182680. lajstromszámú szabadalom • Hőrekeményedő beégető lakk
5 182680 6 A fenti irodalmi helyek közül az utóbbi DOS-ban leírt módszer hozta a legnagyobb műszaki haladást. Az itt leírt ömledékes ragasztólakkokkal problémamentesen vihetők fel bevonatok előnyösen hőálló lakkal szigetelt F (155 °C) — H (180 °C) hőosztályokba tartozó huzalokra. A bevonatok — az alapszigeteléshez hasonlóan — jól tárolhatók és így a beégetős lakkhuzalok tároláskor nem változnak, jól tekercselhetők és jól beégethetők [a fenti hőosztályokat a Bureau Central de la Commission Électrotechnique Internationale (1, Rue de Varembé, Genf, a továbbiakban CEI 85 (1957) közleményben határozták meg]. A gyakorlat azt mutatta, hogy a 2,443.252 sz. NSZK-beli nyilvánosságra hozatali iratban leírt ömledékes ragasztólakkokkal F—H hőosztályba tartozó elektromotorok számára gerjesztő tekercsek készíthetők, melyek legalább olyan kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a megfelelő, F—H hőosztályba tartozó itatólakkokkal készült megfelelő gerjesztő tekercsek. Nagyobb mechanikai és/vagy termikus igénybevételnek kitett tekercsek (pl. F—H vagy e. feletti hőosztályba tartozó elektromotorok forgórész tekercsei, kéziszerszámgépek gerjesztő és forgórész tekercsei, szabadon forgó tekercsek és rövid időn át 250 °C°nál magasabb hőmérsékleten túlterhelt tekercsek) esetében azonban a 2,443.252 sz. NSZK-beli nyilvánosságra hozatali iratban leírt ömledékes ragasztólakkok sem felelnek meg, minthogy a tekercsek a magasabb hőmérsékleten mutatott alaktartósága vagy általános tartós hőállósága vagy termikus túlterhelésállósága nem kielégítő. Másrészről a gyakorlat azt mutatta, hogy különösen kis tekercsek gazdaságos gyártásához lehetőleg rövid beégetési időre van szükség. Rendkívül problematikus azonban olyan ömledékes ragasztólakk alkalmazása, mely pl. 180 °C-on vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten beégetéssel néhány perc alatt kikeményíthető, minthogy az ilyen ömledékes ragasztólakkok már a lakkal szigetelt drótok bevonása után az oldószer kiűzésekor legalább részben kikeményednének és ezért a kész beégetős lakkhuzalokból előállított tekercselések beégetéssel történő utólagos megszilárdulása nem játszódna tökéletesen le. Fentiek miatt kis beégetési idők sokkal egyszerűbben érhetők el 200 °C-nál magasabb beégetési hőmérséklet mellett. Ez esetben azonban a kikeményedésnek lényegesen gyorsabban le kell játszódnia mint az ismert ömledékes ragasztók esetében. Ezenkívül az alapszigetelést biztosító alaplakkot és az ömledékes ragasztólakkot (azaz az ún. beégetős lakkhuzal rendszer komponenseit) egymáshoz képest jól meg kell választani, nehogy a beégető lakkhuzal az alkalmazott magasabb beégetési hőmérsékleten károsodjék. így ún. „hősokkrepedések” nem keletkezhetnek és az alapszigetelés nem lágyulhat meg ; szükséges továbbá, hogy az ömledékes ragasztó gyorsan megolvadjon, majd lényegesen gyorsabban és erősebben térhálósodjék, mint az eddig ismert hőre keményedő ömledékes ragasztók. Nagyobb tekercsek készítésekor azonban gyors beégetés nem végezhető könnyen el, minthogy nagy tekercsmasszák gyors felmelegítése és lehűtése nagyon nehézkes és a tekercsekben nagy mechanikus feszültségek keletkeznek. Ezzel szemben nagyobb tekercsek enyhébb beégetési körülmények között (pl. a tekercsek 200 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten, előnyösen legfeljebb 180 °C-on hűtőszekrényben történő több órás tárolásával) problémamentesen készíthetők el és ily módon nagyon jó és optimálisan kiegyenlített tulajdonságokkal rendelkező tekercsek állíthatók elő. A különböző beégetési eljárásokra való tekintettel egy hőre keményedő ömledékes ragasztólakk csak akkor használható univerzálisan lakkal szigetelt drótok bevonására, ha az ömledékes ragasztó egyrészről már kb. 180 °C-os hőmérséklettől megolvasztással ragasztóképessé válik, azonban ehhez képest lassabban kemény edik, míg másrészről 200 °C-nál magasabb hőmérsékleten — előnyösen legfeljebb 220 °C-on — beégetéssel a lehető leggyorsabban termikusán kikeményíthető. A csupán 220 °C-nál magasabb hőmérsékleten beégethető ömledékes ragasztók kis tekercsek készítésére is alkalmatlanok. Ezek a tulajdonságok a további feldolgozási technológia szempontjából is kedvezőek éspedig több lépésben formázott bonyolult alakú tekercsek esetében mikor is az ömledékes ragasztó képlékeny állapotban való alakíthatóságát használják ki. Míg a hőre keményedő beégetős lakkhuzalok csupán olvasztva ragaszthatok 200 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten (azaz addig amíg az ömledékes ragasztó még képlékenyen alakítható) addig a hőre keményedő beégetős lakkdrótok — mint a mindezideig felhasznált hő hatására képlékeny állapotban maradó beégetős lakkok — képlékeny állapotban ismételten alakíthatók. A végső forma kialakításakor a hőre keményedő beégetős lakkdrótok — a hőre képlékeny állapotban maradó beégetős lakkhuzalokkal ellentétben — termikusán kikeményíthetők. Találmányunk célkitűzése olyan hőre keményedő ömledékes ragasztólakk kidolgozása, melynek ömledékes ragasztóképes gyanta komponensei előnyösen már 180 °C-tól, azonban legfeljebb 220 °C-os felső hőmérsékleten beégetéssel kifogástalanul kikeményíthetők, 200 °C feletti hőmérsékleten az eddig ismert hőre keményedő ömledékes ragasztóknál lényegesen gyorsabban és keményebben térhálósíthatók és magasabb hőmérsékleten történő kikeményítés (térhálósítás) után az ismert hőre keményedő ömledékes ragasztóknál lényegesen nagyobb hőállóságot és termikus túlterhelhetőséget mutatnak; e lakkoknak természetesen ki kell elégíteni a tárolhatóság, feldolgozhatóság stb. alapvető követelményeit. Ezeket az ömledékes ragasztólakkokat hőre keményedő beégető lakkhuzalok előállítása céljából előnyösen a már ismert hőálló lakkal szigetelt huzalok bevonására alkalmazhatjuk. Meglepő módon azt találtuk, hogy valamely polihidantoin-gyanta, polihidroxipoliéter-gyanta (fenoxigyanta) és poliuretángyanta oldataiból álló hőre keményedő keverék-alapú ömledékes ragasztólakkot hőálló, lakkal szigetelt tekercseléshuzalokra felvíve olyan 5 10 15 20 25 30 35 40 45 * 50 55 60 4
