182637. lajstromszámú szabadalom • Számláló típusú frekvencia és/vagy időtartam mérő készülék
182637 fokozatának kítnenete és a 101 jelkapu vezérlő 101c bemenete közötti áramköri ág valamely pontjára csatolva a 31 bistabil e 31a jelbemenetét), a 31 bistabil kimenetét pedig a 32 bistabil jelbementére kapcsoljuk, míg a 32 bistabil további — ebben a bekötésben beíró — bemenetére az áttöltést vezérlő 104 áramkör kimenetét kapcsoljuk. A működés a J6 ábrán követhető. Ha a mérendő — fx frekvenciájú — impulzuscsomag hosszabb, mint a Tk kapujel, akkor a kapujel megszűnése után a 31 bistabil logikai 0 állapotba vált, s az áttöltést vezérlő jel mint beíró jel hatására a 32 bistabil kimenetén is logikai 0 állapot jelenik meg, míg helytelen üzemben (az impulzuscsomag tartama nem haladja meg a kapujel tartamát) a 32 bistabil kimenetén logikai 1 állapot van jelen. A hibás üzemet jelző logikai 1 állapottal vezérelhetjük a kapujel korrekcióját is, melyet ugyan a frekvenciát tekintve a sávválasztó 110 egység helyesen optimalizált, de mely a mérendő csomag hosszát tekintve nem megfelelő. Alapvetően a teljes rendszer működése akkor is hasonló, ha nem külső indítást alkalmazunk, hanem önműködő ciklikus futtatást, ún. repetitív üzemmódot. Annyi a különbség, hogy a 108 kapcsoló másik állásában az indító 120 egység nem az indító 105 fokozatról kap indítójelet, hanem a szünetidő 107 áramkör kimenetéről. A 107 áramkör célszerűen olyan monostabil, melynél a kvázistabíl állapot (a szünetidő) állítható. A továbbiakban azokat a kapcsolástechnikai kiegészítéseket, illetve hatáslánc-eltéréseket ismertetjük, melyek alkalmazásával időmérést végezhetünk az alapvetően változatlan felépítésű találmány szerinti mérőkészülékkel. Az időtartam mérésének ismert módszere, hogy valamely számláló műre kapcsolunk uniformis impulzussorozatot szolgáltató jelforrást és a számláló mű kapuzását a mérendő időtartam kezdő- és végfázisát reprezentáló jellel, pl. az időtartammal egyező' szélességű impulzus fel-, illetve lefutó élével vezéreljük. így ismert módon olyan digitális érték tárolódik a számláló műben, mely arányos a mérendő időtartammal. A találmány szerinti mérőkészülékkel ezt az időmérési eljárást úgy foganatosíthatjuk, hogy a 101 jelkapu 101a jelbemenetére nem valamely ismeretlen frekvenciájú, mérendő jelet kapcsolunk, hanem ismert, állandó frekvenciájú uniformis impulzussorozatot, míg a mérendő időtartamot reprezentáló jellel (pl. meghatározott időtartamú impulzus fel-, illetve lefutó élével) vezéreljük a kapujel előállítását, s ezáltal a számlálás kezdő- és végfázisának beállítását. A mérendő időtartamot reprezentáló jellel befolyásoljuk tehát azt, meddig van nyitva a 101 jelkapu. Ehhez az szükséges, hogy két-, illetve több jelűt módosítására alkalmas, kapcsolójeliegű szerveket iktatunk egyes pontokban a hatásláncba (erre már utaltunk) azzal a kikötéssel, hogy a hatáslánc egyes egymást követő pontjai között a csatlakozás lehet közvetlen (ezt az esetet tárgyaltuk eddig) vagy közvetett. Ha a csatlakozás közvetlen, a mérőkészüléket csak frekvenciamérésre használjuk, de már akkor is 11 előnyösen különbözik az ismert frekvenciamérő készülékektől, mert olyan a felépítése, hogy a kismértékű kiegészítések révén mindkét mérési feladat ellátására tehetjük alkalmassá, s olyan modulelemekből építhetjük fel a készülék mindkét változatát, melyek alkalmazása a flexibilis gyártási programban technológiai egyszerűsítést, nagyobb gyártási sorozatszámot, általában is gazdaságos gyártást tesz lehetővé. Minthogy a közvetett csatlakoztatásban alkalmazott kiegészítő szerveknek a jelűt minden megbontott helyén az a rendeltetésük, hogy eltérő üzemmód esetén eltérő jelutat hozzanak létre, ezeket a kiegészítő szerveket — funkciójuknál, rendeltetésüknél fogva — üzemmód kapcsolóknak nevezzük, melyek a találmány szerinti működésmód ismeretében különböző jellegű építőelemekkel, különböző szerkezeti felépitéssel alakíthatók ki szakember köteles tudásával, ha a találmány szerinti működésmód feltételeit a szakemberrel már megismertettük. Szerkezeti részjellemzőik tekintetében jelentős eltérések lehetnek a különböző helyi feltételekhez illeszkedő üzemmód kapcsolók között, mégis adható azokra összefoglaló jellemzés, mert meghatározhatjuk azt a három pontot, melyen az 1. ábra szerinti hatásláncba beiktatandók oly módon, hogy meghatározzuk a mindenkori üzemmód kapcsoló egyes he-, illetve kimeneteire, hogy az 1. ábra szerinti hatáslánc mely pontjára kötendők. A könnyebb követhetőség céljából a kiegészítő szervek egyes részeinek előnyös kiviteli alakját is bemutatjuk, de e kiviteli alakokba a találmány semmilyen vonatkozásban sem korlátozódik. Az időtartamméréshez az 1. ábrán mutatott kapcsolási elrendezést a már tárgyalt frekvenciamérő bemenetén kívül ellátjuk időmérő bemenettel, kiegészítjük három üzemmód kapcsolóval és egy ún. start-stop egységgel, az 1. ábrán mutatott indító 120 egység kimenőjelét szolgáltató második 124 bistabil — eddig is tárgyal — 120e kimenetét most már egyértelműen egyenes 120e kimenetnek nevezzük, hogy megkülönböztessük az időmérő üzemmódban ugyancsak szükséges inverz 120e kimenettől. A kiegészítő szervek beiktatását a 6. ábrán mutatjuk. A 6.a ábrán látható, hogy a start-stop 61 egység bemenete a mérendő Tx időtartamot reprezentáló jelet fogadó időmérő bemenet. A start-stop 61 egység első 61a kimenete szolgáltatja a startot időzítő jelet, második 61b kimenete a stopot időzítő jelet. A két időzitő jel előállítására alkalmas pl. két alapvetően hasonlóan felépített kétpólus, melyek előnyös kiviteli alakját szemlélteti a 4. és az 5. ábra. A 4. ábrán látható, hogy a kezdőfázist meghatározó jelet szolgáltató kimenet ennél a kiviteli alaknál 45 NAND-kapu kimenete. A kétpólus bemenetét 41 inverter bemenete alkotja. A 41 inverter kimenete egyfelől közvetlenül csatlakozik a 45 NAND-kapu egyik bemenetére, másfelől — példánk szerint három 52, 53 és 54 tagból álló — inverterláneon át a 45 NAND kapu másik bemenetére. A végfázist meghatározó jelet szolgáltató, 5. ábra 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7
