182593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyezett gázok és/vagy gőzök vagy levegő tisztítására
5 LOáOVO 6 nyező anyagtól függően előzetes adaptáció után kerül felhasználásra. Adaptáció alatt azt a műveletet értjük, amikor a levegőztetett aktív iszapot az eltávolítandó szennyezéssel hozzuk össze, amikor is bizonyos idő eltelte alatt az adott szennyeződést lebontó baktériumok a többiek rovására elszaporodnak, és ily módon az iszap hatásfoka javul. Az adaptációkor a rendszerben jelenlevő baktériumtömeg egy addig nem bontott vagy kevéssé bontott anyag lebontásához alkalmas enzimet képez. Az adaptáció során a sejtek néhány óra alatt (lappangási szakasz) az inaktív állapotból az erősen aktív szaporodó állapotba jutnak. (Logaritmusos szaporodási szakasz.) Egy már adaptált sejttömeggel való beoltás esetén az ún. lappangási szaporodási szakasz elmarad, és a baktériumok azonnal teljes sebességgel szaporodni kezdenek. A tisztítandó gáznak az eleveniszapot tartalmazó mosófolyadékkal való érintkeztetése például rács vagy szitatányéros, venturi-csöves, keverőelemes, turbinás permetező vagy buborékoltató-kamrás-stb. egységekben történik, majd az így képződő folyadékot levegőztetett reaktortérbe vezetjük, ahol a szervesanyagok megkezdett lebontását teljessé tesszük. Célszerűen itt történik az aerob biológiai folj'anmtok önmagában ismert feltételeinek biztosításához szükséges nitrogén és foszfor tápanyagkiegészítés — célszerűen például NH4OH, (NH4)2HP04, (NH4)H2P04, (NHjJsCO, H3P04 beadagolásával —, valamint adott esetben a szükséges pH korrekció elvégzése is. A pH értéke célszerűen 6—8,5 értéktartományon belül kell legyen. Az így nyert aerob mikroorganizmusokat tartalmazó vizes iszapszuszpenziót — a mosóberendezés típusától függően — közvetlenül vagy adott esetben például ülepít és, centrifugálás után visszajuttatjuk a mosóberendezésbe. A találmány szerinti eljárással elérjük, hogy az eltávolított szervesanyagok a recirkulációs vízfelhasználás mellett sem dúsulnak föl a mosófolyadékban, és így folyamatos üzemeltetés mellett is állandó és hatékony gáztisztítást biztosíthatunk. A jó hatásfokon kívül nagy előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy minimális víz és vegyszer felhasználással működik, továbbá a gáztisztítás közben leválasztott szerves vegyületek egyrészt önmagában ismert biokémiai folyamatokkal széndioxiddá és vízzé oxidálhatok, más részük pelyhes iszap formájában kiváló szerves anyaggá szintetizálhatok, amelynek fölösleges ismert fizikai műveletekkel a recirkuláltatott mosófolyadékból eltávolítható. így a találmány szerinti eljárás a légszennyezés hatékony megszüntetése mellett, a szennyvíz-keletkezés megelőzése szempontjából is igen előnyös. Amennyiben a gáztisztításnál szilárd szennyezések is kerülnek a mosófolyadékba (pl. finom homok, szén stb.), úgy ezek kiszűrésénél nyerhető nedves iszap gyakorlatilag mentes a gázban levő szerves szennyezésektől. Ez különösen akkor lényeges, ha a szennyezőanyag mérgező (pl. fenol, krezol stb.); így a kiszűrt iszap elhelyezése és/vagy továbbkezelése nem jelent újabb munkát és környezetvédelmi feladatot. Külön előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy miután a szennyezőanyagok megkötését és eliminálását közel semleges pH-értéknél és alacsony hőmérséklettartományban (10—40 °C) biztosítja, nem kell különleges korróziós igénybevétellel számolni. A találmány szerinti eljárás oltalmi körét az alábbi példákkal kívánjuk szemléltetni. 1. példa 75 mg/m3 fenolt, 5 mg/m3 formaldehidet tartalmazó levegőt — amely a szerves szennyezőanyagok minőségének és koncentrációjának nagyságrendje tekintetében megfelel például a „NOVOFÉN” műgyantát felhasználó öntőhomok-gyártásnál elszívott levegő összetételének — egy 21,5 mm belső átmérőjű rácstányéros mosóberendezésből, és az ehhez csatlakozó 4 liter hasznos térfogatú levegőztetett reaktorból összeállított kísérleti berendezésben tisztítjuk. A légbefújással levegőztetett reaktorba bemérünk 3600 ml vizet, 400 ml — fenol és formaldehid biológiai bontására adaptált — 15 g/liter szárazanyagtartalmú iszapszuszpenziót, 1,0 ml 35%-os ammóniumhidroxid és 0,25 ml foszforsav (70%-os) oldatot. Az adaptált iszapszuszpenziót úgy nyerhetjük például, hogy városi kommunális aerob biológiai tisztító levegőztető medencéjéből nyert vizes szuszpenziót veszünk, az ebben levő mikroorganizmusokat 500 mg/ liter fenolt és 50 mg/liter formaldehidet tartalmazó tápoldat hozzáadásával addig szaporítjuk, míg az aerob mikroorganizmusok lebegőanyagformájában mért koncentrációja a kezdeti értékhez képest 50%kal nem emelkedik. A tápoldat adagolást úgy szabályozzuk, hogy a min. 1,5 mg oldott oxigénkoncentrációt biztosító levegőztetés mellett a vizes fázis fenoltartalma 1—10 mg/liter értéktartományban legyen. Az így nyert iszapszuszpenziót iilepítés után használjuk a példa szerinti kísérlethez.) Az így nyert 7,6—8,1 pH-értékű, 20—22 °C hőmérsékletű, és minimálisan 1,5 mg/liter oldott oxigént tartalmazó mosóoldatot szivattyúval [adagolási sebesség 3 liter/óra] a mosóoszlop tetejére tápláljuk. A lefelé haladó mosófolyadék és a 1,5 m3/óra sebességgel beadagolt szennyezett levegő intenzív érintkeztetése a munkatányéron következik be, ahol az átlagos tartózkodási idő 1,2—1,6 perc a folyadékfázisra nézve. A mosóberendezésből kikerülő mosófolyadék visszakerül a levegőztetett reaktorba, s így megvalósítjuk a recirkulációs rendszerű gáztisztítást. A tisztított gáz fenoltartalma 1 mg/m3, formaldehidtartalma pedig 0,2 mg/m3 értékek alá csökken, és így kielégíti a légtérbe bocsátás feltételeit. A példa szerinti leírásban szereplő gáztisztítás jellemzője, hogy a recirkulációs rendszerben végzett tisztítás hatásfoka időben állandó. Amennyiben a gáztisztítást folyamatos üzemben, több napon (héten) keresztül végezzük, úgy 24 óránként megismételjük a nitrogén és foszfor tápanyagkiegészítést. Folyamatos üzemben a fajlagos iszapszaporulat naponta 5—10%, ame5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
