182449. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 3,4,5-trihidroxi-piperidin-származékok előállítására
13 182449 14 csoport, n-butil-csoport, n-oktadecil-csoport, i-propil-csoport, benzil-csoport, allil-csoport. Az R2 helyén a ciano-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyül etek közül megemlítjük a következő csoportokat tartalmazó vegyületeket : etil-csoport, n-butil-csoport, n-oktadecil-csoport, i-propil-csoport, benzil-csoport, allil-csoport. A találmány szerinti inhibitorok gyógyszerként az alábbi indikációk esetében alkalmazhatók: prediabetes, gastritis, obstipatio, caries, gyomorbélrendszeri fertőzések, meteorismus, haspuffadás, hypertensic, atherosclerosis és különösen adipositas, diabetes és hyperlipoprotaemia. A hatásspektrum kiterjedsztése érdekében ajánlatos lehet, hogy a glikozidhidrolázok inhibitorait egymással kombináljuk, amelyek így egymás hatását kölcsönösen kiegészítik, akár úgy, hogy a találmány szerinti inhibitorokat kombináljuk, akár oly módon, hogy a találmány szerinti inhibitorokat már ismertekkel kombináljuk. így például célszerű lehet, hogy a találmány szerinti szacharáz-inhibitorokat már ismert amiláz-inhibitorokka.l kombináljuk. Némely esetben előnyösek a találmány szerinti inhibitorok ismert orális antidiabetikumokkal (ßcitotrop szulfonilkarbamid-származékokkal és/vagy vércukorszint csökkentő hatású biguanidokkal), valamint vérpilidcsökkentő hatóanyagokkal, mint amilyen például a Clofibrat, a nikotinsav, a cholestyramin és egyebek, képezett kombinációi. A vegyületeket hígítás nélkül, például porként vagy zselatin kapszulában, vagy hordozóanyaggal alkotott kombinációik formájában, gyógyászati készítményként is lehet alkalmazni. A gyógyászati készítménynek az inhibitor kisebb vagy nagy7obb mennyiségeit, például 0,1%-tól 99,5%-ig terjedő mennyiségeit, tartalmazhatják valamely gyógyászatilag elviselhető nem toxikus, inert hordozóanyaggal kombinálva, amikor is a hordozóanyag egy vagy több szilárd, félig szilárd vagy folyékony hígítószert, töltőanyagokat és/vagy nem toxikus, inert és gyógyászatilag elviselhető formulázási segédanyagot tartalmazhat. Az ilyen gyógyászati készítménynek előnyösen adagolási egységek alakjában készülnek, azaz fizikailag diszkrét, az inhibitor meghatározott mennyiségét tartalmazó egységekként, amelyek azon dózis tört részének vagy többszörösének felelnek meg, amelyek a kívánt gátló hatás előidézéséhez szükségesek. Az adagolási egységek 1, 2. 3, 4 vagy7 több egyszeri dózist , vagy az egyszeri dózis felét, harmadát vagy negyedét tartalmazhatják. Egy egyszeri dózis előnyösen ahhoz elegendő mennyiségű hatóanyagot tartalmaz, hogy egy vagy több adagolási egység előzőleg meghatározott adagolási séma szerinti alkalmazásakor a kívánt gátló hatást kiváltsa, amikor is a napi dózist vagy annak felét, harmadát vagy negyedét szokásosan a nap valamennyi fő- és mellékétkezéséhez veszik be. Más gyógyászati készítményeket is be lehet venni. Jóllehet az adagolást és az adagolási sémát minden egyes esetben gondosan mérlegelni kell, az alapos szakértői megítélés mellett történő alkalmazás és a paciens korának, testsúlyának és állapotának, valamint a megbetegedés fajtájának és súlyosságának figyelembevétele esetén az adagolás szokásosan az 1-től a mintegy lxlO4 SIE/testsúlykilogram-ig terjedő tartományban van naponta. Emellett néhány' esetben kielégítő gyógyászati hatást érünk el csekélyebb dózissal is, míg más esetekben nagyobb dózisra van szükség. Az orális alkalmazást szilárd és folyékony adagolási egységek, mint amilyenek például a porok, a tabletták, a drazsék, a kapszulák, a granulátumok, a szuszpenziók, a.z oldatok és más hasonlók, felhasználásával hajtjuk végre. A port az anyag alkalmas nagyságúra történő felaprításával és a szintén felaprított gyógyászati hordozóanyaggal történő összekeverésével állítjuk elő. Jóllehet erre a célra normál esetben valamely ehető szénhidrátot alkalmaznak, mint amilyen például a keményítő, a laktóz, a szacharóz vagy a glükóz, és ezek itt is alkalmazhatók, mégis kívánatos valamely nem metabolizálható szénhidrát, mint amilyen például egyr cellulóz-származék lehet, felhasználása. Édesítőszereket, ízjavító adalékokat, konzerválószereket, diszpergálószereket és színező anyagokat is alkalmazhatunk. A kapszulás készítményeket a fentiekben leírt po 'keverék elkészítése és előzőén elkészített zselatin kapszulákba töltése útján állíthatjuk elő. A porkeverékhez a töltési eljárás előtt olyran csúsztatószereket is adhatunk, mint amilyenek például a kovasav gél, a talkum, a magnézium-sztearát, a kalcium-sztearát vagy a szilárd polietilénglikol. A kapszula bevételekor az inhibitor hozzáférhetőségének megjavítására a keverékhez désintégrât őrt, vagy oldásközvetítőt szintén hozzákeverhetünk. Ilyenek például az agar-agar, a kalcium-karbonát vagy a nátrium-karbonát. A tabletták elkészítése például egy durva vagy finom szemcsés pofkeverék elkészítése és csúsztatóanyag és dezintegrátor hozzáadásával történik. Az így kapott keverékből formáljuk azután a tablettákat. A porkeveréket, a megfelelő módon felaprít ott anyag összekeverése útján állítjuk elő, és hígítószerrel, vagy egy a fentiekben részletezett hordozóanyaggal elegyítjük. Adott esetben 'vadamilyen kötőanyagot adunk hozzá: például karboximetil-cellulózt, alignátokat, zselatint vagy polivinilpirrolidont, egy oldáekésleltetőt, mint például paraffint, egy reszorpció-gyorsítót, mint például egy kvaterner sót és/vagyT valamilyen adszorpciós szert, mint például bentonitot, kaolint vagy dikalciumfoszfátot. A porkeveréket kötőanyaggal granulálhatjuk. Ilyenek például a szirupok, a keményítőpaszta, az akácia-nyálka, vagy7 a cellulóz- és polimeranyagok oldatai. Ezt követően az anyagot egy durva szitán átnyomjuk. Erre egy alternatív megoldásként a porkeveréket átengedhetjük egy tablettázógépen, és az így adódó egyenetlenül formált darabokat szemcseméretűre felaprítjuk. Annak érdekében, hogy a keletkező szenesek ne szoruljanak be a tablettaképző csőbe, csúsztatószert keverhetünk hozzájuk. Ilyenek például a sztearinsav, a sztearát sók, a talkum vagy7 az ásványi olaj. Ezt a csúszóssá tett keveréket sajtoljuk azután tabletta formájúra. A hatóanyagokat szabadon folyó inert hordozóanyagokkal is egyesíthetjük, és köz-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
