182506. lajstromszámú szabadalom • Emitter elrendezés MOSFET számára

11 182506 12 Ezután, amint a 6. ábrán látható, lépéseket te­szünk az emitter kialakítására és a 32 és 33 tartomá­nyok bediffundáltatására. Ezt a szokásos nem kriti­kus foszfor diffúzióval hajtjuk végre, amikor is a diffúzió a 61 és 62 ablakokon át történik, úgyhogy az emitter 32 és 33 tartományai automatikusan egy­­vonalba kerülnek a többi előre készített tarto­mánnyal. A félvezető lemezt kemencébe helyezzük és hordozó gázban szuszpendált POCl3-nak tesszük ki 10—15 percig, 850—1000 °C-os hőmérsékleten. Ezzel a lépéssel kialakul a 2. ábra szerinti alap­vető rétegelrendezés rövid p(+) tartományokkal, amelyek az 50 oxidréteg alatt helyezkednek el, és a kész eszközben a vezető csatornát képezik, továbbá egy n(+) tartomány, amely kitölti a 34 és 35 csator­nák közötti, valamint a 30 és 31 tartományok közötti teret. A gyártási folyamat azután a 6. ábra szerinti lépéssel folytatódik a 2. ábrán feltüntetett eszközön, amikor is a chip felületén kialakított oxidfelületeket megfelelő módon eltávolítjuk, és ki­alakítjuk a 22, 23 emitter elektródák és a 24 vezérlő elektróda fémezési mintáit az eszköz villamos érint­kezőinek létrehozásához. A 26 kollektor elektródát a következő fémezési művelettel hozzuk létre. Ez­után az egész eszközt egy megfelelő passziváló be­vonattal láthaljuk el, és kivezetéseket csatlakozta­tunk a 22 és 23 emitter elektródához és a 24 vezér­lő elektródához. Az eszközt ezután egy megfelelő védelmet biztosító házba szereljük, a kollektor elekt­ródát a házhoz vagy más vezető anyagból készült támaszhoz rögzítjük, amely ezután kollektor kiveze­tésként szolgál. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett eszköz az emitter tartományok és a vezérlő elektróda tartományok számára szerpentin alakú elrendezéssel van ellátva, és az alaplemeznek az emitter, elektródákkal ellentétes oldalán a kollektor van kialakítva. Más elrendezések is használhatók. A 7. és 8. ábra egy egyszerű planár konfigurációt mutat, amely egy egyszerű négyszögle­tes elrendezés, amely egy gyűrű alakú első 81 emit­ter elektróda és egy központi 82 emitter elektróda között elhelyezett gyűrű alakú 80 vezérlő elektródá­val rendelkezik. A 8. ábrán látható eszköz egy szilí­cium egykristályból álló p(-) típusú 83 alaplemezen van kialakítva, amely egy eltemetett n(+) típusú 84 tartománnyal rendelkezik, amely csökkenti az oldal­irányban elhelyezett és a 81 emitter elektródát körülvevő 85 kollektor elektródához vezető külön­böző áramutak oldalirányi ellenállását. A gyűrű alakú n(+) típusú 86 tartomány a 8. ábra szerint van kialakítva. A találmány szerint a gyűrű alakú 86 tartomány sokkal nagyobb vezető­képességű, mint az epitaxiális n(—) típusú 87 tarto­mány, amely az eszköz összes rétegét tartalmazza. A gyűrű alakú 86 tartomány a 80 vezérlő elektróda 88 oxidrétege alatti tartományból indul, és annak a két vezető csatornának a végeihez csatlakozik, amelyek a gyűrű alakú p(+) típusú 89 tartomány és a köz­ponti, p(+) típusú 91 tartomány között vannak ki­alakítva, amelyek a gyűrű alakú 81 emitter elekt­róda illetve a központi 82 emitter elektróda ;datt helyezkednek el. Szintén megjegyezzük, a 8. ábrával kapcsolatosan, hogy a p(+) típusú gyűrű alakú 89 tartomány külső 90 kerülete nagy sugárral rendelkezik, ami elősegíti az eszköz ellenállóképességét nagy zárófeszültségek­kel szemben. A 8. ábra szerinti n(+) típusú 95 tartomány jó érintkezést biztosít a 85 kollektor elektródával. A 85 kollektor elektróda oldalirányban viszonylag nagy távolságban van elhelyezve a 81 emitter elekt­ródától (kb. 90 pm-nél nagyobb távolságban). A 85 kollektor elektródát egy p(+) típusú szigetelő, diffú­ziós 96 tartomány veszi körül, ami elszigeteli az esz­közt az ugyanazon a chipen vagy lemezen kialakí­tott többi eszköztől. A 8. ábra szerinti elrendezésben a 81 és 82 emit­ter elektródáktól kiinduló áram áthalad a 87 epitaxi­ális tartomány szélességében a 86 tartományon. Az áram ezután oldalirányban kifelé folyik, majd eléri a 85 kollektor elektródát. Mint a 2. ábra szerinti ki­viteli alaknál is, az eszköz ellenállását nagymérték­ben csökkenti a viszonylag nagy vezetőképességű 86 tartomány. A találmány kivitelezésével kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy bármilyen típusú érintkezőanyag használható az emitter és a vezérlő elektróda érint­kezők elkészítéséhez. Például alumínium alkalmaz­ható az emitter elektródákhoz, míg poliszilírium a 8. ábra szerinti 80 vezérlő elektródához, vagy a 2. ábra szerinti 24 vezérlő elektródához. Számos más geometria is használható a találmány szerinti eszköz gyártásánál, beleértve egyenes, pár­huzamos emitter elemekből álló párok sokaságát megfelelően elhelyezett vezérlő elektródákkal stb. A 22 és 23 emitter elektródákat külön elektróda­ként ábrázoltuk, és külön kivezetésekhez csatlakoz­tathatók. Látható, hogy a 22 és 23 emitter elektró­dák közvetlenül csatlakoztathatók, mint ahogy a 8a. ábrán fel van tüntetve, ahol az egyes elemeket a 2. ábrához hasonló jelölésekkel láttuk el. A 8a. ábrán azonban a 101 vezérlő elektróda egy poliszilírium réteg (alumínium helyett), amely a 25 oxidréteg tetején van elhelyezve. A 101 vezérlő elektródát a 102 oxidréteg borítja, és a 103 vezetőréteg köti össze a 22 és 23 emitter elektródákat. így egyetlen emitter kivezetés keletkezik, amely el van szigetelve a 101 vezérlő elektródától. A 101 vezérlő elektródá­hoz a félvezető lemez egyik szélén van kialakítva a csatlakozás. A 9. és 10. ábra a nyitóirányú I áramot mutatja a nyitóirányú U feszültség függvényében, a vezérlő feszültséggel paraméterezve, két olyan eszköznél, amelyeknél a 40 tartomány különböző vezetőképes­ségű. A 9. ábrán a vizsgált eszköz egy olyan 40 tar­tománnyal rendelkezik, amelynek fajlagos ellenállása megegyezik az epitaxiális réteg n(-) anyagáéval. így az áteresztőirányú ellenállás jellegzetesen nagy a különböző vezérlő feszültségeknél. A találmány szerinti eszközben, amely n(+) anyagból készült 40 tartománnyal rendelkezik, nagy­mértékben csökken az áteresztőirányú ellenállása, ahogy az a 10. ábrán látható, valamennyi vezérlő feszültségnél, még mielőtt fellép az elektronok sebességtelítettsége. Az emitterek sokszög alakú elrendezése a talál­mány szerint a legjobban a 13., 14. és 15. ábrákon látható, amelyeket a továbbiakban írunk le. Először a 13. és 14. ábrára utalunk, amelyek az eszközt a vezérlő elektróda, az emitter és a kollek-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom