182718. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú szövetszerkezet-vizsgáló készülék
182.7'8 A találmány tárgya mikrohullámú szövetszerkezet-vizsgáló készülék, amely különösen szerves - élő és élettelen — anyagok szövetszerkezetének azok villamos tulajdonságai alapján végzett vizsgálatára alkalmas. A találmány szerinti megoldású műszer olyan mikrohullámon történő dielektromos állandó /továbbiakban £/, veszteségi té- . nyezŐ /továbbiakban tg '/, vezetőképesség /továbbiakban G/, hullámábazorciós tényező /továbbiakban K/ mérésére alkalmas, melynél a vizsgálandó anyag tetszőleges konzisztenziáju lágy, képlékeny, folyékony vagy por alakú lehet, melybe a vizsgáló tüelektróda beleszarható, tehát a műszer használható élő anyagok lágy szöveteinek a vizsgálat ára is, és a tüelektróda vizsgálandó anyagba vezetése közben kapott mérési adatok számítógéppel azonnal értékelhetők, szükség esetén magnetofonszalagon, vagy tetszőleges, információtároló berendezéssel rögzíthetők, miáltal a vizsgálat elvégzése, és ennek tetszőleges számú megismétlése a vizsgálati anyagtól térben és időben függetlenül is történhet. Az anyag fizikai, kémiai jellemzői, és a különböző frekvenciákon mutatott dielektromos tulajdonságai közötti kapcsolat régóta ismert, ezért a dielektromos sajátságok nagyfrekvencián történő mérése a századforduló óta foglalkoztatja a szakembereket • Drude volt az első, aki "hullám módszer"-nek nevezett eljárásával mérte meg egy anyag t-jét olyan módon, hogy nagyfrekvenciával gerjesztett két párhuzamos vezetéken mérte az állóhullámok hullámhosszát először levegőben, a vizsgálandó anyag * nélkül, majd a kérdéses anyagban. /Lásd: Drude, P.: Z.Physikal. Chem. 23, 267/1897/. *7..... A klasszikus Drüde módszert Schmidt módosította a modern nagyfrekvenciás technika alkalmazásával. /Schmidt, W.: Ann. Physik. 64, 713/1921/. ßchwann nagy csillapítású vizsgálandó anyagok esetén sem a feszültség maximumokat, sem a feszültség csomópontokat nem tudta élesen indikálni, ezért a maximumok indikálása helyett a rezonanciagörbéből következtetett az anyag dielektromos tulajdonságaira. /Lásd: Schwann, H.: Ann. Physik. 5» 253/1950./ Huber és Hartmuth a korábbi Lecher vezetéket kábellel helyettesítette, és a vizsgálandó anyagot a koaxiális vezeték belső ere, és a külső köpeny közé helyezte. /Lásd: Hartmuth, L*: Z. Naturforschg. 9b, 257/1954/., Huber, 0.: Naturwiss. 38, 281/ 1951.» Huber, 0.: Angew.Physik. 6, 9/1954./ Borgnis üregrezonátorral előállított nagyfrekvenciás energia elnyelésén alapuló mikrohullámú dielektrométert készített. Bleadel és Malmstadt a szuszceptanciaváltozás alapján történő mérés egyik érdekes példáját szolgáltatta. Az üregrezonátor nagyfrekvenciás energiát tartalmazó terébe juttatta a vizsgálandó anyagot, és az ezáltal bekövetkezett frekvencia-eltolódást mérte frekvenciastandarddal való összehasonlítás utján. /Lásd: 158 932 sz. magyar szabadalmi leírást./ Dr. B. Nagy és feltalálótársai a vizsgálandó anyagot a nagyfrekvenciás rezgőkör induktivitásába helyezték,■és vizsgálták a rezgési amplitúdó változását. /148.670 és 149*345 az* l-o k/ Szabó Géza és feltalálótársai a vizsgálandó anyagot a nagyfrekvenciás rezgőkör kondenzátorának fegyverzetei közé helyezve mérték a rezgési amplitúdó változását. /Lásd: Dr. B. Nagy Sándor 2
