182660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás UV megvilágítással polimerizálható monomer oldatok előállítására

5 182660 6 centráció általában 30 és 70% közötti, de célszerűen 30 és 68% között van. Kvaterner ammóniumsók esetében, különösen azok­nál, amelyek aminoalkil-metakrilátokból származnak, akár önmagában, akár akrilamiddal keverve használ­juk is, általában 40—90 súly%-os, de célszerűen 50— 80%-os oldatot használunk. A fotopolimerizációs promotorok vagy másképpen fotoiniciátorok bármilyen ismert típusúak lehetnek. A diacetil, dibenzoil, benzofenon, benzoin és ezek alkil­­észterei különösen azok metil-, etil-, propil- és izo­­propil-észterei említhetők elsősorban. A fotoiniciátoro­­kat a fotopolimerizációnak kitett kiindulási monomer oldatban általában 0,005 és 1% közötti mennyiségben alkalmazzuk a monomerre vagy monomerekre vonat­koztatva, de célszerűen 0,01 és 0,5 súly% között hasz­náljuk. A 2 327 258 lajstromszámú francia szabadalmi leírásban említett antrakinon is használható fotopoli­merizációs adjuvánsként. Az elkészített monomer oldat UV fénnyel való be­sugárzáshoz 150—-500 |xm, előnyösen 300—450 iim hullámhosszúságú UV fényt használunk. A fotopolimerizálandó monomer vizes oldatát egy mozgó hordozóra visszük fel, amely általában egy vagy több végtelenített szalag. A fotopolimerizációnak ki­tett vizes oldat rétegvastagsága általában 2—20 mm közötti, de célszerűen 3—8 mm. A mozgó hordozó cél­szerűen olyan, amelyhez az anyag nem ragad; például poliperfluorolefinek és valamely víztaszító műanyag­gal, például poliészter filmmel bevont vagy bevonat nélküli fémek említhetők mint alkalmas hordozók. A fotopolimerizáció során képződött hő elvezetésére a mozgó fotopolimerizációs hordozót rendszerint hűt­jük. A hűtés kényelmesen megoldható a mozgó hordo­zó alsó oldalának például vízzel való permetezésével. A polmerizációs közeg hőmérséklete célszerűen 75 °C- alatt, de még jobb 60 °C alatt tartani. El is kerülhet­jük a hűtést azonban akkor, ha a monomerek nagy része már polimerizálódott, például ha a még meglevő monomerek aránya kisebb, mint 10% és célszerűen kisebb, mint 2% (a fotopolimerizációnak kitett anyag súlyához viszonyítva). A fotopolimerizációnak kitett monomerek vizes ol­datának pH-ját általában 4 és 13 közé állítjuk be. A pH pontosabb értéke több tényező függvénye. Függ például az alkalmazott monomerektől, az elérni kívánt molekulasúlytól és a monomerekben jelenlevő szeny­­nyezésektől. Általában, ha emeljük a pH értékét, el­kerülhetjük az igen nagy molekulasúlyú térháló ki­alakulását (a térhálósodás oldhatatlan frakciók képző­déséhez vezet), de túl magas pH sem célszerű, különö­sen ha a monomerek hajlamosak az elszappanosodásra. Ha anionos szerves polimert készítünk (kation ion­cserélőt, például akrilamid és alkálifém-akrilátok ko­­polimerjét), az alkalmazott pH általában 9-nél na­gyobb , és leggyakrabban 10. A fotopolimerizációt egy vagy több lépésben is vé­gezhetjük, lehetséges, hogy az UV besugárzást csak addig folytatjuk, míg a monomerek aránya egy kívánt érték alá nem süllyed. A megvilágítás utolsó fázisában, mint azt már említettük, a mozgó hordozó hűtése nem szükséges, és oxigén jelenléte is megengedett. A fotopolimerizációnak kitett közeget körülvevő atmoszféra legalábbis kezdetben célszerűen nedves és/vagy oxigénmentes. Nedves atmoszférát előállítha­tunk például úgy, hogy az öblítőgázt előzőleg vízen vagy valamely vizes folyadékon buborékoltatjuk át. Az oxigénmentes atmoszféra alatt azt értjük, hogy az 5 térfogat %-nál, de még inkább 0,5%-nál kevesebb oxigént tartalmaz. Oxigénmentes atmoszférát például úgy biztosítunk, hogy valamely iners gázzal öblítünk. Végül, különböző polimerizációs adjuvánsokat is hozzáadhatunk a monomer vizes oldatához. Ilyenek a poli-szénhidrátok, különösen az olyan vegyiilete, amelyek legalább egy sav- vagy só-csoportot és leg­alább két szék. alkohol-csoportot tartalmaznak. Alkáli­­fém-glukonátok különösen alkalmasak. Ezeket a ve­­gyületeket például a (töltött) oszlop tetején beadagol­hatjuk, vagy a (töltött) oszlop tetején betáplált mono­merek oldatához keverjük. A találmány szerinti eljárással készített flokkuláló­­szerek igen jól használhatók vizek, illetve szennyvizek kezelésénél. A következő példa, amely a találmány oltalmi körét nem korlátozza, az eljárást szemlélteti és bemutatja annak alkalmazási módját. Példa Az ábrán bemutatott berendezést használjuk. Át­mérője 15 cm, magassága 185 cm. A felső töltet magassága 100 cm. Az alsó töltet magassága 20 cm. Az oszlopot fekete réteggel vontuk be. A felső és alsó rész töltete egyaránt spirál alakú üveg, melynek átmérője 9 mm. 1364 kg ioncserélt víz, 351 kg akrilsav (tisztasága 97%, a maradék 3% víz), 378 kg szóda oldat (tömény­sége 50 súly%), 950 kg akrilamid és 34 kg glicerinnek az oszlop tetején történő betáplálásával monomer ol­datot állítunk elő, amelynek kifolyási sebessége 369 liter/óra. Az oszlop tetején 50 súly%-os nátrium-hidroxid oldatot is bevezetünk, és ezzel a pH-t 11-re álítjuk be. A két töltet között fotoiniciátor oldatot (0,45 kg benzoin-izopropil-éter, 13 kg metanolban oldva) veze­tünk be, 2,1 liter/óra mennyiségben. Az oszlop alján 4,5 m3/óra nitrogént vezetünk be az oszlopba. Az oszlop tetején betáplált monomer oldat­ban az oxigén mennyisége a telítési koncentrációnak felel meg. Ugyanakkor az oszlop alján a fotopolimeri­­zációra kész oldatban az oxigén mennyisége 0,2 ppm (Pars per million) vagy ennél kevesebb. Az oldat hőmérséklete a környezetével azonos (körülbelül 23 °C). Korai polimerizáció nem indul meg, még hosszan­tartó folyamatos üzemeltetés esetében sem. A beren­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom