182428. lajstromszámú szabadalom • Tehertartó elektromágnes és eljárás és kapcsolási elrendezés tehertartó elektromágnes üzemeltetésére, a mágneses gerjesztettség csökkentésére, ill. megszűntetésére

182428 légrésen haladnak át; az ilyen mértékű légrés jelentős mértékben rontja a hatásfokot, adott súly felemeléséhez jóval nagyobb mágnesteret kell gerjeszteni, mint a mág­nesfelület és a tárgyfelület közötti közvetlen érintkezés esetén. 5 A mágnes és az emelendő tárgy közötti közvetlen érintkezésnek különösen nagy a jelentősége fémdobo­zok, illetve fémfedővel lezárt üveg esetében, egyrészt a mágnesezhető fémlemez korlátozott tömege, másrészt a fedelek benyomott kivitele esetén mindenképpen kép- 10 ződő légrés miatt. A gyakorlatban alkalmazott teheremelő mágneseknek a teheremelés kezdetén a névleges húzóerő többszörösét kell kifejteni a mágneslap és a tárgy közötti légrés mi­­^tfTÁ mágneseket ezért a felemeléshez szükséges húzó- 15 érőnek megfelelő gerjesztési értékre méretezik, majd a felemelést íeövetően ai áramerősséget csökkentik előtét­­ellenállások soros bekapcsolásával. Ez egyrészt nagy­fokú túlméretezésf jelent, másrészt az előtétellenállások jelentős energiaveszteség forrásai. 20 Az említett alkalmazási területen további sajátos problémákat is figyelembe kell venni. Általában a teher­emelő mágneseknél nem kritikus a lemágnesezési igény gyakran teljesen el is esik, mert a gerjesztés megszünteté­se után fennmaradó mágnesezettség a nagyobbsúlyú 25 tárgyak tartására eleve nem elegendő, a felemelt tárgyak ekkor önsúlyuknál fogva leszakadnak. Ha a kis fém­tömegű tárgyak eredő súlya is kicsi, a maradó mágnes­­ség ellenében gyakran nem tudnak leszakadni, ezért meg kell oldani a lemágnesezést is. 30 Az említett szakterületen ezért olyan teheremelő és tehertartó mágnesre van szükség, mely — nincs túlméretezve, — nincs üzemszerű veszteségi teljesítménnyel terhelve, — a tárgyak biztos elengedése céljából kedvező fel- 35 tételek között teszi lehetővé a lemágnesezést. Lehetővé kell tenni, hogy a különböző súlyú edények emeléséhez a mágneses térerőt tág határok között vál­toztassuk a feszültség változtatása révén. A kedvező fel­tételek között végrehajtható lemágnesezés tegye lehetővé 40 a kis súlyú terhek, pl. üres fémdobozok megbízható le­választását, azt, hogy a doboz fémrészében vissza­maradó permanens erőt legyőzhesse még kis önsúly is. A találmány alapja az a megfontolás, hogy olyan te­heremelő és tehertartó mágnesrendszer kialakításához, 45 mely kis fémtömegű és kissúlyú tárgyak esetében is biz­tosítja mind az energiatakarékos üzemet, mind a meg­bízható elengedéshez szükséges mértékű lemágnesezést, ki kell indulni abból az ismert tényből, hogy a szakaszos üzemű elektromos készülékek rövid ideig károsodás nél- 50 kül túlterhelhetők és így a tartóerőt biztosító névleges áramerősségre tervezett emelőmágnes megengedett idő­tartamú túlterhelése elégséges a felemeléshez szükséges túlgerjesztéshez, továbbá a gerjesztés széles tartomány­ban való változtatása különösen kedvezően biztosítható 55 a gerjesztő komplexum moduláris felépítésével, ugyan­akkor a gerjesztő energiát szolgáltató induktivitások mindenkori kombinálásához szükséges csatoló, illetve átkapcsoló szerveket oly módon kell kialakítani, hogy a mágnestér megfelelő mértékű felépítésének követel- 60 ményeit és a lemágnesezés feltételeit egyaránt tudják biz­tosítani anélkül, hogy ezzel túl bonyolulttá válnék a mágnesköri és áramköri kombináció. Felismertük, hogy ebből a célból a teheremelő mág­neseknek azt a típusát kell továbbfejleszteni, melynél 65 3 : -a mágnestér felépítését egy vagy több modulelem alkal­mazása biztosítja, s a modulelemben a gerjesztő induk­tivitás osztott kivitelű, vagyis külön kivezethető végek­kel rendelkező legalább két — első, illetve második — tekercs alkotja a modulelem mágnesterét gerjesztő in­duktív komplexumot. A találmány szerint a gerjesztő komplexum tekercsei k özös vasmagon vannak elrendezve, az első, illetve má­sodik tekercs egyik végei közvetlen galván csatolással csatlakoznak a tápforrás ellentétes polarítású sarkaira, másik végei közvetlenül csatlakoznak — egy vagy több felvezető kapcsolóval kialakított — elektronikus kap­csolószerv egy-egy kivezetésére és további egy-egy kap­csolószerven át csatlakoznak a mindenkori másik tekercs egyik végére. E leírásban „félvezető kapcsoIó”-nak az olyan típusú félvezető készüléket nevezzük, mely maradéktalanul tel­jesíti a kapcsolók szokásos — áramkört megszakító, illetve záró — funkcióját, mely tehát valamely áramköri ágba sorosan beiktatva az egyik állapotban egyértelmű szakadást jelent az áramköri ágban, a másik állapotban pedig — az üzemi paraméterekhez viszonyítva — gya­korlatilag rövidzárat jelent az áramköri ágban. Ezt a funkciót a félvezető készülékekre általában jellemző szelephatású jelleg önmagában még nem biztosítja. Az egyszerű félvezető dióda pl. csak a polaritásától függő egyik irányban reprezentál (a kapcsai közötti megfelelő előjelű feszültségkülönbség esetén) szakadást ; az ener­giatakarékos tehertartó mágneshatás és a megfelelő le­­mágnesezhetőség egyidejű biztosítását célzó találmány szerinti áramkörben.viszont a szakadásnak irányfügget­­leniil kell fennállnia. Az így értelmezett félvezető kap­csoló tehát olyan építőelem, melynek közismert repre­zentánsa a tirisztor, más néven vezérelt félvezető egyen­irányító. A találmány szerinti áramkörben az elektroni­kus kapcsolószervben félvezető kapcsolóként olyan fél­vezető készülék alkalmazható, mely — a tirisztorra jel­lemző működésmóddal — kikapcsolt állapotban bizto­sítja a szakadás irányfüggetlen fennállását és viszont be­kapcsolt állapotban optimális üzemi viszonyok mellett biztosítja a mágnestér felépítését célzó áramvezetést. A további kapcsolószervek megválasztására nincs ilyen megszorítás, azok lehetnek mechanikus megszakítók, jelfogó érintkezők, elektronikus kapcsolók stb. A találmány szerinti tehertartó elektromágnes előnyös kiviteli alakjánál az elektronikus kapcsolószerv harma­dik lekercsen át egymással sorbakapcsolt két félvezető kapcsolóval van kialakítva és az első, illetve második fél­vezető kapcsolónak — a harmadik tekercs egyik, illetve másik végével közösített — egyik kivezetései további egy-egy kapcsolószerven át annak az — első, illetve má­sodik — tekercsnek egyik végére csatlakoznak, mely tekercs másik vége ugyanazon — első, illetve második — félvezető kapcsoló másik kivezetésére csatlakozik. Az így kialakított elektromágnesnél a lemágnesezés adott esetben ismert módon is elvégezhető, különösen előnyös azonban a találmány szerinti új lemágnesező eljárás alkalmazása. A lemágnesezést szokásosan úgy végzik, hogy fokoza­tosan csökkenő intenzitású (lecsengő), váltakozva ellen­tétes polaritású áramlökéseknek — és így lecsengő, vál­takozva ellenkező értelmű mágneses gerjesztésnek — te­szik ki a lemágnesezendő tárgyat. Egyes ismert megoldá­soknál az áramlökéseket úgy hozzák létre, hogy impul­zussereg egyes impulzusainak töltésintegrálját az állan­2

Next

/
Oldalképek
Tartalom