182405. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alapsávi adatátviteli egység adatforgalmának vezérlésére
3 182405 4 átviteli vonal megszakítása vagy rövidzárása információ átvitelre felhasználható. Következésképpen a kitűzött feladat egyszerűen megoldható, ha az ismert vezérlésű vonalmeghajtó és vonalvevő egységekből felépített berendezés helyett, az adatátvitel szempontjából velük kompatíbilis, de tőlük eltérő vezérelhetőségű funkcionális egységekből és vezérlő egységből alakítjuk ki a berendezést. A találmány szerinti eljárás abban van, hogy ha nincs adatátvitel, akkor statikus jelzést viszünk át, mely kétféle lehet, úgymint rövidzár, ha az adat végberendezés (hardware, vagy software-okból) adásképtelen, illetve szakadás, ha az alapsávi adatátviteli egység nincs bekapcsolva. A találmány szerinti berendezés olyan ismert berendezés továbbfejlesztése, melynek szinkronizáló egysége, továbbá vonalvevő egységre kapcsolódó szintvezérlő egysége és szétválasztó egysége van. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány abban van, hogy láncbakapcsolt kódoló — kettős leválasztó —, és kettős bemenetű vonalmeghajtó egysége, továbbá szakadás-érzékelő egysége van, a kódoló egység bemenetei rendre a szinkronizáló és szétválasztó egység kimeneteire csatlakoznak, a kettős bemenetű vonalmeghajtó egység az adó — az adatátviteli —, és a vevő vezetékpáron keresztül a vonalvevő — és a szakadásérzékelő egység bemenetére van kötve, a berendezés bemenetéit a szinkronizáló — és a kódoló egység bemenetelre kapcsolódó adó adat —, és adás engedélyező vezetékek kimeneteit a szintérzékelő — a szétválasztó —, és a szakadás érzékelő egység kimenetére kapcsolódó vételt engedélyező — vevő adat —, órajel — és szakadás jelző vezetékek, ki-bemenetét pedig az adó — adatátviteli —, és vevő vezetékpárok képezik. A találmány értelmében célszerű, ha a kettős vonalmeghajtó egység helyett pozitív és negatív vonalmeghajtó egysége van. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertetjük, amelyen az ismert berendezést, és a találmány szerinti berendezés néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra az ismert berendezés ; a 2. ábra a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakjai ; a 3. ábra a találmány szerinti berendezés további példakénti kiviteli alakjai. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Ha egy-egy részletben további részletet különböztetünk meg, a hivatkozási számot betűvel egészítjük ki. Az egyirányú kapcsolatokat nyíllal, a kétirányú kapcsolatokat kettős nyíllal jelöltük. Az 1. ábrán az ismert berendezés kiviteli alakja látható, melynek 11 kapu egysége, 12 szinkronizáló egysége, 13 leválasztó egysége, 14 vonalmeghajtó egysége, 15 vonalvevő egysége, 16 szintérzékelő egysége és 17 szétválasztó egysége van. Az adatvégberendezés adat és engedélyezőjele az adó adat b, illetve az adás engedélyező c vezetékeken keresztül all kapu egység, illetve a 12 szinkronizáló egység bemenetére csatlakozik. A 13 leválasztó egység bemenete az unipoláris e vezetékkel a 11 kapu egység kimenetére, kimenete pedig a bipoláris A vezetékpárral a 14 vonalmeghajtó egység egy-egy bemenetére csatlakozik. A 15 vonalvevő egység két bemenete a vevő — adatátviteli —, adó- D, C, B vezetékpárokon keresztül a 14 vonalmeghajtó egység kimenetére, kimenetei pedig az izolált g, analóg f vezetékkel a 17 szétválasztó egység, illetve a 16 szintérzékelő egység bemenetére van kötve. Az adatvégberendezés bemenetei rendre a vevő adat i, órajel j, vételt engedélyező h vezetékekkel a 17 szétválasztó egység és a 16 szintérzékelő egység kimenetére csatlakoznak. A 17 szétválasztó egység engedélyező bemenete a vételt engedélyező h vezetéken keresztül a 16 szintérzékelő egység kimenetére csatlakozik. All kapu egység adat b vezetékére a kiviendő adat, szinkronizáló d vezetékére pedig jelsorozat érkezik a 12 szinkronizáló egységtől, ha az engedélyező, c vezetéke aktívvá válik. A 13 leválasztó egység unipoláris e vezetékén az adat- vagy a szinkronizálójel jelenik meg. A 13 leválasztó egység a bemenetére érkező jeltől galvanikusan izolálva állítja elő a kétállapotú kimenőjelét, mely a bipoláris A vezetékpárra kerül. A 14 vonalmeghajtó egység bemenetére kapcsolódó bipoláris A vezetékpáron keresztül negatív vagy pozitív jelet kap, amelyet felerősít, sávszélességét korlátozza és az adó B vezetékpáron keresztül az adatátviteli C vezetékpárra kiadja. Az adatátviteli C vezetékpáron — a berendezés kikapcsolt állapotát kivéve — mindig pozitív vagy negatív jelszint van jelen, mert a 14 vonalmeghajtó egység bemenetén is csak ilyen jelszint állhat elő. Az adatátviteli C vezetékpár az ellenállomás 15 vonal vevő egységnek vevő D vezetékpárjára csatlakozik. A 15 vonalvevő egység a kapott jelet erősíti, majd az analóg f vezetéken át a 16 szintérzékelő egységnek, az izolált g vezetéken át pedig a 17 szétválasztó egységnek ad vezérlő jelet. A 16 szintérzékelő egység az analóg f vezetéken érkező jel szintjét méri ; ha ez a beállított szintnél nagyobb, akkor a vételt engedélyező h vezetékre engedélyező jelszintet kapcsol. A 17 szétválasztó egység a 15 vonalvevő egységtől kapott jelet adat- és órajelekké választja szét, melyeket a vevőadat i és órajel j vezetékeken keresztül az adatvégberendezéshez továbbít. Az ismert berendezés egy további kiviteli alakja ugyancsak az 1. ábrán látható, mely a már ismertetettől annyiban tér el, hogy a 13 leválasztó egység és a 14 vonalmeghajtó egységek helyett egy 18 leválasztó/meghajtó egysége van, továbbá a berendezésbe nincs beépítve a 16 szintérzékelő egység. Mindkét ismert berendezés működése a jelkiadás szempontjából azonos, a készülékek bekapcsolt állapotukban valamilyen polaritású egyenfeszültségetbocsátanak ki az adatátviteli vonalra, ezért a hozzájuk kapcsolt adatvégberendezés kikapcsolt, vagy ‘ádásképtelen állapota nem jelezhető az összekötő vonalon keresztül. Az állandó jelkiadás miatt a fenti berendezések alkalmatlanok a multi-drop üzemmódra is. Az előbbi berendezések jelvétel szempontjából kissé különböznek, az egyik ismert berendezés képes detektálni a bejövő jelszintet és alacsony értékénél jelzést adni, a másik ismert berendezés ezen tulajdonsággal nem rendelkezik. Az ismert berendezések távoli ellenőrzése is nehézkes, mert nem tartalmaznak olyan egysége(ke)t, amelyek az adatátviteli vonalról vett adatot automatikusan vissza echózná(k) — küldené(k) — a kibocsátó állomásnak. A találmány szerinti berendezés egy példakénti kiviteli alakja a 2. ábrán látható, melynek 12 szinkronizáló egysége, továbbá 15 vonalvevő egységre kapcsolódó 16 szintvezérlő egysége és 17 szétválasztó egysége van, melyek feladata megegyezik az ismert berendezésekével. A berendezés további részei : 24 szakadásérzékelő egy5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
