182747. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamosan fűthető üvegtáblák és kerámiai anyagok előállítására
182.747 a megközelítően azonos ösazellenállással rendelkező tárcsákat, hogy az ezt követő galvanizálás során azonos feltételek között kezeljék azokat. A nyers darabok mért összellenállás értékét a galvanizálást időtartam és/vaçy a galvanizálást áramerősség vezérlésére használják. Az eljárás automatizálására javasolták továbbá az állandó galvanizáló feszültség mellett a növekvő fémleválasztással nagyobbodó galvanizáló áram mérését, és a galvanizálás automatikus lekapcsolás át, amikor eléri az egyik kívánt végellenállásnak megfelelő áramerősséget. Ismert megoldás továbbá eltérő kimenő ellenállású több üvegtábla egyidejű galvanizálása a megfelelő értékű ellenállás elokapcsolasával a mindenkori tárcsa áramkörébe, igy minden tárcsánál azonos galvanizálást időtartam érhető el. Ezen kivül ismert továbbá, hogy az ellenállás csikók beégetése után minden egyes csikban ellenőrizhető az áramátfolyás, amennyiben a vezető rendszeren keresztül áramot vezetnek, és hogy minden ellenálláscsik körül kialakuló elektromágneses tér induktiv mérőfejjel letapogatható. A hibás ellenálláscslkokkal rendelkező táblákat, például a legfinomabb hajszálrepedésekkel, amelyek a mérőáram megszakadásához vezetnek a mindenkori csikban, ilymódon még a galvanizálás előtt kiszortirozzák. Az ismert eljárásváltozatoknál az első galvanizálás alatt, előnyösen a beégetett vezetőrendszer rézzel történő bevonása alatt, törekednek az előirt érték közelében lévő ellenállás érték elérésére. Ezt követően a rézzel bevont ellenálláscsik összellenállás értékét ismételten mérik, és a mérési értéktől függően a második galvanizálás! kezelési lépcsőben korrózióvédő réteget választanak le a kivánt végellenállás eléréséig. Jelenleg a szűk határok között mozgó ellenállás értékkel rendelkező villamosán füthető üvegtáblák előállítása-nagyon gazdaságtalan, és magas mérőkészülék- és időráfordítással jár. A nagy technikai ráfordítás ellenére az iveit és az egyenesvonaluan haladó, a mindig oldalt elhelyezett ^yüjtősinban torkolló ellenálláscsikok vezető rendszerei a beegetés után eléggé eltérő villamos vezető képességgel rendelkeznek. Ezek a különbségek a gyártási feltételek mellett a szitanyomó keret diagonál feszítésével az ellenálláscsikok és szövetfonalak i-~ ránya közötti 14- és 76® közötti szögterület elérésére és a csikók oldalirányú fürészfog-behatárclásának elérni kivánt, egyen-’ letesebb galvanikus leválasztásával nem csökkenthető jelentősen, és egyáltalán nem kerülhető el. Ebhez járul diagonál feszítésnél a szövet egyenetlen felületi feszítése következtében kényszerűen fellépő szövethurok-torzulás, aminek következménye a lenyomat nem ellenőrizhető vonalszélesedése. Ezen kivül nehézségeket okoz az eltérő hajlású ellenállás csikóknál a fent említett szögtartomány betartása még sabloncserénél is. A gyártási feltételek mellett el kell továbbá tekinteni a sablonállási idő jelentős lerövidítésétől a diagonál feszítésnél. A leirt eljárás változatok további hibája a hibásnak minősített nyers darabok szükséges kiválasztása a galvanizálás előtt az egyes ellenállás csikók ellenőrző mérései, valamint a vezető rendszer megállapított kimenő ellenállásai alapján. Ily módon gyakran olyan táblákat is kiszortiroznak, amelyeknek ellenállás cslkjai egyenként a nanométer tartományba eső legkisebb megszakításokkal rendelkeznek, mint a hajszálrepedések és hasonlók. 3
