182411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eburnamonin-származékok előállítására

5 18241 6 kapott új II általános képletű savakkal folytatjuk le a találmány szerinti eljárást. A bázikus hidrolízist vala­milyen 1—6 szénatomos alkanolban vagy glikolban és vízben, előnyösen etilalkoholban és vízben hajtjuk végre. Bázisként valamilyen szervetlen bázist, célszerűen egy alkálifémhidroxid, mint amilyen a nátriumhidroxid vagy a káliumhidroxid, használhatunk. Az így képződött II általános képletű savat — mely képletben R1 jelentése a fenti és R2 jelentése hidrogénatom — kívánt esetben az elegy pH-jának semlegesítése útján elkülöníthetjük. Az elegy semlegesítését bármilyen szerves vagy szervetlen savval, így például citromsavval, ecetsavval stb. végez­hetjük el. A találmány szerinti eljárás előnye az eddig ismertek­kel szemben, hogy kiindulási anyagként nem igényel nö­vényi eredetű anyagot, melynek beszerzése gyakran ne­hézkes és bizonytalan, hanem a kiindulási anyag egysze­rűen és könnyen hozzáférhető anyagokból jó hozammal szintetikusan előállítható, mégpedig a továbbalakítás­­hoz szükséges kívánt sztereo-, illetve geometriai izomer alakjában. A találmány szerinti eljárás további előnye az ismertekhez képest, hogy kedvezőbb, enyhébb reak­ciófeltételek között, nevezetesen rövidebb idő alatt, ala­csonyabb hőmérsékleten, külső nyomás alkalmazása nélkül, egyszerű műveleteket tartalmazó reakciólépések­kel, iparilag alkalmazható, gazdaságos, jó hozamú szin­tézissel tiszta, izomermentes állapotban állíthatjuk elő a gyógyászati szempontból értékes eburnamonin-szárma­­zékokat. Nagy előny, hogy már maga a kiindulási anyag tisztán a megfelelő sztereo-, illetve geometriai izomer alakban állítható elő, mely egyúttal biztosítja a végter­mék tisztaságát, izomer-mentességét. További előny, hogy a kiindulási anyag a végterméknél egyszerűbb és nem bonyolultabb szerkezetű esetleg még önmagában is gyógyhatású molekula, melyet először hosszadalmasan szintetizálni szükséges ahhoz, hogy a találmány szerinti reakcióhoz ismét lebontásnak vessük alá. A találmány szerinti eljárást közelebbről az alábbi példákkal szemléltetjük anélkül, hogy oltalmi igényün­ket ezekre korlátoznánk. 1. példa Racém cisz-eburnamonin 18,47 g (0,05 mol) (±)-cisz-l-etil-l-(2'-metoxikarbo­­nil-2'-hidroxiimino-etil)-l,2,3,4,6,7,12,12b-oktahidro­­-indolo[2,3-a]kinolizint, 100 ml etilénglikolt, 5,0 ml vizet és 6 g (0,15 mol) szilárd nátriumhidroxidot 155—160 °C- on három órán át keverünk. A reakcióelegyhez ezután 40 °C-on 200 ml vizet adunk, majd a nyers cím szerinti vegyületet 10 °C-on szűrjük. A 14 g súlyú nyers terméket 50 ml diklórmetánban oldjuk, az oldatot csontszénnel derítjük, szűrjük és a szűrletből légköri nyomáson vég­zett desztillációval az oldószert eltávolítjuk, a maradék­hoz 40 ml metilalkoholt adunk, az elegyet 0 °C-on szűr­jük és a szűrőn lévő anyagot részletekben összesen 10 ml hideg metilalkohollal mossuk, szárítjuk. így 13,2 g racém cisz-eburnamonint állítunk elő. Kitermelés : 90%. Olvadáspont : 199—200 °C. 2. példa Racém cisz-eburnamonin 21 g (0,05 mol) ( ±)-cisz-l-etil-l-(2'-etoxikarbonil-2'­­-hidroxiimino-etil)-1,2,3,4,6,7,12,12b-oktahidro-indolo­­[2,3-a]kinolizin-hidrogénkloridot, 100 ml etilénglikol, 5,0 ml víz és 8 g (0,2 mol) szilárd nátriumhidroxid ele­­gyében oldjuk és azj. példában leírtak szerint járunk el. így 13,25 g racém cisz-eburnamonint állítunk elő. Kitermelés : 90,2%. Olvadáspont : 199—200 °C. 3. példa (+)-Cisz-eburnamonin 20,3 g (0,05 mol) (+)-l ß-etil-la-(2'-metoxikarbonil­­-2 '-hidroxiimino-etil)-1,2,3,4,6,7,12,12b ß-oktahidro­­-indoIo[2,3-a]kinolizin-hidrogénklorid, 100 ml dietilén­­glikol, 5,0 ml víz és 8 g (0,2 mol) szilárd nátriumhidroxid elegyéből indulunk k i és mindenben az 1. példában leír­tak szerint járunk el. így 13 g (+)-cisz-eburnamonint állítunk elő. Kitermelés: 88,5%. Olvadáspont: 175 °C. [a]“: +94° (c=l, kloroformban). 4. példa (—)-Cisz-eburnamonin 19,2 g (0,05 mol) (—)-loc-etil-l ß-(2'-etoxikarbonil-2- -hidroxiimino-etil)-1,2,3,4,6,7,12,12boc-oktahidro-indo­­lo[2,3-a]kinoIizinből, 100 ml etilénglikolból, 5,0 ml víz­ből és 8,1 g (0,15 mol) szilárd káliumhidroxidból indu­lunk ki és mindenben az 1. példában leírtak szerint já­runk el. így 13,0 g (—)-cisz-eburnamonint állítunk elő. Kitermelés : 90%. Olvadáspont: 174—175 °C. [z]d : — 93,1° (c=l, kloroformban). 5. példa Racém-transz-eburnamonin 21 g (0,05 mol) ( + )-transz-l-etil-l-(2'-etoxíkarbonil­­-2'-hidroxíimino-etiI)-l,2,3,4,6,7,12,12b-oktahidro-in­­dolo[2,3-a]kinolizin-hidrogénkloridot, 100 ml etiléngli­kol, 5,0 ml víz és 8,0 g (0,2 mol) szilárd nátriumhidroxid elegyében oldunk, majd mindenben az 1. példában leír­tak szerint járunk el. így 12,48 g racém transz-ebumamonint állítunk elő. Kitermelés : 85%. Olvadáspont: 135—135,5 °C. 6. példa (+)-Transz-eburnamonin 18,4 g (0,05 mol) (+)-la-etil-l ß-(2'-metoxikarbonil­­-2'-hidroxiimino-etil)-l,2,3,4,6,7,12,12bß-oktahidro-in­­dolo[2,3-a]kinolizinből, 100 ml dietilénglikol-monome-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom