182458. lajstromszámú szabadalom • Eljárás in vivo fibrinolitikus hatású enzimszármazékok előállítására
11 182458 12 valamint annak az időnek a megjelölése, amelyen belül az enzim felszabadul a blokkolt készítményből. Ha az enzim-származékot infúzió útján történő beadásra szánjuk, akkor azt egy steril, injekció céljaira alkalmas vizet tartalmazó infúziós palackkal együtt szereljük ki. Ha az enzim-származékot injekció útján történő beadásra készítjük, akkor a száraz poralakú enzim-származék mellé steril injekció céljaira alkalmas vizet tartalmazó ampullát is adunk. Ezekből a készítményekből az injekció, illetőleg infúzió útján beadandó oldatot közvetlenül a beadás előtt kell elkészíteni, az alkotórészek összekeverése útján. Az adott esetben beadandó hatóanyag-mennyiség függ a kívánt fibrinolízis mértékétől és a fibrinolízis kívánt sebességétől, továbbá a tromboembóliás állapot súlyosságától, valamint a vérrög alakjától és helyzetétől. így például tüdő-embóliás beteg esetében, vagy nagyméretű, életveszélyes ileo-femorális trombus esetében általában gyorsan ható készítmény nagy adagját kell alkalmazni. Másrészt viszont ha operáció utáni trombus-képződés megelőzése céljából alkalmazzuk a készítményt, akkor lassan ható anyag kis mennyisége alkalmazandó. Az adott esetben alkalmazandó adag nagyságát és az alkalmazás módját a kezelő orvos határozhatja meg, a beteg állapotának illetőleg a panasz természetének és egyéb körülményeknek a figyelembevételével. Általában azt mondhatjuk, hogy egy közepes nagyságú trombus kezelése esetén a napi adag 1—20 mg/kg testsúly lehet; ezt több részletben, injekcióban vagy folyamatosan infúzió útján adhatjuk be. Néhány oly származék, amely a találmány szerinti készítményekben hatóanyagként alkalmazható, önmagában már ismeretes. így például a pguanidino-benzoil humán plazmint T. Chase és E. Shaw írták le: Biochem., 8, 5. sz. 2212—2224 (1969); a p-guanidino-benzoil sztreptokináz-plazminogén aktivátor-komplexet D. K McClintock és P. H. Bell ismertették: Biochem. Biophys. Rés. Comm. 43, 694—702 (1971). Ezt a két származékot az említett enzimek aktív helyeinek titrálása során képezték a fenti szerzők; az említett származékok elkülönítéséről és közelebbi jellemzéséről irodalmi közlés nem jelent meg. Emellett eddig soha sem ismerték fel, hogy ezek az enzim-származékok fibrinolitikus hatóanyagként lennének alkalmazhatók. A találmány értelmében tehát olyan izolált in vivo fibrinolitikus enzimeket állítunk elő, amelyekben a fibrinolitikus aktivitás szempontjából lényeges katalitikus helyek valamely hidrolízis útján eltávolítható csoporttal vannak blokkolva (lekötve), oly módon, hogy a származék pszeudo-elsőrendű hidrolízis-sebességi állandója 10"9 sec-1 és 10-3 sec-1 között van 4,7 pH-értékű izotóniás vizes közegben, 37 °C-on mérve. A találmány szerinti eljárás egy további kiviteli módja esetében olyan in vivo fibrinolitikus enzimszármazékokat állítunk elő, amelyekben a fibrinolitikus aktivitás szempontjából lényeges katalitikus helyek valamely hidrolízis útján eltávolítható csoporttal vannak blokkolva (lekötve), oly módon, hogy a származék izotóniás vizes közegben 7,4 pH-értéknél, 37 °C hőmérsékleten mért pszeudoelsőrendű hidrolízis-sebességi állandója 10~9 sec-1 és 10'3 sec-1 között van, azzal a megszorítással, hogy a p-guanidino-benzoil humán plazmin, vala • mint a p-guanidino-benzoil sztreptokináz-plazminogén aktivátor komplex előállítása nem tartozik a találmány körébe. A találmány értelmében előállítandó enzimszármazékok kétféle módon állíthatók elő, a fibrinolitikus aktivitás szempontjából lényeges enzimhelyek közvetlen blokkolása vagy e helyek inverz módon történő blokkolása útján. A közvetlen blokkolási eljárás lényege az, hogy az enzimet valamely AB általános képletű szerrel reagáltatjuk — e képletben A azt a csoportot képviseli, amely szelektív módon kapcsolódik a fibrinolitikus aktivitás szempontjából lényeges katalitikus helyekhez és amely a B csoportról át tud helyezkedni az enzim katalitikus helyeire ; B egy olyan lehasadó csoport, amely megkönnyíti az A csoportnak az enzimhez való kapcsolódását, majd a z így képződött enzim-származékot kívánt esetben elkülönítjük a reakcióelegyből, A fenti AB általános képlet meghatározásának megfelelő módon reagáló vegyületek már ismeretesek: ezek egyik példájaként a p-guanidino-benzoes iv-p’-nitro-fenilészter említhető. E vegyületből a guanidino-benzoil-molekularész szelektív módon kapcsolódik az enzim katalitikus helyeihez ; kapcsolódását a lehasadó p-nitrofenil-csoport elősegíti. Az inverz blokkolási módszer esetében valamely EF általános képletű vegyületet alkalmazunk — e képletben E egy olyan rögzítő csoport, amely a vegyületet az enzim katalitikus helyeihez kapcsolja, F pedig egy olyan csoport, amely az említett rögzítő csoportról át tud kapcsolódni az enzim katalitikushelyeire — majd a reakció után a képződött enzimszármazékot kívánt esetben elkülönítjük a reakcióelegyből. Az E csoport példáiként plazmin vagy sztreptokináz/plazminogén aktivátor blokkolása esetén a p-amidino-fenil- és a p-acetamidino-fenil-csoport, valamint olyan szerkezetileg hasonló szubsztituált feni lesöpörtök említhetők, amelyek méta- vagy para-helyzetben valamely pozitív töltésű szubsztituenst tartalmaznak. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható inverz blokkolószerek példáiként az o-metoxi-benzoes av-p-amidino-fenilészter, p-f luor-benzoesav -p'-ami - dino-fenilészter, p-toluilsav-p’-amidino-fenilészter fihéjsav-p-amidino-fenilészter, benzoesav-p-amidin o -f enilészter, p -metil-f a héj sav -p‘ -ami dino -f enilész - t ír, 3-(2-furil)-akrilsav-p-amidino-fenilészter, 2-naft 3esav-p-amidino-fenilészter,3,3-dimetil-akrilsav-pmmidini-f enilészter, 4-butil-benzoesav-p-amidinofenilészter, 2,4-dimetoxi-benzcesav-p-amidino-fenilészter, acetilszalicilsav-p-amidino -fenilészter, 4 -etoxi-benzoesav-p-amidino-fenilészter, o—toluils iv-p-amidino-fenilészter, 3,4-dimetil-benzoesav-p-amidino-fenilészter, 3-metil-4-metoxi-benzoe-sav. -p-amidino-fenilészter, 4-acetamido-benzoesav-p 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
