182487. lajstromszámú szabadalom • Betakarítógép főleg borsó betakarítására

3 1&2 487 4 A találmány tárgya betaikaritógép, főleg bor­só betakarítására, amely révén a betakarítást megszakítás nélkül, folyamatosan, termeléke­nyen és minden követelményt kielégítő módon lehet végezni. Borsófélék betakarítására különféle gépeket alkalmaznak, azonban a velőborsóval szemben támasztott, egyre növekvő igények szükségessé teszik a betakarítógépek továbbfejlesztését abból a óéiból, hogy ezek hatásossága és teljesítőképes­sége — a gépek eredeti méreteinek megtartása mellett — növekedjen. A gyűjtés, illetve szedés hatásosságának növelése nagyon fontos, és ez a növelési igény az egész földön növekvő élelmi­szerhiány következtében egyre fontosabbá vá­lik. A gyűjtés, illetve szedés hatásosságának nö­vekedése a termelőt is sok gondtól szabadítja meg a következő termesztési időszakban, mivel ha betakarítás folyamán nagyon sok elhullatott borsó marad a termőföldön, ez a következő év­ben zavarokat okoz akkor, ha ugyanezen a ter­mőföldön más terményt termesztenek. A legtöbb alkalmazott borsóbetakarítási rend­szernél először a borsónövény sora mentén egy olyan gép halad, amely a borsónövényeket le­vágja, és a gépet követi egy a levágott növé­nyeket fölszedő, eltávolító gép, amely a növé­nyeket csépli, és tisztítja, a szárhulladékot, le­veleket és üres hüvelyeket visszajuttatja a ter­mőföldre, és a tiszta borsószemeket összegyűj­ti, és esetleg egy külön teherjárműre juttatja. Bizonyos esetekben, főként amikor a termőföld messze van a hűtőteleptől vagy konzervgyártól, olyan más típusú betakarítógépet alkalmaznak, amely a borsónövényeket közvetlenül szedi föl anélkül, hogy előzőleg levágná, és a csupasz bor­sónövényeket közvetlenül visszajuttatja a termő­földre, úgy, hogy közben a hüvelyeket megtisz­títja, a leveleket és hasonló anyagokat vissza­juttatja a termőföldre, a sértetlen hüvelyeket tárolja, és ezeket időről időre egy szállítójármű­re juttatja. A sértetlen hüvelyeket ezután a hű­tőtelepre vagy a konzervgyárba szállítják, ahol ezeket cséplik, és az üres hüvelyeket komposzt­­készítéshez használják, a borsószemeket pedig a konzervgyárban értékesítésre alkalmas álla­potra hozzák. Bizonyos körülmények között az előző bekez­désben ismertetett műveletek alkalmazása elő­nyös, mert a borsó ideálisan és hatásosan tisz­títható, és kész állapotra hozható, gyakorlatilag abban az időben, amikor ezek élhagyják a ter­mőföldet. Ekkor alkalmas állapotban van arra, hogy fagyasszák vagy konzervként dolgozzák fel. Ezért a borsó .betakarítására szolgáló gépek felszedik a borsót, cséplik és tisztítják, a leko­­pasztott borsónövényt a oséplési és tisztítási fo­lyamat előtt visszajuttatják a termőföldre, és végül a hulladékot, leveleket és üres hüvelye­ket bocsátják vissza a termőföldre a cséplési és tisztítási folyamat során. A borsókat előnyösen tárolják, és időről időre egy szállítójárműre jut­tatják át. Ennek a módszernek előnyös tulajdon­sága, hogy a, szemveszteség akkor is minimális értéken tartható, ha a betakarítógép egyenetlen felületű talajon dolgozik. Már javasolták, hogy a borsó betakarítására szolgáló betakarítógépeket szokásos traktorok­hoz kapcsolják, azonban bizonyos körülmények között egy célgép előnyösebben használható, mi­vel a borsó általában különleges terménynek te­kinthető, a termesztők szívesebben alkalmazzák az olyan gépet, amely az ilyen különleges körül­mények között könnyebben kezelhető és hasz­nálható. Annak érdekében, hogy a borsót hatásosan le­hessen csépelni, a cséplőszerkezetet gyakorlati­lag ugyanabban a térbeli helyzetben kell tartani. Egy ilyen állandó térbeli elhelyezkedést meg­valósító rendszert ismertet a 784 185 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás. Ez a rendszer nagy cséplési hatásosságot biztosít akkor, ha a cséplés előtti állapotban levő terményt kellő mennyiségben juttatják hozzá a cséplőszerkezet­hez. Ekkor a terményveszteség minimális, ennek ellenére az összhatásfok gyenge. A főproblémát az jelenti, hogy olyan betaka­rítógépre van szükség a borsófélék betakarítá­sához, amelynél a cséplőszerkezethez való szál­lítási út mentén a terményveszteség valamennyi műveleti folyamat közben minimális értéken tartható. A találmány feladata borsó betakarításához olyan betakarítógép létesítése, amelyben csép­lőszerkezet, a cséplőszerkezet térbeli! elhelyezke­dését a talaj helyi lejtésétől függetlenül gyakorla­tilag állandósító szerkezet, és az álló terményt gyűjtő, és a terményt a cséplőszerkezethez to­vábbító szerkezet van, amely utóbbi szerkezet­ben az egyes szállítószerkezetek egymáshoz vi­szonyított helyzete meghatározott határok kö­zött beállítható, minek eredményéként a csép­lőszerkezet folyamatosan tudja fogadni a csépel­ni kívánt terményt, gyakorlatilag veszteség nél­kül, és a talaj lejtésétől függetlenül. A találmány további feladata olyan, borsófé­lékhez használható betakarítógép létrehozása, amelyben a betakarítógép elején az álló termést összegyűjtő szerkezet, a talaj lejtését követő, a gyűjtőszerkezet térbeli helyzetét szabályozó érzé­kelőszerkezet, a gyűjtőszerkezet mögött elhelye­zett szállítószerkezet, a szállítószerkezet mögött levő, és az erről érkező terményt fogadó cséplő­szerkezet, a talaj lejtésétől függetlenül a cséplő­szerkezet térbeli helyzetét gyakorlatilag állandó­sító szerkezet, valamint a gyüjtőszerkezetet és a szállítószerkezetet úgy összekapcsoló szerkezet van, hogy a csépeletlen terménynek a cséplő­­szerkezethez való táplálása folyamatos, függetle­nül a gyűjtőszerkezetnek és a szállítószerkezet­nek a cséplőszerkezethez viszonyított helyzetétől. Mivel a klimatikus és más természeti hatá­sok a betakarítási időt csökkenthetik, .kívána­tos, hogy a betakarítógép — amennyire lehetsé­ges — megszakítás nélkül dolgozzon. Ilyen meg­szakítás oka lehet például a csépelt borsónak gyűjtőkocsira vagy pótkocsira való ömlesztő se, amit eddig csak akkor tudtak elvégezni, ha a betakarítógépet megállították. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom