182552. lajstromszámú szabadalom • Kétoldali föltámasztószerkezet, különösen árokdúcoláshoz
182552 A találmány különösen árokducolásra szolgáló kétoldali (két irányban ható) földtámasztó szerkezetre vonatkozik. Az általánosan használt árokdúcolásoknak, akár fából, akár fémből készülnek, megvan az a nagy hátrányuk, hogy a pallókból (lemezekből) készült és megfelelőn összefogott árokfalakat egymáshoz keresztirányban sűrűn ki kell támasztani, dúcolni. Az árokba befektetendő csövek régebben rövidebb darabokból állottak — a csatornacsövek hossza mindössze 1 m volt —, így a keresztdúcolás a csőfektetésben nem jelentett különösebb akadályt. Ma már a lefektetendő csőhossz-darabokat igyekeznek minél jobban megnövelni. A beton csatornacsövek hossza 2—5 m-re növekedett, az öntöttvascső általában 5 m hosszú szokott lenni, míg a 6—10 m hosszú acélcsöveket a helyszínen, de még a felszínen hosszú, pl. 30 m vagy annál is hosszabb szakaszokra hegesztik össze és egyben engedik le az árokba. Ez természetesen sűrű keresztdúcolás esetén nem vihető keresztül, csak dúcolatlan árokba — ami balesetveszélyes és ezért nem megengedett — vagy esetleg szádfalazott árokba, ami igen megnöveli a költségeket . Ezenkívül a dúcolás — ha fából készül — igen hamar tönkremegj7, és ezért — ha pedig fémből készül és általában nagyobb méljTségre méretezett egységekből van összetéve, súlyos és ezért — nem gazdaságos. A jelen talál mán j’ ezeket a hátrányokat kiküszöböli és olyan kétoldali földtámasztó szt ékezetet szolgáltat, amelynél a keresztirányú kitámasztás vagy7 teljesen elmaradhat, vagy csak olyan ritkán kerül alkalmazásra, hogy ezzel a hosszabb csőszakaszok fektetését sem akadályozza meg. A találmány a feladatot támfalszerű elemekkel oldja meg, vagyis olyan súlyos, vízszintes talprészű és függőleges vagy ferde szárú támasztóelemekkel, amelyeknek súlj7a a földnyomással kedvező erőjátékot képez. Az erőjátékban három eset lehetséges. Amennyiben, mint az 1. ábrán láthatjuk, a támasztóelem 3 szárán ható F földnyomás az 1 elem G súlyával olyan R eredőt alkot, amely a 2 talprészen belül támad, akkor minden egyes támasztóelem önmagában is biztosítva van felborulás ellen, csúszás ellen pedig a szemben elhelyezett 1’ támasztóelem 2’ talpának támaszkodhatik. Ha, mint a 2. ábrán látható, az R eredő a 2 talprészen kívül támad, az elemet felborulás ellen a 3 szár felső végén a 4 rúdelemmel is ki kell dúcolni. Elképzelhető azonban olyan eset is, amikor a földnyomás nem teljesen homogén az árok fala mentén, és bár az R eredő általában a 2 talprészen belül támad, mégis vanhak helyek, ahol ebből kilép. Ilj7enkor jó megoldást szolgáltathat, ha az egyes 1 támasztóelemeket az árok hosszirányában együttdolgozóvá tesszük. A fentieknek megfelelően a találmány szerinti szerkezet lényege (első eset), hogy legalább 150 kg/mz súlyú, egymásnak közvetve vagy közvetlenül támaszkodó talprésszel és legalább 1,0 m hosszú szárrésszel ellátott, egymással szemben elhelyezett támasztóelemekből van összeállítva. Amennyiben a támasztóelemek talprészei egymáshoz közvetve támaszkodnak, 1 a közbenső talpelem célszerűen egyben a — pl. vízvezeték, csatorna stb. — eső alátámasztásául szolgáló zsámolyul lehet kiképezve. A szerkezet egyik kiviteli alakjában a szárrészek belső oldalukon végigfutó gerenda befogadására alkalmas, pl. kampósszelvényű tartónyúlvánnyal vannak ellátva. Ezekbe a tartónymlványokba a támasztóelemek együttdolgozásának biztosítására (harmadik eset) hosszgerendát lehet elhelyezni. Végül e hosszgerendákat a támasztóelemek felborulásának megakadályozására (második eset) szakaszonként Hídelemekkel egynnáshoz ki is támaszthatjuk. A találmány szerinti szerkezetet a következőkben annak néhány példaképpeni alakjával a 3—7. ábrákra való hivatkozással mutatjuk be. A 3. ábra azt a legegyszerűbb szerkezeti alakot szemlélteti, amelynél az egymással szemben elhelyezett 1 támasztóelemek csupán a tompaszöget bezáró 2 talprészből és a 3 szárrészből állanak. A 4. ábrán a 3. ábrán ábrázolt 1 támasztóelemek 2 talprészei egymásnak az 5 zsámoljTelem közvetítésével támaszkodnak, amely 5 zsámolyelem a 6 csövet hordozza. Itt jegyezzük meg, hogy az 5 zsámoly és a 6 cső közé homok vagy kavics ágj7azatot is célszerű lehet elhelyezni. Az 5. ábrán ábrázolt 1 támasztóelem 3 szára a belső oldalán a 7 tartónyúlvánnyal van ellát va, amely az egyes 1 tartóelemek együttdolgozásának biztosításához szükséges 8 hosszgerenda befogadására alkalmas. A 6. ábrán bemutatott 1 támasztóelem 2 talprésze és 3 szárrésze egymással derékszöget zár be, a két szembenfekvő 1 támasztóelem 3 szárrészét összefogó 8 gerendát helyenként a 7 tartónyúlvány közvetítésével a 4 rúdelem dúcolja ki. A találmány szerinti szerkezet fenti példái általában ideiglenes támasztó szerkezetek. A találmány szerinti szerkezet azonban végleges beépítésre is alkalmas. így a 7. ábrán olj7an elrendezést láthatunk, amely több közművezeték közös járható közműalagútját képezi. Ebben az elrendezésben egj7es 1 elemek 3 zárrészét a 12 konzolokkal látjuk el, amelyekre az egjTes csatorna-, víz- és gázvezetéki csöveket, kábelkötegeket stb. rátámaszthatjuk. Ha a közműalagút szelvénye elég tágas ahhoz, hogy7 a járható sávot kétoldalt alakítsuk ki, akkor a 7. ábrán ábrázolt oldalsó 12 konzolok alkalmazása helyett az 5 közbenső talpelemet cserélhetjük fel szakaszonként olyan elemmel, amely középső oszloppal és erről kétfelé ágszerűen szétágazó tartóelemekkel van ellátva. Az 1 támasztóelemek a legalább 150 kg/m2 önsúllyal olyan szélességgel és ezáltal olyan összsúllyal alakítandók ki, hogy az elemek beemelését könnyen mozgó daruval elvégezhessük. A beemelés lehetővé tételére az egyes l elemeken megfelelő helyen (pl. a súlypont felett vagy az elem felső végén) kampót vagy karikát kell beépítenünk. A beemelés történhetik párosával vagy egyenként. Páros beemelés vázlatát mutatja a 8. ábra, ahol az 1 elemek végén van a 10 karika beépítve, amibe a daru 11 horgát beakasztva az 1 elemeket párosával emelhetjük be az árokba. Ez az eset általában a 3. ábrán bemutatott legegyszerűbb kiviteli példa szerinti szerkezetnél alkalmazható, amely nem 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
