182475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás DL-2 fenilglicin d-kámforszulfonsavval vizes közegben végzett rezolválására és a d-kámforszulfonsav rezolválószer visszanyerésére
5 182475 6 sósavval vagy kénsavval reagáltatunk azzal a megszorítással, hogy az összes sav mennyiség 1 mól DL-2-fenilglicinre számolva 1,5 mól. A reakció során az oldatból kiválik a D-2-fenilglicin-d-kámforszulfonsav-só kristályos állapotban. Ezt az anyalúgtól elkülönítjük, majd az anyalúghoz a kiindulási DL-2-fenilglicin 1 móljára számolva 0,3—0,4 mól lúgot adunk. A kiváló DL-fenilglicint eltávolítjuk, és az anyalúgot további lúg hozzáadásával pH = 7,0—7,2-re lúgosítjuk. Ekkor szilárd állapotban kiválik az L-2-fenilgliein. Ezt az anyalúgtól elkülönítjük. A szilárd állapotban kapott D-2-fenilglicin-dkámforszulfonsav-sót vízben oldjuk, és az oldat pH-ját — kívánt esetben a szennyeződésként jelen levő DL-2-fenilglicin leválasztása után — lúggal 7,0—7,2-re állítjuk. Lúgosítás hatására kiválik az oldatból az optikailag tiszta I)-2-fenilglicin. Ezt elkülönítjük az anyalúgtól. Végül a rezolváló szerként alkalmazott d-kámforszulfonsav visszanyerésére az L-2-fenilglicin és a D-2-fenilglicin elkülönítésekor kapott anyalúgokat egyesítjük és savanyítás és kívánt esetben bepárlás után a bennük levő d-kámforszulfonsavat szerves oldószerrel kinyerjük. Az eljárás során kapott DL-2-fenilglicint visszavezethetjük a rezolválasi lépésbe. Ä visszanyert d-kámforszulfonsav is újra felhasználható a rezolváláshoz. A találmány szerinti eljárással a hevitt DL-2- fenilglicin teljes mennyisége optikailag tiszta D-2- fexiilglicinre és L-2-fenilglicinre bontható és visszanyerhető a rezolváláshoz felhasznált rezolváló szer is. A találmány szerint előnyösen úgy járunk el, hogy 1 mól DL-2-fenilglicint, 0,5 mól d-kámforszulfonsavat és 1 mól koncentrált sósavat vagy koncentrált kénsavat vagy 1 mól DL-2-fenilglicint és 1,5 mól d-kámforszulfonsavat vízben melegítéssel feloldunk, a kapott oldatot hűlni hagyjuk, és egy órán át szobahőmérsékleten, egy órán át 0—5 °C közötti hőmérsékleten kristályosíthatjuk. A kivált fehér csapadékot szűrjük, kevés vízzel mossuk. Az anyalúgot és a mosófolyadékot egyesítjük és szobahőmérsékleten (kezdődő kristálykiválásig) 0,3—0,4 mól lúgot, célszerűen nátriumkarbonátot, vagy 10%-os nátrium-hidroxid-oldatot adagolunk hozzá. Szobahőmérsékleten 1 órán át történő kristályosítás után a kivált csapadékot szűrjük. Ez a csapadék a rezolválásí anyalúg tisztaságától függő mennyiségű DL-2-fenilglicin. Az anyalúg pH-ját további lúg adagolással 7,0—7,2-re állítjuk, majd a kapott csapadékot egy órás további kristályosítás után szűrjük, vízzel mossuk, metanollal fedjük. A keletkezett termék közel 100%-os optikai tisztaságú L-2-fenilglicin. A rezolválásí reakcióelegyből kiszűrt D-2-fenilglicin-d-kámforszulfonsav-sót vízben oldva és a fenti műveletet végrehajtva a D-2-fenilglicin-d-kámforszulfonsav-só optikai tisztaságától függő mennyiségű DL-2- fenilglicin és ugyancsak közel 100%-os optikai tisztaságú D-2-fenilglicin keletkezik. Az optikailag aktív 2-fenilglicinek kiszűrése után kapott anyalúgokat és mosófolyadékokat egyesítjük, a bevitt d-kámforszulfonsav mennyiségével azonos mól ásványi savat adunk hozzá és vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot szerves oldószerben oldjuk, az oldhatatlan szervetlen sót kiszűrjük, majd a szűrletből a d-kámforszulfonsavat hűtéssel vagy bepárlással visszanyerjük. Szerves oldószerként aromás szénhidrogének, éterek, alkoholok, ketonok, észterek alkalmazhatók. Különösen előnyösnek találtuk az etanolt, acetont és etilacetátot. A d-kámforszulfonsav regenerálása érdekében eljárhatunk úgy is, hogy az egyesített anyalúgokat előbb hepároljuk, majd a párlási maradékot alkoholos ásványi savval melegítjük és a keletkezett ásványi sók kiszűrése után a d-kámforszulfonsavat kristályosítjuk. Fenti folyamatok végeredményeként 45% körüli nyeredékkel közel 100%-os optikai tisztaságú L-2-fenilglicin, 42% körüli nyeredékkel közel 100% optikai tisztaságú D-2-fenilglicin, 10% körüli nyeredékkel DL-2-fenilglicin nyerhető és a bevitt d-kámforszulfonsav is 90% körüli nyeredékkel nyerhető vissza. A találmány szerinti eljárásban lúgként alkálifém-karbonátokat és alkálifém-hidroxidokat alkalmazhatunk. Ezek előnyös képviselői a nátriumhidroxid és a nátrium-karbonát. A találmány szerinti eljárás fontos előnye tehát, hogy alkalmazásával egyszerűen kivitelezhető lépésekben közel 100% optikai tisztaságban állíthatunk elő L-2-fenilglicint, és az eljárás gazdaságosságát rendkívül megnöveli, hogy melléktermékként újra felhasználható DL-2-fenilglicint és ugyancsak közel 100% optikai tisztaságú I>-2-fenilglicint kapunk, továbbá a rezol válószerként alkalmazott d-kámforszulfonsav is egyszerűen magas hozammal regenerálható. Eljárásunkat az alábbi példákkal illusztráljuk az oltalmi kör korlátozásának szándéka nélkül. 1. példa a) D-2-fenilgliein-d-kámforszulfonsav-só előállítása 70 g (0,3 mól) d-kámforszulfonsavat és 30,2 g (0,2 mól) DL-2-fenilglieint 200 ml vízben forráspontig történő melegítéssel oldunk. Amennyiben az oldat zavaros, aktív szénnel derítjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük és egy órán át állni hagyjuk. Ezután 2 °C-ra hűtjük és további két órán át ezen a hőmérsékleten kristályosítjuk. A kivált csapadékot szűrjük, kevés 2 °C-os vízzel mossuk és szárítjuk. Súlya: 34,5 g. [a]^° = —50° (c = 2, n sósav). h) DL-2-fenilglicin visszanyerése A 1. a) példa szerinti eljárással nyert anyalúgot- és mosófolyadékot egyesítjük, 28 ml 10%-os nátrium-hidroxid-oldatot adunk hozzá, egy órán át szobahőmérsékleten keverjük, végül a kivált csapadékot szűrjük. Súlya : 2,9 g, a bevitt DL-2-fenilgliein 9,7%-a. [a%° = 0 (c = 2, n sósav). Hatóanyagtartalom: 99,7%. e) Az L-2-fenilglicin előállítása Az 1. b) példa szerinti eljárással nyert anyalúg pH-ját további 10%-os nátrium-hidroxid-oldat adagolással 7—7,2-re állítjuk, majd egy óra keverés után a kivált csapadékot szűrjük, vízzel mossuk, metanollal fedjük, szárítjuk. Súlya: 13,6 g. Hozam: 90,0%. [a]j® = 160° (c = 1, n sósav). Hatóanyagtartalom: 100,0% 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
