182689. lajstromszámú szabadalom • Világító egység
23 182689 24 csatoló 23 tekercsen keresztül, feszültséget hoz létre, amely olyan irányú, hogy a 30 tranzisztor bemeneti átmenetét záróirányban igyekszik előfeszíteni. (Kezdetben a lámpaáram nulla és kicsi értékű is marad ezeknél a lámpaállapotoknál.) A 26 pont feszültségét rákapcsoljuk a 34 és 35 ellenállásokból álló feszültségosztóra, amelynek kimeneti csatlakozási pontja a 30 tranzisztor bázisához kapcsolódik. A 26 ponton megjelenő feszültség pozitív, és annak csak egy töredék részét (1/181-ed részét) kapcsoljuk a bázis elektródhoz. A feszültség itt olyan irányú, hogy nyitóirányban igyekszik vezérelni a 30 tranzisztor bemeneti átmenetét. Az előgyújtás alatt a 26 ponton a feszültség maximális értékű és elegendő ahhoz, hogy kinyissa a 30 tranzisztort és beindítsa az oszcillációt, ha feltételezzük azt, hogy elegendő idő állt rendelkezésre a 31 kondenzátor fel töltéséhez. A trigger oszcillátor relaxációs oszcillátorként működik, ahol a 31 kondenzátort a működtető hálózat passzív elemei ismételten föltöltik és a 19 teljesítménytranzisztor és a 30 tranzisztor ismételten kisütik. A 31 kondenzátor feltöltési periódusát elsősorban a 31 kondenzátor kapacitása, a 35 ellenállás értéke és, amint azt látni foguk, a 31 kondenzátor töltéséhez felhasznált különbségi feszültség nagysága határozza meg. A 31 kondenzátor egyik kivezetése a 30 tranzisztor bázisához és a 34 és 35 ellenállásokból képzett feszültségosztó kimenetéhez, másik kivezetése pedig a 19 teljesítmény tranzisztor bázisához csatlakozik. Ez utóbbi kondenzátorkivezetés és a testpont között két útvonal épül ki, ezek egyike tartalmazza a záróirányban előfeszített 28 diódát és a vele sorosan kapcsolt 29 ellenállást, a másik útvonal pedig az egymással sorosan kapcsolt kisellenállású visszacsatoló 23 és 24 tekercseket és a lámpaáram érzékelő 33 ellenállást tartalmazza. A 31 kondenzátor kisütése akkor kezdődik, amikor a 30 tranzisztor vezetni kezd, és akkor fejeződik be, amikor már a 30 tranzisztor a 19 teljesítmény tranzisztort vezetési állapotba vezérelte. Amikor mindkét tranzisztor vezetőállapotban van, akkor a 31 kondenzátor mindkét kivezetése egy nyitott állapotban lévő félvezető átmeneten keresztül egy közös ponthoz csatlakozik, ez kisüti a 31 kondenzátort, és megszünteti a 19 teljesítmény tranzisztor nyitóirányú előfeszültségét és azt lezárja. Amint a későbbiekben látni fogjuk, a 20 transzformátor lezáró hatása egy maradék záróirányú feszültséget hagy a kondenzátoron a kapcsoló vezetési állapotának befejeződésekor. Az áramkör vizsgálata kimutatja, hogy amikor megfelelően magas feszültség van jelen a 20 transzformátor 26 pontján, és ugyanakkor a lámpaáram értéke alacsony, akkor az oszcillátor vezetni kezd, ha a 31 kondenzátor feszültsége eléri azt az értéket, amely mellett nyitóirányban tudja vezérelni a 30 tranzisztor bázisátmenetét (+ 0,6 V-ot), amint azt a fentiekben jeleztük. A 31 kondenzátoron lévő feszültséget a feszültségosztó kimeneti feszültsége és a lámpaáram által a 33 ellenálláson létrehozott feszültség különbsége határozza meg. A 31 kondenzátor töltőellenállását, ha a feszültségosztót és az áramérzékelő 33 ellenállást sorosan kapcsolt generátoroknak tekintjük, elsősorban a 35 ellenállás értéke határozza meg, mivel a 34 ellenállás vele villamos szempontból párhuzamosan kapcsolódik és értéke sokkal nagyobb a 35 ellenáUásénál. A 33 ellenállás hatása elhanyagolható, mivel ez sorosan kapcsolódik és értéke a 35 ellenállásénál sokkal kisebb. Így a relaxációs oszcillátor időállandóját elsősorban a 31 kondenzátor és a 35 ellenállás határozza meg. Ha a feszültségosztót mint egy generátort tekintjük, akkor töltőfeszültségét a 26 pontból nyeri. A feszültségosztó nagy impedanciájú terhelést jelent a primer áramkör számára, és ilyen módon töltőáramként reprodukálja a 26 ponton lévő feszültség jelalakot. Röviden összefoglalva az ekvivalens töltőáramkor, ha azt a feszültségosztó felől nézzük, egy 181/1-es osztóként reprezentálhatjuk, amely a 26 pontból indul ki és belső ellenállása mintegy 1000 ohm. Az áramérzékelő 33 ellenálláshoz csatlakoztatott kondenzátorkivezetés felől nézve a töltőáramkört egy feszültségforrás képezi (egy kis belső impedanciájú feszültségforrás), amelynek forrásfeszültsége megegyezik a katódáramnak és a 33 ellenállás 2 ohmos értékének a szorzatával és, amint azt a fentiekben állítottuk, a töltőellenállás lényegében 1000 ohmos. Miután a 30 tranzisztor már vezető állapotban van, áram folyik keresztül a primer visszacsatoló 23 tekercsen, és az erősen regeneratív visszacsatoló hatás, amely magában foglalja a szekunder visszacsatoló 24 tekercset és a 31 kondenzátort, rövid időtartamú trigger impulzust hoz létre, amely a tranzisztoros kapcsolót, tehát a 19 teljesítménytranzisztort beindítja. A kezdeti indulási feltételeket és a relaxációs oszcillátor minden rezgésének a töltési időtartamát a működtető hálózat létesíti. A 31 kondenzátor teljesen kisül, amikor a 19 teljesítménytranzisztor és a 30 tranzisztor vezető állapotba kerül. A 31 kondenzátor fordított irányban töltődik fel amikor a 23 és 24 tekercsekben a visszacsatolás megfordul, amely a tranzisztoros kapcsoló maximális vezetési állapotának köszönhető. Amikor a vezetés befejeződik, akkor a 31 kondenzátoron egy közelítően 4 vagy 5 V-os vezetést letiltó feszültség keletkezik. Ezt a záróirányú feszültséget a sorosan kapcsolt 28 dióda és a 29 ellenállás korlátozza, és ez képviseli a relaxációs oszcillátor minden töltési periódusának a kezdeti pontját. Miközben a 19 teljesítménytranzisztor vezető állapotban van, a feszültségosztó 34 és 35 ellenállásai és a lámpaérzékelő 33 ellenállás által képviselt virtuális generátorok, amelyek a relaxációs oszcillátorhoz tartoznak, inaktív állapotban vannak és megakadályozzák a 31 kondenzátor ismételt feltöltődését és meggátolják a következő oszcillációs ciklus indítását. Tételezzük fel, hogy a lámpaáram már megindult és a lámpán a feszültség már növekedni kezdett, akkor a 31 kondenzátor fel töltéséhez használt különbségi feszültség az átlagértékre esik, megnöveli a 19 teljesítmény tranzisztor nyitásához szükséges időt és indítja a következő trigger impulzust. A későbbiekben még részletesebben leírt módon ez több időt biztosít a működtető hálózat bemeneti áramkörében tárolt energia részére, hogy a lámpához jusson. A hullámalakok igazolják, hogy a parázs-ív 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13
