egyszerűbb az ismert berendezéseknél. Az elektrokémiai cella, amely a berendezés érzékelője, könnyen előállítható és nagyon kicsi. Az érzékelő kis mérete lehetővé teszi, hogy a gáztömeg minden részén megmérjük^a nedvességet. Sokkal kisebb tömegű közömbös fémre van szükség az elektródák előállításáhozj mint az ismert berendezések esetében. A gázdiffuziós membránok speciálisan kiválasztott felépítéséből adódóan a cellaáram a hőmérséklet és a vizsgálandó gáz fajtájának függvényében elhanyagolható mértékben változik meg. A találmány szerinti berendezést példakénti kiviteli alak kapcsán, a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az 1. ábrán a berendezés metszetben latható. A berendezés részei a következők: 1 elektrokémiai cella, 40 V-os 2 egyenáramú tápforrás és 3 mikroampermérő, amelyek egymással sorba vannak kapcsolva. Az 1 elektrokémiai cella házból áll? amelyben porózus 4 szeparátor van elhelyezve, és a 4 szeparátor foszforpentoxid^koncentrált oldatával van teljesen átitatva. A 4 szeparátor két darab platinából készült 5 Siebel-elektróda között van elrendezve. Mindkét 5 Siebel-elektróda két darab porózus 6, 7 gázdiffuziós membránnal van a környezeti légkörtől elszigetelve. A belső 6 gázdiffuziós membrán nagy gázateresztő tulajdonságú és jó szigetelési tulajdonságokkal rendelkezik. A külső 7 gázdiffuziós membrán gázáteresztesét pontosan meghatározott értékűre választjuk meg, éspedig a belső 6 gázdiffuziós membránénál lényegesen kisebbre, úgyhogy ez a membrán korlátozza a vizgőznek a környezeti légkörből az elektródákba történő diffúziós sebességét, A 8 tömítőgyűrűk akadályozzák meg a gázok elillanását a membrántartományon kivüli részekről. A találmányt a bemutatott kiviteli példa kapcsán ismertetjük részletesebben. A vízgőzök parciális nyomásának meghatározásához olyan berendezést alkalmazunk, amely egy elektrokémiai cellából egy 30 V-os stabilizált egyenirányítóból és egy 60 mV-os mérési 3
